Képes-Ujság, 1867 (3. évfolyam, 7-24. szám)
1867-07-01 / 19. szám
Erzsébet, magyar királyné. A felséges férj után a felséges asszony arczképe. Lehet-e e hazában ember, a ki kegyeletes hódolattal, szeretettel ne nézne e szép képre, melynek még szebb, magasztosabb eredetije, bár idegen hon leánya, elejétől fogva oly előszeretettel, jóindulattal viseltetett hazánk és nemzetünk iránt ! Megtanulta nyelvünket, hogy oly szépen beszéli, mint magyar királyné már régóta nem. S a nagyszerű közjogi engedményekben, az oly hosszú ideig tartott elnyomás után adott alkotmány áldásainak előidézésében — mindenki tudja, mily sok része van neki! Igazán anyja óhajt lenni a nemzetnek, melynek első asszonyául a végzet rendelé. Magasztos jószivét hirdetik jótékonyságai, melyeket szegények iránt teljes önfeláldozással gyakorol. A ki egyszer látta, egyszerű és mégis fényes, szelid és mégis méltóságos lényével: lehetetlen, hogy ne szeresse, s álmaiban is meg ne jelenjen kedves angyalul. Akár a trónon ül királyi díszben, akár szép lova hátán, büszke, délczeg fenségben, akár a Erzést magyar királyné.