Képes Újság, 1968. január-július (9. évfolyam, 1-27. szám)
1968-02-03 / 5. szám
lalkozik a Nyugat-Bükk elhalt forrásszálainak kutatásával Estók Bertalan, az egri Dobó István gimnázium tanára (hátsó címlapunkon piros sisakkal), érdeklődő diákjaiból verbuválódott barlangkutató szakosztályával együtt. Munkájuk nem volt hiábavaló: a hegység szélén, Egertől 17 kilométernyire nemrég megtalálták Nyugat-Bükk legszebb barlangját. A Nyugatbükki Állami Erdőgazdaság Petrásesztáskői mészkőbányájának dolgozói az egyik robbantás után nyílást találtak a hegyoldal 30 méteres magasságában. Szükségszerű véletlen volt ez: Estók Bertalan jó tíz éve feltételezett itt egy már nem működő forrásszájat. A Dobó gimnázium barlangkutatói — köztük Vargha László nyugalmazott tanár is — megindították a feltárást. Tizenöt métert kötélhágcsón kellett megtenniük a nyílástól vezető függőleges kürtőn, amíg egy kisebb, cseppkövektől ékes termet értek el. Az innen továbbnyúló folyosó végén embermagasságú kőoszloppal és belógó cseppkövekkel díszített természetes kapu akkora sötét üregbe nyílott, amelyet már nem tudtak bevilágítani a karbidlámpák lángocskái. Helyszínen ácsolt létrán jutottak be a barlang nagy termébe. Ez a gótikus ívelésű üreg teszi igazán értékessé a felfedezést. Oldalfalain rendkívül érdekes, színes, meg hófehér képződmények találhatók. A gyerekek élénk fantáziája nyomán mindezek már nevet is kaptak : a szakirodalom bizonyára sokat emlegeti majd a Szószéket, Pagodát, vagy az egymagában álló fehér cukorsüveg formájú Törpét. A diákok megmászták a terem oldalfalait, és innen már be tudták világítani 35 méteres mennyezetét is. Megláthatták a tízemelet magasságból lelógó tucatnyi, kétméteres szalmacseppkövet és köztük egy 3 méterest, a barlang rendkívül ritka, nagybecsű képződményét. A hurkapálcika vastagságú, nyílegyenes, belül üreges fehér cseppkő ilyen hosszúságban nagyon kevés helyen fordul elő. Ilyen a barlang. Fiatal kutatói most két továbbvezető, eldugult szűk járat bontásán dolgoznak, mert feltételezésük szerint folytatásnak kell lenni jól tudják az elméleti foglalkozásokon tanultakból, hogy a barlang nyilasa forrás volt vagy félmillió évvel ezelőtt. Most pedig a fennsíkról jövő természetes vízvezeték végét találták meg a triászkori mészkőben. Amikor a kőbányában nem dolgoznak, az erdőgazdaság felsőtárkányi kisvasútját a gimnazisták használják. Vasárnapon ként kiszállítják őket a Gyetva-patak völgyéig az új barlanghoz. A diákok és a barlang ügyét támogató erdőgazdaság tervbe vetti egy vízszintes vágat kiépítését az üregbe Ezzel lehetővé válna, hogy a mostani, nehezen megmászható függőleges bejárat kikerülésével a barlangba kényelmesen, akár utcai ruhában is be lehessen jutn Kép és szöveg: Kovács László (MTI) Három ifjú barlangkutató Csávás Sándor, Hunorfi István és Surányi Zoltán Kötélhágcsón a barlang mélyébe Cseppkövek a Kisterem mennyezetén. A képen: Hunorfi István és Surányi Zoltán 31