Képes Újság, 1964. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-01 / 5. szám
A HÍD „ORVOSA" A híd messziről ezüst szálból szőtt pókhálónak látszik, de közelről: vastag traverzek, acéllemezekből szerkesztett oszlopok. Ez a »kecses« szerkezet biztonságosan függeszti a híd széles úttestét, amelyen villamosok, gépkocsikaravánok dübörögnek. Ez tartja az úttest alatt húzódó gáz-, villanyvezetékeket, és a gyalogjárót is, amelyen sietős és ráérős emberek, sétára vágyó öregek és szerelmespárok bandukolnak. Ezt az iszonyatos súlyt tartó óriási »pókhálót«, a hídszerkezetet minden nap megvizsgálja egy bátor ember: nem támadt-e valahol egy hajszálnyi repedés...? Télen, nyáron, esőben, hóban — mint a légtornász — szédítő magasba kúszik, vagy az »alagsorban« egyensúlyoz, kopácsol Marosi János, a hídmester. Különös foglalkozás? A budapesti Szabadság híd őrzője nem tartja különösnek, hogy végigtornássza a szövevényes hídszerkezetet. Télen méri a talapzatot ostromló jég vastagságát is, tavasszal pedig figyeli, hogy a záporeső hol mosta meztelenre a híd festett acéltestét... Tehát hivatása, hogy állandóan vizsgálja a Szabadság híd »egészségi állapotát«, s ezzel biztosítsa a zavartalan közlekedést. Olyan ez a kép, mint egy különös látomás ... Pedig nem lázálomtól gyötört festő, hanem a valóság rajzolta: ez látható a pillércsúcsról. A Duna sötét víztükrén surrogva úsznak a jégtáblák, s a hídkorláton áttört erőtlen téli napfény furcsa árnyékfigurákat rajzol a gyalogjáróra