Képes Újság, 1964. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1964-09-12 / 37. szám

DÖMÖTÖR JÓZSEF— KATONA JÓZSEF: SZŐLŐ ÉS AZ EMBER Dionysos érmék szőlődíszítéssel, Naxos szigetéről (i. e. 500) 18 NI. A Nílustól a Dunáig Időszámításunk előtt 1990-ben az Asszír bi­rodalomban már oly nagy népszerűségnek ör­vendett a borfogyasztás, hogy Ninive urai pusztító hadjárataik során elsőnek borkészle­teiktől fosztották meg a legyőzött városok la­kóit. Egy-egy uralkodó alatt szinte ugrásszerűen fejlődött a bortermelés. Az egyiptomi III. Tot­­mesz (i. e. 1500) nagy építő hírében állt. A hadjárataikról szóló feljegyzések nem a fel­égetett városokról adnak számot, hanem hogy hol, milyen kultúrát és érdekes növényt ta­láltak. A meghódított vidékről a Nílus menti szőlőskertekbe vitette az akkor ismert ázsiai országok szőlőfajtáit. Az egyiptomi szőlő- és borkultúra fejlettségét bizonyítják az el-kabi sziklasírokban talált képek, melyek a szürete­lés és borkészítés jeleneteit örökítették meg az utókor számára. I. e. 1300 körül III. Ram­­zesz fáraó idejében is sok szőlőt telepítettek Felső- és Alsó-Egyiptomban. A falfestmények szerint a szőlőket a Nílussal öntözték, a fürtö­ket az árszint fölött nevelték. SZÜRET: ACHILLES PAJZSÁN Az ezredforduló táján megkezdődött a ten­ger rejtelmeinek kifürkészése. Föníciai hajósok a Földközi-tenger távolabbi részeit is bejárták és i. e. 800 körül megalapították Karthágót. Feltehető, hogy már az első telepesek vittek magukkal szőlővesszőt, így Afrika e részének virágzó szőlőkultúrája is ezekre az időkre ve­zethető vissza. Más irányban is elkezdődött a szőlő ván­dorlása. A görög szigeteken és Görögország történelmi városai körül rohamléptekben fej­lődött a gazdasági élet. Homérosz az Iliász­ban már nagy teret szentel a bor szerepének. A trójai háború hősének, Achillesnek a paj­zsán szüreti jelenetek láthatók: Szőlőtőkék remekeit, dús fürttel a tőkén. Tiszta aranyból volt, feketén függőttek a fürtök. És a karók sorban meredeztek, mind szín ezüstből körbe zománcból árkot vont, a növényt pe­dig ónból készítette: csak egy növény vezetett a karók között. Rajta a fürge szedők fel-alá jártak szüretel­­. Szép leányok, s velük viruló, gyengéd szívű ifjak kézízű szőlőt hordoztak jól fent kosarakban. A római birodalomban nemcsak átvették a szőlőtermelést, hanem a feldolgozást és a tá­rolást tovább is fejlesztették. A sajtolás előtti mustot külön kezelték és Protopum-nak vagy Mustumlixivum-nak hívták. A borospincékben még nem használtak fahordót, helyettük ott álltak sorban a görögöknél ismert agyagedé­nyek, a doliumok. A furcsa tartályokat persze csak kellő kezelés után használták. FÜSTÖLT BOR Amikor pedig kiforrt a bor, s átesett az összes kezelési eljáráson, előkerültek az amfo­rák, az ősi palackok. Mai utódjától abban különbözött, hogy sokkal nagyobb volt - gyakran 30-40 literes­­ és nem üvegből, ha­nem agyagból készítették. A borral teli edényt ezután dugóval, szurokkal, gipsszel lezárták, s jókora táblácskát kötöttek nyakába. A táb­lácskán a bor „személyi igazolványá"-t láthat­ta a gazda, s az adatok között szerepelt a bor születési helye, ideje és az akkor uralmon levő konzul neve. Az óborok eltartásának különleges módját ismerték: a füstölést. Amikor a római gazda kedves vendégét valóban finom csemegével akarta megkínálni, a szolgát nem a pincébe, hanem a padlásra küldte borért. A kéményen álló amforák tartalma különös ízt és zamatot vett környezetéből, s méltó volt az ínyencek asztalára. A kedélyes borozgatások gyakran féktelen, drága tivornyákban végződtek. Mint már a történelem során oly sokszor, Rómában is akadtak uralkodók, akik ellensé­gei voltak a szőlőtermelésnek. Domitianus el­rendelte a meghódított területeken levő sző­lők kivágását, és megtiltotta szőlővessző kivi­telét az anyaországból. Később Probus csá­szár jóvátette a bűnöket, az Almahegyet ka­tonáival felásatta és szőlővel ültette be. Rö­vid uralkodása alatt az egész birodalomban nagy lendületet kapott a szőlőtermelés. Probus császár után még közel kétszáz évig tartott a rómaiak uralma Pannónia és Dácia területén, s ez idő alatt a szőlőkultúra egyre tovább fej­lődött. HŐS KEVE A TÖMLÖKÖN A népvándorlás első hullámában jövő hu­nok elsöpörték ezen a vidéken a római ural­mat, s míg az istencsászárok alkotta provin­cia összedűlt, a szorgalmas munkások kezét dicsérő szőlőskertek még ezt a vihart is át­vészelték. Az Attila vezette hunok feltehető­leg már mielőtt a Kárpát-medencébe léptek, ismerték a bort. Ezt bizonyítja a vers, amely­ben Attila egyik csatáját Arany János így örö­kítette meg: ... Parancsold hun fejdelem: Minden tömlő üres legyen; S mit ő kiad, mit ő beszél, Nem tréfaszó, nem puszta szél. Igyál, igyál, te vén Duna! Nem ittál ennyi bort soha; Igyál és tartsd nagy házadat: Szállítsd keresztül a hadat. Tömlőkön ott a hős Keve Hadával így átal bele: Miért a hegy, miért a sík Kelenföldének mondatik. E borszeretetnek köszönhető, hogy a római szőlők átvészelték a népvándorlás viharát, hogy tanúi legyenek az Árpáddal bejövő ma­gyarság honfoglalásának. (Folytatása következik) Római szőlőművelő eszközök Római amforák

Next