Képes Sport, 1981. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-01 / 35. szám
Az 52 kilogrammosok versenyében Rácz Lajos a harmadik helyért folytatott küzdelemben legyőzte Taisto Halonent, és bronzérmet nyert Farkas József és MTI Külföldi Képszolgálat felvételei döntőbe jutásért küzdhet még Tóth és Rovnyai. Rácz és Fodor előtt ott a bronz lehetősége, hét versenyzőnk pontszerző, de ez még mindig nem az igazi. Nagyon kellene az arany. Rovnyai állítja, kettő is lesz. Gáspár rendíthetetlenül nyugodt. Tóth kezd felengedni. Négy napja most látom először mosolyogni. Kocsis a szobájába zárkózik. Sipos higgadt. „A junior VB után hibáztam, »elengedtem« a testsúlyom, és a fogyasztás teljesen kiütött. Hosszú ideig mérleget sem akarok látni. Még a közértben is saccra vásárlok majd.” — mondja. Hegedűs Csaba változatlanul nyugodt és magabiztos. Tulajdonképpen csak Kocsis és Sipos okozott csalódást, a többi hozta magát. Szükség lesz bizonyos átszervezéseikre — állítja. 30, vasárnap Kora reggel Kocsis magányosan sétál a parkban. Még mindig teljesen magába roskadt. Nem érti, nem tudja megmagyarázni a történteket. Talán a hirtelen nagy fogyasztás? Latolgatjuk, hogy nem kellene megpróbálni a 82 kilóst. Dacos és elszánt. Biztos vagyok benne, hogy az öt győzelem után jött kudarc még kiindulópontja lesz világraszóló sikereknek. Most már valóban erősen sújt a balszerencse. Rovnyai hiába támad végig, őt léptetik le Nemsevics ellen. Fodornak a bronzérem küszöbén a bordája csúszik össze ismét. Rácz viszont klasszishoz méltó birkózással nyer 12 pont különbséggel. Megvan az első érem. Fantasztikus, elképesztő, csodálatos! Nagyon nehéz szavakat találni Tóth István teljesítményéhez. Honnan jött viszsza a Ganz-MÁVAG kitűnősége, és hova jutott! Az olimpiai incidens, a bajnoki címküszöbén történő leléptetés, a válság, aztán családi problémák, új szabályok, sérülés, EB-kudarc, úgy tűnt, világbajnokunk számára bealkonyult, a 30. év küszöbén már nem lesz visszaút. És volt. És éppen akkor, amikor a legjobban kellett. Úgy birkózott göteborgi legyőzőjével, a lengyel Swieraddal, mint talán még soha annak előtte. A lengyel mindent kockáztatott, és minden sikerült is neki. Tóth azonban egy pillanatra sem lankadt, makacsul, következetesen ott maradt a nyomában, és alig fél perccel a befejezés előtt, parádés akcióval a maga javára fordította az elveszettnek látszott mérkőzést. San Diegó-i diadala biztos fényesebb, simább volt. Ez viszont emberibb, dicsőbb és példamutatóbb mindenkori utódai számára. Gáspár kikapott, de mégsem okozott csalódást, sőt ő volt az, aki erején felül teljesített. Végig remekül birkózott, a jelek szerint ezen a VB-n klasszissá érett. Huszonegy éves fejjel szegődött a nagy elődök, Kocsisok, Ráczosó, Tóthék nyomába. Mégiscsak a jövő számára biztató momentummal zárult ez az egyébként fura, viharos világbajnoki szereplés.