Képes Újság, 1979. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-15 / 50. szám
Egy férfi fekszik a Bodrog partján. Vén fűzfa teríti fölé ágait, vigyázza bódult álmát. Szemközt, a túlsó parton a Rákócziak vára, a folyó mentén büszke jegenyesor magasodik. Nézem az alvó embert. Vajon, ha felébred, mit lát mindebből? Közönséges fákat, egy várat... Barátokkal is jártam Sárospatakon. Olyanokkal, akik történelmi tanulmányaikból jól ismerték a híres város múltját. És csalódottan rótták az utcákat. Alacsony, kopott házak, néhány templom, egy folyó meg egy vár - ez lenne a „fényes Patak”? és találkoztam emberrel, akinek minden szava simogatta a házak, az utcák köveit. Láttam némán gyönyörködőt, a leszálló alkony fenséges csendjében állt a Bodrog partján, nézte, amint az est tükrös takarót von a folyó fölé, hogy megmeríthessék benne még egyszer árnyék-arcukat a fák ... De hát kinek is jussa a szépnek meglátása? Juss-e egyáltalán, kevesek kiváltsága, vagy mindenki számára elérhető valóság? Sárospatak szépségének megismerése számomra egy lépcsősorral kezdődött. Nem voltam pataki diák, semmiféle érzelmi kötődés nem fűz a városhoz. Pontosabban szólva, nem fűzött mindaddig, amíg nem láttam meg a kollégium Nagykönyvtárába vezető öreg lépcsősort. A sok sikálástól szálkásra kopott falépcső ma is világítón tiszta. Széles ívén biztonsággal lehet lépkedni, alacsony fokai kényelmesek, nem jelent megerőltetést sem kicsiny gyermek, sem idős ember számára. Jóságos és derűs ez a lépcső, mint nagyapó mosolya ... Itt a történelem is mesévé szelídül... Ezt a lépcsősort koptatta hát Kossuth Lajos és Móricz Zsigmond? Milyen más „itt" találkozni velük, mint márványtáblára vésett idézeteikkel a kollégium bejáratánál. És azért jó itt találkozni velük, hogy megérthessük mondataik igazságát . . . Mert ha eddig a lépcsősorig eljut az ember, óhatatlanul kedvet kap a történelemben visszafelé haladva tájékozódni... Nem vagyok meggyőződve arról, ha egy turistacsoportot végigvezetnek ma a helyreállított Rákóczi vár szép termein, különösebb megrendülést érezne bárki annál, amit minden régi történelmi emlék felidézhet. Volt egy Sub Rosa erkély is a várkastély északi szegletén? Nos, igen. Szép ma is a kerek helyiség boltozata, a csillagszerűen szétfutó bordázatok díszítése. A történelmi tanulság is drámai a lexikális ismeretek alapján. 1670-ben I. Rákóczi Ferenc a Wesselényi-összeesküvés részeseként itt tartotta a felkelést előkészítő titkos megbeszéléseit a „sub rosa”, azaz a boltozatokat összefogó rózsa alatt. Az összeesküvést leleplezték, a bécsi udvar megtorló intézkedései sújtották Patakot. Elkezdődött a protestánsok üldözése, a híres főiskola is bujdosásra kényszerült. . . Aki ma megáll a Rákóczi vár előtt, mit érez át mindabból, ami számára élménnyé varázsolhatja a történelmi adatokat? Csak annyit, amennyit személyes „érzelmi szűrőjén" közel enged magához. Hogy mitől nyílik meg egy-egy ember érzelmi kapuja? Elegendő hozzá olykor egyetlen mondat, amely kíváncsiságot fakaszt, egy megkapó természeti táj, egy ódon épület hangulata, akárcsak egy lépcsősor.. . Mélyen elindulhat az időt megoldó gyönyörű gondolat... És megértővé tesz Sárospatak alacsony házai iránt, mint a szőlői házba tévét a sok jónak emléke, melyet otthonról kapott; esténként fénnyel tölti meg a vár sötét ormai közt megülő homályt egykor ott élőknek felidézett tetteivel; hallani engedi a jegenyék susogó meséit... Látni engedi a szépet. Ember gyönyörűségére - épülésére. László Ilona A Rákóczi-vár lakótornya és a híres Perényi-szárny a Bodroggal (Fotó: MTI — Kozák Albert) A szépnet 1771-78 között épült a református templom A Bodrog látképe az ártéri jegenyékkel