Képes Sport, 1989. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-19 / 38. szám
8. A DIADALMAS KUPAGYŐZELEM Kiütjük Borgékat Azután került sor a MAC ellen győztes MTK ellen, a döntő mérkőzésre. Azonos taktikával játszottunk. Halassy elöl és én a fedezet helyén. Majd néhány perc múlva cseréltünk. A diadalmenetünk volt ez a mérkőzés, 8:3 arányban győztünk. A gólokból mindketten kivettük a részünket. Én öt gólt, Halassy két gólt lőtt és Bozsi egyet. Ezután már nem volt vitás, hogy az UTE két legjobb játékosának helye van az EK 9 játékosa között. Ez így alakult: Barta, Ivády, Homonnai, Keserű Alajos, Vértesy, Németh, Keserű Ferenc, Halassy és Sárkány. Három nappal az Eb megnyitása előtt, a korábban megérkezett angol válogatott ellen játszottunk hivatalos, országok közötti mérkőzést. A csapat, az akkori legjobb összeállításában állott fel: Barta, Ivády, Homonnai, Keserű II., Vértesy, Németh és Keserű I. Telt ház előtt, nagy első félidőt játszottunk. Ebben Homonnai egy és az én nyolc gólommal 9:0-ra vezettünk. A második félidőre Komjádi azzal küldött bennünket a vízbe, hogy Vértesyt ki akarja próbálni középcsatárként és engem a csatársor szélére küldött. Végül a második félidőben gyengébb játékkal —, Vértesy 2, s Németh 2 góljával, 13:1-re győztünk. Ezután már az sem volt vitás, hogy középcsatárként nekem kell játszanom. Elérkezett a megnyitás ünnepélye, felvonulással és beszédekkel. A felvonuláskor a hangulatunkat nagyon megrontották dr. Homonnay Tivadarnak, az úszószövetség elnökének szavai. Hozzánk lépve, megfogta Homonnai Márton kezét és ezt mondta: „Sanyikám, csak te benned bízunk.” Nekem összeszorult a torkom: hát énbennem nem bízik senki? Nem tudom, hogy a többiek mit éreztek... De ez is mutatta, hogy Komjádi mint hintette el a köztudatban, hogy Homonnai a válogatottban a legjobb, ami csak fokozta a beképzeltségét. S ez majdnem végzetes lett a következő mérkőzéseink során. Az első mérkőzés számunkra nagyon jól kezdődött, 7:0 arányban győztünk a svédek ellen, akik Arne Borg vezérlete mellett nagyon jól játszottak, de mi még jobban. Keserű Ferenc volt közöttünk a legjobb. Nemcsak két góljával, de elsősorban nagyszerű játékával emelt bennünket a svédek fölé. A gólokon Keserű I. 2, Keserű II. 2, Németh 2 és Vértesy 1 osztozott. Én lámpalázasan és gyengén játszottam. A csapat a legerősebb felállításban játszott: Barta, Ivády, Homonnai, Keserű II., Keserű I., Németh és Vértesy. Keserves út A könnyűnek vélt angolok ellen Komjádi a tartalékokat szerepeltette, s így állottunk fel: Barta, Sárkány, Ivády, Keserű II., Halassy, Németh és még csatárként, nagy meglepetésre Homonnai. E felállítás következtében a játék nagyon döcögővé vált. Távol volt az öt nap előtti angol mérkőzéstől. Halassy nem a szokott játékát nyújtotta. Az ellenfél kapuja előtt a középre húzódva, csak a góllövésre törekedett. Helyezkedésével megkönnyítette az ellenfél védelmének munkáját. Homonnai csatár játéka sem vált be, mert nem volt hozzá elég mozgékony. Hátul Sárkány is lelassította a játékot. Tőle nem kapott Keserű II., sem a csatársor használható leadást. Az angolok — nagy meglepetésre — lőtték az első gólt, hamarosan kiegyenlítettünk, sőt 3:1-re elhúztunk. Bár játékunk széteső volt, tovább növeltük az előnyünket 5:1-re. Erre az angolok legjobb játékosa, Sutton lőtt gólt, amire még a félidő befejezése előtt válaszoltunk, így a találkozó első félideje 6:2-vel zárult. Mindenki elégedett volt, de a második félidőben még gyengébben játszottunk. Hátul hiányzott jó és erős leadásaival Homonnai, és elöl a nagy keverő Keserű Ferenc, valamint a helyzetelőkészítő Vértesy. Csak három gólt lőttünk, amire az angolok eggyel válaszoltak, s a mérkőzés — 5 Németh, 3 Halassy és 1 Homonnai góllal — 9:3-ra végződött. Másnap a franciák elleni mérkőzés következett. Az esti szokásos erőfejlesztő futó, gyalogló séta közbeni beszélgetés előrevetette az árnyékát a másnapi eseményeknek. A séta közbeni megbeszéléskor, Homonnai váratlanul kijelentette, hogy ő még nem játszott roszszul. A felhördülésekre módosított, hogy ő ezt csak a válogatott mérkőzésekre érti. „Sanyi, Sanyi — mondta Keserű Alajos —, hát nem emlékszel a tavalyi párizsi, franciák elleni mérkőzésre. Akkor bizony nagyon rosszul játszottál!” Homonnai felcsattant: „Én, hát nem ti voltatok, akik gratuláltatok a mérkőzés után a jó játékomért?” Erre megszólalt az eddig hallgató Ivády: „Hagyjátok abba, mert csak rontja a hangulatot.” A másnapi mérkőzésünkön, talán e beszélgetés miatt, Homonnai szinte megbolondulva játszott. Állandóan otthagyva ellenfelét, csak a góllövésre törekedett. Lődözött a félpályáról, a kapus kezébe, mellé, fölé, csak a hálóba nem, és még kevésbé adott labdát másnak. Már láthatta, hogy súlyos hibákat követett el, de azokat csak egyéni támadásaival és góljaival akarta helyrehozni. A szerencse nem pártolta. Olyan volt, mint egy megszállott vesztő a rulett- vagy a kártyaasztal előtt. A francia kapusnak a labdát csak előre kellett dobni és e Svédország válogatott csapata a Klebelsberg Kupa 1929. évi küzdelmein. Balról a második: Arne Borg 0