Képes Újság, 1982. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-13 / 11. szám
2 Dicső nap A tavaszi szél meleg levegőt sodor a tengerről a Kárpát-medence felé. A márciusi napfény virágot bont a déli lejtőkön. Az ifjú szívekben fel-fellobban a szerelem lángja. A nemzet egyik forradalmi ünnepére, 1848. március 15- ének dicsőséges napjára emlékezünk. „Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!” — kiáltotta Petőfi Sándor versében az elnyomott népnek. Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! — Visszhangozta a tömeg. És a fáradalmi lelkesedéstől átfűtött nép, 134 évvel ezelőtt elindult Kossuth zászlai alatt, hogy kiharcolja a nemzeti függetlenséget. Ám hiába volt a lelkesedés, hiába folyt a hősi vér , a nemes harc elbukott. Sötét, nehéz esztendők következtek újra a nemzetre. A magyar népnek és a magyar ifjúságnak 71 esztendőt kellett várnia, hogy 1919. március 21-én ismét kibonthassa a szabadság lobogóját. Harcaikat hiába koronázta siker, győzelmüket megakadályozta a nemzetközi reakció. Ismét várni kellett egy negyedszázadot, amíg újra felragyogott országunk felett a szabadság csillaga. A kommunisták hozták el a szabadságot — új utat mutatva a testvériség, az emberi egyenjogúság felé. Ma 1982-t írunk. Immár 37 éve annak, hogy a szocializmus útjára léptünk. Ifjúságunk nem ismeri az elnyomást, a megaláztatást, a szolgaságot. Vérét sem kell hullatnia a földesurak, gyárosok és bankárok kópéival folytatott harcban. Élhet, tanulhat, dolgozhat, alkothat és örülhet szabadon. A magyar nép történetében nem volt még olyan eredményes három és fél évtized, mint a mi nemzedékünk életében. Országunkban soha egyetlen évszázadban nem épült annyi ház, út, híd, gyár, mint a felszabadulásunk óta eltelt 37 esztendőben. A szabadság utat nyitott az alkotómunkának és az alkotó szellemnek. Amiről 1848 és 1919 ifjúsága álmodott, azt megteremtette 1945 ifjúsága. A szabadság ma már nem cél, hanem valóság! A tudás fájáról mindenki szabadon szakíthat gyümölcsöt. A jognak asztalánál mindenki egyformán foglalhat helyet. A bőség kosarából — ha nincs is még telítve — mindenki vehet. Fogadjuk hát meg szívünkre tett kézzel a szabadság költőjének — Petőfi Sándornak — halhatatlan szép szavaival: a magyarok istenére esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk! tudományos munkatárs kedvesen mosolyogva búcsúzik: — Március 15-re készülnek, ugye? Mentegetőzve bólogatok. Gyorsan kisegít: — Óh, mi már megszoktuk! Ilyenkor megszaporodnak az érdeklődők ... Akkor már kolléganőmmel jó ideje bolyongtunk a Belvárosban, az egykori Landerer Nyomda épületét ■ keresve. Hiába tudtuk a pontos címet — Szép utca, Hatvani (mai Kossuth Lajos) utca sarok —, botor módon az emléktáblát a ház falán kerestük. És mert ott nem találtuk — elbizonytalanodtunk. Hol lehet akkor? Kérdeztük az arra járó embereket. Mit keresnek? — hüledeztek. — Nyomdát? Így kerültünk a Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtárába, ahol két kedves munkatárs, néhány könyv segítségével azonosította a régi épületet. A Kossuth Lajos utcából nyíló lakóépület kopott bejárati csarnokában, jól elrejtve, végre megtaláltuk a keresett táblát, amely 1848. március 15-ének legjelentősebb eseményére hivatott emlékeztetni az utókort. „Szabad a sajtó!... Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége, szívembe mártanám kardomat, s úgy írnám le haldokolva, piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnalsugárai. Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtóról a bilincs ... vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága?” — idézet Petőfi Sándor feljegyzéseiből. Pest, március 15., 1848. keltezéssel. A vésett márványtábla előtt ihletettség helyett csendes düh fog el; miért kellett volna tudnom, hogy a mai Kossuth Lajos utca volt az egykori Hatvani utca? Ki tanított rá? Ki tartja ma fontosnak megjegyezni régi utcák nevét, neves épületek színhelyét? Egyik napról a másikra egész te j, Aif^ H.ECf. X*4***r filltl *»!» (« Uff# Szép utca—Kossuth Lajos utca sarok. A földszinti épületrészben működött a Länderer és Heckenast nyomda HMM. A Pilvax Kávéházban — ma étterem — egy vitrin őrzi az 1848-as forradalom néhány tárgyi emlékét