Képes Ujság, 1860 (2. évfolyam, 1-13., 1-39. szám)
1860-10-14 / 29. szám
Pest 1860. vasárnap, october 14-én. Megjelen minden vasárnap másfél nagy ivén. 2. köt. 29. sz. Előfizetési dij fél évre 5 ft. 25 kr., egész évre 10 ft. 50 kr. Előfizethetni: Werfer Károly kiadónál feldunasor 10. szám alatt, minden cs. kir. postahivatalnál. Valamemelyik olvasó megijed most mindjárt, azt gondolva, hogy én rákiáltok, mint az orvos: dugja ki a nyelvét! Nem, én nem így szoktam a beteget gyógyítani, mert ha így gyógyítanám, az emberiség néhány évtizedig kénytelen volna kidugva tartani nyelvét, minthogy már Thales, a görög bölcs is megmondta, hogy mily nehéz az önösmeret, — s ezzel arányban, a másikat megösmerni is elég nehéz; mert: nagy róka az ember! Minden ember olyan bibliából okoskodik, a milyennel bir, — s én a példák könyvét szoktam előkapni, a abban azt ütöttem fel véletlen, hogy egy csillagvizsgáló jártában is a csillagokat lesve, nem vette észre azt, amibe belepotytyant: a gödröt. A fiastyukot, pásztorgyertyát, a kaszást és más ezer meg ezer csillagot ismerjük már járásában, — megmondják a hozzáértők, mikor, mely perczben támad üstökös, — és az embert, aki indulatait kibeszéli, kiből a gyengeségek hangosan kiabálnak felénk: nem ismerjük, és minduntalan összeütődünk, jobban, mint az a bérkocsis ló, mely a váczi- utczában annyiszor végig nyargal, anélkül, hogy legázolná az embert. Nemrég olvastam egy czikket a londoni házasemberekről, és ijesztő számok jelölék, mennyi boldogtalan házasság van, mi bizonyítéka akar lenni annak, hogy a házasság eszméje őrültség. Bizonyossá tehetek mindenkit, hogy én nem fogok „házasságszerző intézetet“ alakítani, de minden számmal Házi orvosságok egy régi patikából. Vas Gerebentől, bizonyítgatott ijesztgetések daczára azt mondom, amit egy jeles emberünk mondott: Meglehet, hogy a ki megházasodik, megbánja, de a ki meg nem házasodik, okvetlen megbánja ! Ez határozott állítás, és mert én is ezen valláshoz szegődöm, a londoni számok ellenében azt mondom, hogy a csillagokat jobban ismerjük, mint az embert, és elengedve, hogy aki az életben a gazságon töri a fejét, igen hihető, hogy a családi életbe is" számításból ólálkodik be, hogy valakit ott is megcsalhasson, következéskép a hol vétkezik, a büntetést is ott kapja, de bűnhödését a házasságnak számítja be, — mondom, ezeket elengedve, — bizonyosan állítom, hogy a házasságot az oktalan reményeken kívül megkeseríti az, hogy valaki saját gyarlóságairól részben is lemondani, s a másik felét részben elengedni nem akarta, vagy tán nem is tudta; most, mi tagadás benne, az ember mégis nehezebb tárgya a vizsgálódásnak, mint egy bugyogó, mit a szabó mérték után varrt meg. Furcsa, hogy a férj a nő ellenében nem az emberösmerethez folyamodik, hanem a hangos szóhoz, — tehát azon primitív fegyverhez, melylyel egy bérkocsis él, mikor valami málészáju gyalogjárót hirtelen ki akar ugrasztani az útból, — holott ha a férj érdemesnek tartaná nejének lelkiállapotát kiismerni, s annak ellenében az ész fegyverével élne, — bizony jobban boldogulna. Ha épen vastagabb példa kell, elmondok egy igaz történetet. Egy parasztember folyvást igen kegyetlen életet élt feleségével, ki a jámbor gazdán minden tárgyban kifogott azon ijesztgetéssel, hogy magamagát — megöli. Akadtak olyan tanácsadók, kik biztatták a gazdát, hogy verje meg az asszonyt, — de ez sem használt, mert még dühödtebben szaladt a késért, s a férj térdenállva könyörgött bocsánatért. Végre megunta a férj e keserves állapotot, elment az én atyámhoz tanácsért, ha tudna valamit komendálni a bomlott eszű asszony ijesztgetései ellen. Atyám megígérte a jó tanácsot azon föltétellel, hogy az illető követni fogja. Az is megígérte ,Van-e kendnek jó kése ?' Kérdi atyám. „Igen is van !'' ,No, ha az asszony megint meg akarja magát ölni, mondja kend neki: íme ! itt a kés, asszony, — éles, mert előre megköszörültem» ne, most öld meg magadat.' „De hátha megöli magát, uram!“ ,No, attól ugyan ne féljen kend." Hazament a panaszos, és másnap már az asszony megint a kést emlegette, s midőn a gazda az éles kést előadta, az asszony megszeppenve mondja: ,Ugye, kellene, hogy megöljem magamat? talán megint meg akarna kend házasodni ? . . . . azért sem ölöm meg magamat." Ez a kis emberismeret, ez a kis háziszer használt, tehát nem kell mindjárt kétségbeesni. Most menjünk odább!