Képes Újság, 1979. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-06 / 1. szám
Csak egy pillantás a térképre, s rögtön szembetűnik, hogy kilencvenháromezer négyzetkilométerünkön milyen települési egyenetlenségek vannak. Fent Északon, Nyugat- és Dél-Dunántúlon sok ezernyi apró település kapaszkodik össze — az Alföldön pedig elszórt tanyavilág terjeng, összesen 3189 település, s köztük 87 város .. . Nyolcvanhét! Nem kevés, ám, a történelem szeszélyének tetsző logikája meglehetősen „rendetlenül” sodorta őket egymás mellé, vagy éppen egymástól távol. Hiszen az ellátásban, a foglalkoztatásban kulcsszerepet játszó városok nem mindig ott alakultak (alakíttattak) ki, és főleg nem olyan sűrűn, ahogyan azt ma szeretnénk. Ahogyan azt jelenlegi igényeink megkívánnák. Pedig ezek a bizonyos igények egyre nagyobbak! Legyen a községtől elfogadható távolságra egy-egy olyan központ, amely munkalehetőségeket ad, ahol nemcsak egészségügyi szakrendelés és kórház, hanem sok másfajta szolgáltatás, sőt, közép- és felsőfokú iskola is van! S ahol bármilyen tartós fogyasztási cikket meg lehet vásárolni! Egyszóval: ahol már városias az élet. Persze, nem lehet mindenütt rögtön városias körülményeket teremteni. Idő kell hozzá, és szervezés - a spontaneitás korszaka már rég a múlté. 1971-ben született az a településhálózat-fejlesztési keretterv — majd ennek nyomán kormányrendelet —, amelyben megfogalmazódtak a hosszú távú feladatok, azaz városok és vonzáskörzeteik tudatos és tervszerű kialakítása, s ezzel összefüggésben a várossá fejlesztés-nyilvánítás követelményei. Ma már szigorú feltételei vannak a városi rang elérésének — hosszú esztendők kitartó építőmunkájára van szükség ahhoz, hogy egy-egy nagyközség egyáltalán áhítozhasson e címre-rangra. Feltétel — egyebek között — a népesség számának folyamatos növekedése, a szolgáltatásban dolgozók, a foglalkoztatottak meghatározott száma, a kiépített utak minősége, a víz- és csatornahálózat hossza, a közlekedés és a kereskedelem megfelelő színvonala ... S az iskolák, kórházak, művelődési intézmények ellátási színvonala sem mellékes tényező. Mindez egyúttal azt is jelzi, hogy a települések nem egyik pillanatról a másikra alakulnak várossá, s várossá válásuk soha sem fejeződik be egyetlen nappal. Már csak azért sem, mert a várossá nyilvánítás soha nem az előírt feltételekhez és számadatokhoz való merev ragaszkodás eredménye! Gyakran megelőlegezett bizalom. Mindig úgy, és ott, ahogyan és ahol azt a fejlődés diktálta jelenlegi igényeink megkövetelik. Pillantsunk a térképre! Rögtön észrevesszük, hogy kilencvenháromezer négyzetkilométerünk öröklött település-egyenetlenségei mintha kezdenének tünedezni . .. Már kilencvenhat várost számlálhatunk: Barcsot, Berettyóújfalut, Celldömölköt, Érdet, Fehérgyarmatot, Körmendet, Lentit, Paksot és Vásárosnaményt az Elnöki Tanács határozata értelmében 1979. január 1-től várossá nyilvánították. Itt és a továbbiakban ezt a kilenc új várost mutatjuk be. ... L. J Kilencen előreléptek A turisták főleg a XIII. századi, úgynevezett Herpályi-tornyot és a bihari táj régészeti, néprajzi és népművészeti emlékeit bemutató Néprajzi Múzeumot keresik fel Berettyóújfaluban. Pedig akad itt másfajta látnivaló is: az élénk forgalmú település — egyebek között — kiváló középiskolákkal, szállodával, melegvizű strandfürdővel dicsekedhet. Hogy a képen látható szép áruházat ne is említsük! Az újfalui gyarapodás anyagi alapját a jelentékeny szövetkezeti ipar és a tejporgyár adja Celldömölk a Vas megyei Kemenesalja forgalmi központja. Vasutas városnak is nevezik, hiszen Celldömölk egyrészt fontos vasúti gócpont, másrészt a város férfilakosságának jelentős része a vasút egyenruháját viseli. Az új településranggal minden bizonnyal változik majd Celldömölk társadalmi rétegződése is. Az új városkép mellett figyelemre méltó a Dorfmeister freskóiva díszített barokk templom és a hajdani bencés apátsági templom, amely ma védett műemlék e Új városok