Képes Ujság, 1860 (2. évfolyam, 1-13., 1-39. szám)
1860-06-10 / 11. szám
Pest 1860. vasárnap, Junius 10-én. Megjelen minden vasárnap másfél nagy ivén. 2. köt. 11. sz. Előfizetési dij fél évre 5 ft. 25 kr., egész évre 10 ft. 50 kr. Előfizethetni: Werfer Károly kiadónál feldunasor 10. szám alatt, és minden cs. kir. postahivatalnál. Borsodmegye regényes hegysége a „Bükk“ között, Miskolcztól fél órai távolban, van a diósgyőri vashámorok völgye, melyet feledhetetlen Kazinczy Ferenczünk magyar tempének nevezett el. Diósgyőr története Borsodmegyéével kezdődik, mert midőn Árpád, Anonymus szerint, a Sajón átjővén, a Tiszáig minden földet elfoglalt, Bors atyjának nagy darab földet ajándékozott a Tapoliczea vizétől fogva a Louyou vizéig, mely Miskouczynak nevezteték, és adott neki egy várat, melynek neve Greuru, és ezen várat Bors a maga várával, mely Borsodnak hivaték, egy megyévé alkotta. Sokan bírták Diósgyőrt, míg végre a királyi ügynök 1702-ben visszaperlette, és itt nagyszerű vashámorokat építtetett, Alsó- és Felsőhámor nevezet alatt. Képünk az Diósgyőri alsóhámor, alsóhámort ábrázolja a Miskolcz felől vezető országút elején. Az alsóhámor mély völgyben fekszik, mely fölött kopasz bástyatorony alakú szírt emelkedik, ennek tetején egy kereszt a következő népmonda emlékét jelöli. „Volt hajdan egy tehetős öreg molnár, ki a diósgyőri határban derék malommal birt. De özvegy állapotában megunvánt magát, csinos fiatal menyecskét hozott a házhoz. A molnár Mariskája legszebb aszszony volt a vidéken. Hajh! de az öreg molnár csak hamar észrevette, hogy Mariska mást kedvel, s őt csak színből szereti. A féltés kínjai majd őrültté tették az öreget. Miután azonban semmikép sem tudott nyomába jőni, ki a titkos szerető, kémlelődéshez fogott. A malom épen e kiálló sziklacsúcs alatt volt, úgy, hogy annak tetejéről a malom udvarába s kertjébe lehetett látni. Egy ünnepnap tehát az öreg azon ürügy alatt, hogy bemegy a városba, elbucsuzék fe Diósgyőri alsóhámor.