Képes Sport, 1990. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-03 / 1. szám
Talán még nem késő Michel Preud'homme, a belga válogatott világhírű kapusa felhívással fordult az ország labdarúgóihoz, hogy egy közösen szerkesztett írásban követeljék a bukaresti hatóságoktól a román sportolókkal kapcsolatos hírek szabad és azonnali közlését. Preud'homme személyesen Helmuth Ducadamnak, a három esztendővel ezelőtt gyanús körülmények között félreállított kapuskollégájának a sorsáról kíván többet megtudni. Ducadam - mint ismeretes - négy évvel ezelőtt „Sevilla hőse"-ként román nemzeti hős lett. Az emlékezetes mérkőzés után így szólt a hivatalos jelentés: súlyosan megsérült. A valóság azonban más volt. Ducadam és a Ceausescu család egyik - akkor még teljhatalmú - csemetéje között nézeteltérés támadt. Ebben a szóváltásban „sérült" meg Ducadam. A legutóbbi hírek szerint a kiváló kapuvédő az őszi idény elején „felgyógyult”, s az NB II-es Vagonul Arad csapatának a hálóját őrzi. Michel Preud'homme pontosabb hírt akar kapni Helmuth Ducadamról, s ha a kolléga rászorul, kész segíteni neki. Úgy véljük, ez a segítői készség most igencsak jól jönne Aradon! Az angoloknál (is?) drágább lesz a belépőjegy A kilencvenkét angol ligacsapat kénytelen volt fölemelni belépőjegyeiknek az árát, mert a mérkőzések rendezési költségei alaposan megemelkedtek a sheffieldi tragédia óta bevezetett biztonsági intézkedések miatt. Az egyesületeknek meg kell téríteniük a rendőrségnek a mérkőzések biztosításának költségeit. 1989-ben nem kevesebb, mint 4,79 millió fontot voltak kénytelenek erre a célra fordítani. A legtöbbe az FC Chelsea London pályájának a rendőri védelme került tavaly: 166 929 fontba. Az FC Liverpool 137 423, a West Ham 134 079, a Manchester United 130 789 fontot fizetett a rendőrség kasszájába. Már a fociban is hódít A vallásosság egyre érzékelhetőbben hódít a Bundesligában, a labdarúgók körében. A sztárok rendszeresen igénybe veszik a lelkészek segítségét, hogy a rájuk nehezedő terhek alatt össze ne roppanjanak. Különösen az NSZK-ba szerződött külföldi labdarúgók keresnek lelki támaszt a vallásban. A brazil Jorginho, a Leverkusen játékosa minden mérkőzés előtt a Bibliát lapozgatja, hogy erőt merítsen belőle. A Brémában játszó norvég Rune Bratseth egy héten kétszer látogatja a templomot, hogy Isten segítsen neki megtalálni a helyes utat. Bum Kun Csa, a Dél-Koreából Európába származott egykori leverkuseni labdarúgó pedig maga is prédikál a templomokban. Erős hite szerint az Isten óvta meg őt a sérülésektől. Jorginho Rune Bratseth Bum Kun Csa Paolo Rossi less Meazza Olaszországban a labdarúgósportot népszerűsíteni valóban gyerekjáték. A szóbeszéd azt tartja, hogy tíz olasz csecsemő közül kilenc előbb rúgni (talán rugdalózni) tanul meg, és csak aztán járni. Az is tény, hogy Itáliában mindent, ami a focival kapcsolatos, pillanatokon belül bárkinek el lehet adni. Az olasz állami tévé (RAI) jelenleg egy sporttárgyú filmet forgat (na, melyik sportágban?). Ez az 1934-ben ugyancsak Olaszországban rendezett második labdarúgó-világbajnokság legérdekesebb eseményeit dolgozza fel. Giafranco Albano filmrendező a főszerepekre mar neves labdarúgókat szerződtetett. Például a harmincas évek legendás hírű olasz csatárát, Meazzát, Paolo Rossi viszi filmvászonra, a spanyolok világhírű kapusát pedig Luis Arconada „váltja fel". Ki nem ismeri a szakmában Vittorio Pozzónak, a leghosszabb életű olasz szövetségi kapitánynak a nevét? Pozzó mester már eltávozott az élők sorából, filmbeli szerepét a neves francia színész, Claude Brasseur vállalta el. Albano rendező kétszer 90 perces filmjének a címe: „A vad csata" (utalás az olasz—spanyol negyeddöntőre). A film a tavaszi hónapok során kerül a nézők elé. KERES ÚJÉVI BERCZIK ZOLTÁN, az asztaliteniszezők szövetségi kapitánya: Nekünk Európa-bajnokságunk van, arra készülünk. A lányokat a döntőbe várom, s titkon azt remélem, hogy meg is nyerik majd. A fiúktól pedig azt várom, hogy az európai élmezőny hátsó részéhez felzárkózzanak. Most nagyon jól játszottak a svéd bajnokságon, s a világbajnok házigazdák ellen is volt esélyük. Van tehát egy kis fölemelkedés, de ez, persze, még korántsem elég a cél eléréséhez: az első nyolc közé bekerülni. Ezt kívánom tehát a férfiaknak. Az ifjúsági játékosainktól (Bátorfitól, Pagonyitól, Vargától) pedig sikeres szereplést várok, a korosztályos Eb-n, hiszen ők lehetnek a későbbi kulcsjátékosaink. A nők jelenleg a csúcson vannak, az első tizenkettőbe ketten kerültek be, de tulajdonképpen hárman is ott lehetnének. Nekik azt kívánom, hogy 1990-ben is őrizzék meg pozíciójukat. Az egész asztalitenisznek pedig hosszabb, szebb labdameneteket kívánok, olyanokat, amelyeket a közönség is élvez. De hát ez csak álom, hiszen most az a divat, hogy a labdát minél hamarabb „meg kell ölni”. Ez nem igazán látványos játék, ezért az álmom is ellentmondásos, hiszen a mieink 1990-ben is a gyors támadójátékra fognak törekedni. CSÁNYI BÉLA, tekevilágbajnok: — Három feladatnak kell megfelelnem 1990-ben. A nyugatnémet bajnokságban csapatommal bajnoki címet kell szereznem, az idei újabb világbajnokságon gyarapítani szeretném aranyérmeim számát, októberben pedig — már mint nyugatnémet bajnok — Világ Kupát szeretnék nyerni csapattársaimmal. Ezek a terveim, s remélem, hogy mindez sikerülni fog. Egyelőre nagyon jó formában vagyok, tavaly ősszel kilenc mérkőzésen szerepeltem a Bamberg játékosaként. Ennek is köszönhető, hogy négy ponttal vezetünk a bajnokságban, és csapatunk mind ez idáig százszázalékos teljesítménnyel dicsekedhet. Az új környezet tehát jó hatással volt rám, az új feladatok „feldobtak”, s azt is meg kell vallanom, többet edzem, mint azelőtt otthon. Az új évtől tehát eddigi sikereim folytatását várom. CSÁSZÁRI ATTILA, a Magyar Öttusa Szövetség főtitkára: Azt hiszem, az összes sportág közül nekünk, az öttusával foglalkozóknak lesz a legnehezebb túlszárnyalnunk a tavalyi évet. Sőt, túlszárnyalni nem is lehet, mert olyan csodálatos élmény, mint a budapesti férfi világbajnokság, csak egyszer van az életben. Ezért már azzal is elégedett volnék, ha a férfiak és a nők egyaránt jól szerepelnének a világbajnokság