Képes Újság, 1983. január-július (24. évfolyam, 1-27. szám)

1983-02-05 / 6. szám

EGYMILLIÁRD GYOMOR Kínában egy milliárd em­bert kell élelmezni. Ennyi ember fantasztikus mennyi­séget fogyaszt, még akkor is, ha az egy főre jutó fogyasz­tás alatta marad az európai­nak. A nemrég ismeretessé vált kínai statisztikai adatok sze­rint e nagy ország gabonater­mése — beleértve a rizs mel­lett hagyományos gabonafé­léket is — 1957-ben 195 mil­lió tonna volt, amely 1980-ra 318 millió tonnára növeke­dett. Az egy főre jutó fo­gyasztás azonban (a jelentős termésnövekedés ellenére) csak minimálisan javult, mert közben a lakosság lét­száma 650 millióról egy mil­­liárdra növekedett. Gondot okoz, hogy a gabo­na legnagyobb része az or­szág egy bizonyos területén terem, ahonnan a fejletlen szállítási rendszer miatt elég nehéz eljuttatni az ország más területére. A kínaiak eddig is jelentős mennyiségű gabonát impor­táltak külföldről. A gabona­­exportőrök arra számítanak, hogy a jövőben Kína lesz a világ egyik legnagyobb ga­bonafelvevő piaca. MÉRGEZŐ ALGÁK Az olaszországi Goro és Cattolica közötti tengersza­kaszon feltűnt egy alga fajta, amely mérgezőanyagot ter­mel. Ez a méreg megbénítja az ember légzőtevékenységét és 24 órán belül halált okoz. 1982-ben az idegenforgal­mi idény kellős közepén vet­ték észre, hogy a tengervíz egy része sűrű olajszerű masszává változott a mérge­ző algáktól. Az elpusztult halak tömegével sodródtak a part felé. A turisták pánik­szerűen menekültek. A szál­lodák kénytelenek voltak be­zárni. De honnan került a méreg a tengerbe? A vizsgálatok megállapí­tották, hogy a káros anyagok fő szállítója a Pó folyó, amelynek partján 3117 köz­ség és város, 20 000 ipari üzem települt. Nap mint nap sok-sok tonna foszfát, kar­bonát, nitrát, fenol, szénhid­rát, arzén, higany, nikkel, ólom, réz, cink kerül a folyó vízébe. A foszfor és a nitrogén szállítói a szántóföldek, ame­lyek a káros anyagok egy ré­­szét (20—40 százalékát) nem bontják el és azok az esővíz­zel a folyókon keresztül a tengerekbe kerülnek. A szakemberek szerint a mérgező algák elszaporodása elsősorban a foszfornak tu­lajdonítható. Évente mintegy 59 000 tonna foszfor jut a tengerekbe. A borúlátó természetvédők 1975 óta emlegetik a mérge­ző algák felbukkanásának le­hetőségét, de mostanáig sen­ki sem vette komolyan rém­látásukat. Akiknek tenni kel­lene valamit, azok még min­dig azon vitatkoznak, vajon a zöld vagy a vörös mérgező alga lepi el előbb a vizeket. JUTALOM A KIVÁGOTT ALMAFÁKÉRT Prémiumot kap az a sváj­ci termelő, aki kivágja alma­fáját. A különös jutalmazást az tette szükségessé, hogy a keresletet messze meghaladó mennyiségű alma terem az országban. A Gyümölcs­szö­vetség felszólította tagjait: csökkentsék az almafák szá­mát. Minden hektár kiirtott almaültetvény után — az ad­digi termeléstől függően — 2000-től 7500 frankig terjedő kártérítést kap a gazda. Aki az egész almáját kivágja, az további 2000 frankot kap, prémiumként. BÖNGÉSZDE Uton van az Antarktisz felé a 32 méter hosszú, 537 négy­zetméter vitorlafelületű spanyol háromárbocos, az „Idus de marzo" (Március idusa), amely 13 ezer kilométeres út után február elején éri el a fehér kontinenst. Késszúrásokkal halálosan megsebesítette fiát egy 45 éves belga férfi, aki azon dürhödött föl, hogy engedetlen gyermeke — miközben ő egy Alain Delon-filmet nézett — átkapcsolta a tévékészüléket egy másik állomásra. Több mint 7000 kilogramm különféle kábítószert foglaltak le, és 885 embert vettek őrizetbe kábítószer-csempészésért öt év alatt a jugoszláv belügyi hatóságok. 20 ezer Trabantot, 12 ezer Wartburgot, 8400 különféle te­herautót, valamint 9000 MZ motorkerékpárt importálunk idén az NDK-ból, míg az exportlistán 810 Ikarus autóbusz szerepel. Huszonhárman haltak meg az Egyesült Államokban a ja­nuár második felében napokig tomboló hóviharok és esőzé­sek következtében.­­ A második világháborúból származó 15, egyenként ötmá­zsás bombát találtak a varsói repülőtér kifutópályájától pár­száz méterre, földmunka végzése közben. BENZIN HELYETT KUKORICA Az Egyesült Államokban új törvény lépett életbe, mely szerint a nehezen eladható kukoricatermés fölöslegét olyan alkohollá kell feldolgozni, amely üzemanyagként hasznosítható. Ezzel is javítani szeretnének a farmerek helyzetén, akik egyre jobban érzik a gabo­nafélék árainak visszaesését. A világ kukoricatermelésének egyharmadát, kb 220 millió tonnánt az Egyesült Államokban termelik. 1981-ben 97 millió tonna maradt eladhatatlan. 1982-ben rekordtermés volt. A tartalékok komoly raktározási gondot okoznak. Ezért szinte megváltásnak számít az új alkoholtörvény. A szakértők szerint viszont, ha az USA-ban a ku­koricát nagy mennyiségben használják fel alkoholgyártásra, az nagy arányú drágulást eredményezhet a világpiacon. MILYEN A JÓ ELNÖK? A nyolcvanas években jó el­nöknek lenni nehezebb, mint nagy elnöknek volt a század­­forduló idején — mondja Henly Donovan, a Fehér Ház egykori főtanácsadója. Néhány­­ érdekes gondolatban felvázolta azt is, hogy milyen elnököt kí­vánnak maguknak a mai ame­rikaiak. Az elnök legyen „jó politi­kus”, de ne „túl politikus”. Le­gyen „kedves”, de ne „túl ked­ves”. Az amerikaiak olyan el­nököt szeretnek, aki elnöknek néz ki. Ilyen volt Donovan szerint Kennedy és ilyen Rea­gan is. Szükséges, hogy az el­nöknek nagy fizikai ereje le­gyen, hogy végig tudja csinál­ni a megerőltető választási kampányt. Az elnöknek „elhivatottnak” kell lennie, bár nehéz elhiva­tottnak lenni akkor, amikor el akarja adni magát a televízió­ban. Legyen „kivételes” tehet­ség, de „normális” személyi­ség. Másodosztályú „intelligen­cia”, első osztályú „vérmérsék­let”. „Nem kell értelmiséginek lennie.” „Nem is fenyeget ben­nünket ilyen veszély” — mondta egyszer Holmes bíró az elnököket minősítve. A választók „vallásos” elnö­köt akarnak, de nem feltétle­nül szükséges, hogy meggyőző­­déses „hívő” is legyen. A tv az elnök fő erőforrása, fontosabb szerepe van a kor­mányzásban, mint a megvá­lasztásban. Kennedynek volt legnagyobb fokú ékesszólása, akinek a beszédeit Ted Soren­sen írta. Természetesen fontos a veze­tőkészség is, de arra nincs sem­mi garancia, hogy a legjobb képességű emberek kerüljenek a csúcsra. A választási játsz­ma nagymértékben attól függ, ki mögött mennyi a pénz. Az elsőrangú emberek sohasem kapnak kellő pénzalapot az induláshoz. Csak a tv-szerep­­lés ára milliókban fejezhető ki, tv-szereplés nélkül pedig nincs népszerűség. Lew Leher­­man 1982-ben 7 millió dollárt költött a New York-i kor­mányzóságért folyó választási versenyben és vesztett. A kongresszusi versengések 1982- ben összesen 300 millió dollár­ba kerültek, az 1984-es válasz­tási költséget (előreláthatólag) 1 milliárd dollárra becsülik. Itt aztán szegény ember nem rúghat labdába, ha mégegy­­szer olyan okos, akkor sem. IS

Next