Képes Ujság, 1860 (2. évfolyam, 1-13., 1-39. szám)

1860-06-10 / 11. szám

Pest 1860. vasárnap, Junius 10-én. Megjelen minden vasárnap másfél nagy ivén. 2. köt. 11. sz. Előfizetési dij fél évre 5 ft. 25 kr., egész évre 10 ft. 50 kr. Előfizethetni: Werfer Károly kiadónál feldunasor 10. szám alatt, és minden cs. kir. postahivatalnál. Borsodmegye regényes hegysége a „Bükk“ között, Miskolcztól fél órai távolban, van a diósgyőri vashámorok völgye, melyet feledhe­tetlen Kazinczy Ferenczünk magyar tempé­­nek nevezett el. Diósgyőr tör­ténete Borsodme­­gyéével kezdő­dik, mert midőn Árpád, Anonymus szerint, a Sajón átjővén, a Tiszáig minden földet el­foglalt, Bors aty­jának nagy darab földet ajándéko­zott a Tapoliczea vizétől fogva a Louyou vizéig,­­ mely Miskouczy­­nak nevezteték, és adott neki egy várat, melynek ne­ve Greuru, és ezen várat Bors a ma­ga várával, mely Borsodnak hiva­­ték, egy megyévé alkotta. Sokan bírták Diósgyőrt, míg végre a királyi ügynök 1702-ben visszaperlette, és itt nagyszerű vas­hámorokat építte­tett, Alsó- és Fel­sőhámor nevezet alatt. Képünk az Diósgyőri alsóhámor, alsóhámort ábrázolja a Miskolcz felől vezető országút elején. Az alsóhámor mély völgyben­ fekszik, mely fölött kopasz bástyatorony alakú szírt emelkedik, ennek tetején egy kereszt a követ­kező népmonda emlékét jelöli. „Volt hajdan egy tehetős öreg molnár, ki a diósgyőri határban derék malommal birt. De özvegy állapo­tában megunvánt magát, csinos fia­tal menyecskét hozott a házhoz. A molnár Maris­kája legszebb asz­­szony volt a vi­déken. Hajh! de az öreg molnár csak hamar ész­revette, hogy Ma­riska mást ked­vel, s őt csak szín­ből szereti. A fél­tés kínjai majd őrültté tették az öreget. Miután azonban semmi­kép sem tudott nyomába jőni, ki a titkos szerető, kémlelődéshez fo­gott. A malom épen e kiálló szik­lacsúcs alatt volt, úgy, hogy annak tetejéről a malom udvarába s kert­jébe lehetett látni. Egy ünnepnap te­hát az öreg azon ürügy alatt, hogy bemegy a város­ba, elbucsuzék fe­ Diósgyőri alsóhámor.

Next