Képes Újság, 1985. január-július (26. évfolyam, 1-27. szám)
1985-06-01 / 22. szám
Gyermekrablás a Palánk utcában Az árak csábítóan alacsonyak jelölt, Tábori Nóra, a gyerekek ezen a piacon. Az alma-, a körte közutálatának örvendő Állókígyó, és a zöldséghalmokat egyre-más a vőlegény, Rajhona Ádám, arra kerülgetik a vevők. Tisztes önjelölt menyasszony, Balogh távolból nevetgélünk, amíg ta Emese, az elrabolt és megkerült nácstalanul tekintgetnek körül az kisfiú, násznép és gyermeksereg, újpesti piacon a járókelők, ugyan A lakásban, padláson, piac némikor kerül már a gyümölcs, a ren forgatott történet lassan vétojáshalmok mellé eladó is? Nem géhez ér, és lassan véget ér a sokáig tart a mulatság, mert egy forgatási nap is. Az ikreket játszó határozott hangú, magas hölgy kislányok gyorsan megcibálják rám mutat: Gyere csak ide, igen, egymás haját. Orsika, a cserfes igen, te, te! És már állhatok is kishúg alakítója, Nehrebeczky be a stand mögé, és magyarázhatom percenként, nem, itt semmi nem eladó, itt filmforgatás folyik, és az árak csak azért olyan alacsonyak, hogy közelebb tessék jönni, és belenyúlni a halomba, mint egy igazi vevő... Azt már nem teszem hozzá, Mihályfi Sándor, a rendező ötlete a tömegcsalogató ár, így meg lehet takarítani a statisztapénzt. Mihályfi Sándor egyébként is piacszakértő, a Bosnyák térről forgatott tévéfilmjéről sokáig beszéltek. Most készül első játékfilmje, gyerekszemmel a felnőttek világáról, avagy felnőttszemmel a gyerekek világáról? Hiszen a főszereplők gyerekek. Felnőtt az író, akinek a regényéből a forgatókönyv készült, Nógrádi Gábor. Gyakorlott felnőttként irányít a rendező, gyerekszereplőket, színészeket, érdeklődőket, láb alatt kószálókat... Igen, hogyne, mindjárt, mondja mindenkinek, aki beszélni szeretne vele, de már ott sincs, utasításokat ad, néhány méterről, aztán egy létra tetejéről, helikopter mellől... Izgalmas üldözés folyik a piacon, most már csupán a kaszkadőröké a terep, hiszen a rokonszenvesen kétbalkezes nyomozót, Hecsekit rendőrautó követi, és borul minden, alma, tojás, körte, itt már nem lehet álldogálni, bámészkodni. A terep fölött sokszor húz el egy helikopter. A tér másik felén száll le, szaladnak felé a szereplők, gyerekek, felnőttek, együtt van mindenki, a második házasságra készülő bájos mama, Bánsági Ildikó, a reménykedő anyós Eszter (akit mindenki csak Lujzának hív) félrevon, kincseit mutogatja, bohócot formázó kölnisüvegére a legbüszkébb, amelyet hangszernek használ. Egy lángos kedvéért hajlandó visszadugni a zsebébe. Az író-újságíró, Nógrádi Gábor, gyakori vendég a forgatási napokon. Hecseki és a gyermekrablók című könyvéből írta a Gyermekrablás a Palánk utcában című filmet. — Nem tudom, gyerekfilm-e igazán? Talán szülőkhöz, gyerekekhez együtt szól, olyan film, amit együtt nézhet meg a család. Hiszen családi problémákról szólt maga a könyv is, amit már eleve azzal a szándékkal írtam, hogy jó lenne filmet készíteni belőle. Minden család, minden házasság kerülhet válsághelyzetbe, igen sok házaspár jutott el már a válás határára. Itt jön a kérdés, beleszól, beleszólhat-e a gyerek a válásba. Az én könyvemben, a filmben az elvált szülők két gyereke, de egy egész csapat gyerek próbálja eligazítani a felnőttek dolgát. Van izgalom, gyermekrablás, természetesen nem igazi, nyomozás, és a végére rendbejön minden. A forgatás vége öröm is, meg kicsit szomorú is, mintmindennek a vége. A gyerekszereplők sokszor húzogatták a vállukat, a szájukat, ha ötödször kellett valamit ismételni. De egy filmforgatás azért sokkal izgalmasabb, mint az iskola, meg a tanítás. De nemcsak nekik hiányzik a játék, a szerep. A folytonosan új és új ötletekkel előálló Koltai Róbert, Hecseki, a nyomozó alakítója is felsóhajt a végén, de kár, hogy vége... Az író megnyugtatja a színészt, hogy már tervezi a folytatást, nem lesz vége Hecseki, Orsi, Lajcsi, a mama, a papa, Róza néni és Állókígyó, meg az utca többi lakója történetének. Megnyugodhatnak a gyerekek is, akik olvasták a könyvet, és várják a filmet. A forgatás befejeződött, de még találkozhatnak a Palánk utcaiakkal, könyvben és a moziban. Tóth Ildikó Fotó: Götze Krisztina 30 Fény csillan Fény csillan, víz csobban, egy kishal felbukkan. Fény csillan, víz csobban, kishalat megfogtam. „Engedj el” — így kérlel, — „anyácska vár ott lenn, Gyöngykagyló palotám, ezer, meg száz szolgám!” Fény csillan, víz csobban, a szívem megdobban. Hálóból kivettem, folyóba vetettem. Gyűrűmön gyöngy csillan, kishaltól ezt kaptam. Lendvai Ilona