Képes Sport, 1989. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-19 / 38. szám

8. A DIADALMAS KUPAGYŐZELEM Kiütjük Borgékat Azután került sor a MAC el­len győztes MTK ellen, a dön­tő mérkőzésre. Azonos taktiká­val játszottunk. Halassy elöl és én a fedezet helyén. Majd né­hány perc múlva cseréltünk. A diadalmenetünk volt ez a mér­kőzés, 8:3 arányban győztünk. A gólokból mindketten kivet­tük a részünket. Én öt gólt, Halassy két gólt lőtt és Bozsi egyet. Ezután már nem volt vi­tás, hogy az UTE két legjobb játékosának helye van az EK 9 játékosa között. Ez így ala­kult: Barta, Ivády, Homonnai, Keserű Alajos, Vértesy, Né­meth, Keserű Ferenc, Halassy és Sárkány. Három nappal az Eb meg­nyitása előtt, a korábban meg­érkezett angol válogatott ellen játszottunk hivatalos, országok közötti mérkőzést. A csapat, az akkori legjobb összeállításában állott fel: Barta, Ivády, Ho­monnai, Keserű II., Vértesy, Németh és Keserű I. Telt ház előtt, nagy első félidőt játszot­tunk. Ebben Homonnai egy és az én nyolc gólommal 9:0-ra vezettünk. A második félidőre Komjádi azzal küldött bennünket a víz­be, hogy Vértesyt ki akarja próbálni középcsatárként és engem a csatársor szélére kül­dött. Végül­­ a második fél­időben gyengébb játékkal —, Vértesy 2, s Németh 2 góljával, 13:1-re győztünk. Ezután már az sem volt vitás, hogy közép­csatárként nekem kell játsza­nom. Elérkezett a megnyitás ün­nepélye, felvonulással és beszé­dekkel. A felvonuláskor a han­gulatunkat nagyon megrontot­ták dr. Homonnay Tivadarnak, az úszószövetség elnökének szavai. Hozzánk lépve, meg­fogta Homonnai Márton kezét és ezt mondta: „Sanyikám, csak te benned bízunk.” Nekem összeszorult a torkom: hát én­­bennem nem bízik senki? Nem tudom, hogy a többiek mit éreztek... De ez is mu­tatta, hogy Komjádi mint hin­tette el a köztudatban, hogy Homonnai a válogatottban a legjobb, ami csak fokozta a beképzeltségét. S ez majdnem végzetes lett a következő mér­kőzéseink során. Az első mérkőzés számunkra nagyon jól kezdődött, 7:0 arány­ban győztünk a svédek ellen, akik Arne Borg vezérlete mel­lett nagyon jól játszottak, de mi még jobban. Keserű Ferenc volt közöttünk a legjobb. Nem­csak két góljával, de első­sorban nagyszerű játékával emelt bennünket a svédek fölé. A gólokon Keserű I. 2, Keserű II. 2, Németh 2 és Vértesy 1 osztozott. Én lámpalázasan és gyengén játszottam. A csapat a legerősebb felállításban ját­szott: Barta, Ivády, Homonnai, Keserű II., Keserű I., Németh és Vértesy. Keserves út A könnyűnek vélt angolok ellen Komjádi a tartalékokat szerepeltette, s így állottunk fel: Barta, Sárkány, Ivády, Ke­serű II., Halassy, Németh és még csatárként, nagy meglepe­tésre Homonnai. E felállítás következtében a játék nagyon döcögővé vált. Távol volt az öt nap előtti angol mérkőzéstől. Halassy nem a szokott játékát nyújtotta. Az ellenfél kapuja előtt a középre húzódva, csak a góllövésre törekedett. Helyez­kedésével megkönnyítette az el­lenfél védelmének munkáját. Homonnai csatár játéka sem vált be, mert nem volt hozzá elég mozgékony. Hátul Sárkány is lelassította a játékot. Tőle nem kapott Keserű II., sem a csatársor használható leadást. Az angolok — nagy megle­petésre — lőtték az első gólt, hamarosan kiegyenlítettünk, sőt 3:1-re elhúztunk. Bár játé­kunk széteső volt, tovább nö­veltük az előnyünket 5:1-re. Erre az angolok legjobb játé­kosa, Sutton lőtt gólt, amire még a félidő befejezése előtt válaszoltunk, így a találkozó első félideje 6:2-vel zárult. Mindenki elégedett volt, de a második félidőben még gyen­gébben játszottunk. Hátul hiányzott jó és erős leadásaival Homonnai, és elöl a nagy ke­verő Keserű Ferenc, valamint a helyzetelőkészítő Vértesy. Csak három gólt lőttünk, ami­re az angolok eggyel válaszol­tak, s a mérkőzés — 5 Németh, 3 Halassy és 1 Homonnai gól­lal — 9:3-r­a végződött. Másnap a franciák elleni mérkőzés következett. Az esti szokásos erőfejlesztő futó, gya­logló séta közbeni beszélgetés előrevetette az árnyékát a más­napi eseményeknek. A séta közbeni megbeszéléskor, Ho­monnai váratlanul kijelentette, hogy ő még nem játszott rosz­­szul. A felhördülésekre módo­sított, hogy ő ezt csak a válo­gatott mérkőzésekre érti. „Sa­nyi, Sanyi — mondta Keserű Alajos —, hát nem emlékszel a tavalyi párizsi, franciák el­leni mérkőzésre. Akkor bizony nagyon rosszul játszottál!” Ho­monnai felcsattant: „Én, hát nem ti voltatok, akik gratulál­tatok a mérkőzés után a jó já­tékomért?” Erre megszólalt az eddig hallgató Ivády: „Hagyjá­tok abba, mert csak rontja a hangulatot.” A másnapi mérkőzésünkön, talán e beszélgetés miatt, Ho­monnai szinte megbolondulva játszott. Állandóan otthagyva ellenfelét, csak a góllövésre tö­rekedett. Lődözött a félpályá­ról, a kapus kezébe, mellé, fölé, csak a hálóba nem, és még kevésbé adott labdát más­nak. Már láthatta, hogy súlyos hibákat követett el, de azokat csak egyéni támadásaival és góljaival akarta helyrehozni. A szerencse nem pártolta. Olyan volt, mint egy megszállott vesz­tő a rulett- vagy a kártyaasz­tal előtt. A francia kapusnak a labdát csak előre kellett dobni és e Svédország válogatott csapata a Klebelsberg Kupa 1929. évi küz­delmein. Balról a második: Arne Borg 0

Next