Képes Újság, 1968. január-július (9. évfolyam, 1-27. szám)

1968-02-03 / 5. szám

lalkozik a Nyugat-Bükk elhalt forrás­szálainak kutatásával Estók Bertalan, az egri Dobó István gimnázium tanára (hátsó címlapunkon piros sisakkal), érdeklődő diákjaiból verbuválódott barlangkutató szakosztályával együtt. Munkájuk nem volt hiábavaló: a hegy­ség szélén, Egertől 17 kilométernyire nem­rég megtalálták Nyugat-Bükk legszebb barlangját. A Nyugatbükki Állami Erdőgazdaság Petrásesztáskői mészkőbányájának dolgo­zói az egyik robbantás után nyílást talál­tak a hegyoldal 30 méteres magasságában. Szükségszerű véletlen volt ez: Estók Berta­lan jó tíz éve feltételezett itt egy már nem működő forrásszájat. A Dobó gimnázium barlangkutatói — köztük Vargha László nyugalmazott tanár is — megindították a feltárást. Tizenöt métert kötélhágcsón kel­lett megtenniük a nyílástól vezető függőle­ges kürtőn, amíg egy kisebb, cseppkövek­től ékes termet értek el. Az innen tovább­nyúló folyosó végén embermagasságú kő­oszloppal és belógó cseppkövekkel díszí­tett természetes kapu akkora sötét üregbe nyílott, amelyet már nem tudtak bevilágí­tani a karbidlámpák lángocskái. Helyszínen ácsolt létrán jutottak be a barlang nagy termébe. Ez a gótikus ívelésű üreg teszi igazán értékessé a felfedezést. Oldalfalain rendkívül érdekes, színes, meg hófehér képződmények találhatók. A gye­rekek élénk fantáziája nyomán mindezek már nevet is kaptak : a szakirodalom bizo­nyára sokat emlegeti majd a Szószéket, Pa­godát, vagy az egymagában álló fehér cu­korsüveg formájú Törpét. A diákok megmászták a terem oldalfa­lait, és innen már be tudták világítani 35 méteres mennyezetét is. Megláthatták a tíz­emelet magasságból lelógó tucatnyi, két­méteres szalmacseppkövet és köztük egy 3 méterest, a barlang rendkívül ritka, nagy­becsű képződményét. A hurkapálcika vas­tagságú, nyílegyenes, belül üreges fehér cseppkő ilyen hosszúságban nagyon kevés helyen fordul elő. Ilyen a barlang. Fiatal kutatói most két továbbvezető, eldugult szűk járat bontá­sán dolgoznak, mert feltételezésük szerint folytatásnak kell lenni jól tudják az el­méleti foglalkozásokon tanultakból, hogy a barlang nyilasa forrás volt vagy félmillió évvel ezelőtt. Most pedig a fennsíkról jövő természetes vízvezeték végét találták meg a triászkori mészkőben. Amikor a kőbányában nem dolgoznak, az erdőgazdaság felsőtárkányi kisvasútját a gimnazisták használják. Vasárnapon ként kiszállítják őket a Gyetva-patak völgyéig az új barlanghoz. A diákok és a barlang ügyét támogató erdőgazdaság tervbe vetti egy vízszintes vágat kiépítését az üregbe Ezzel lehetővé válna, hogy a mostani, ne­hezen megmászható függőleges bejárat ki­kerülésével a barlangba kényelmesen, akár utcai ruhában is be lehessen jutn Kép és szöveg: Kovács László (MTI) Három ifjú barlangkutató­ Csávás Sándor, Hunorfi István és Surányi Zoltán Kötélhágcsón a barlang mélyébe Cseppkövek a Kisterem mennyezetén. A képen: Hunorfi István és Surányi Zoltán 31

Next