Képmás, 2001 (2. évfolyam, 1-5. szám)
2001-01-01 / 1. szám
2001/1 Főszerkesztő és felelős kiadó: Illéssy Mátyás Tiszteletbeli főszerkesztő: dr. Beer Miklós Munkatársak: Klinger Anna, Szarka Teodóra, Boromissza Ágnes, Sarlós Ágnes, Sólyom Ágnes Fotók: Rásonyi Győzőné - Marika Fotó (Pilisvörösvár): Illéssy Mátyás, Kautnik András, Dankó András hímlapfotói: Jeney Erzsébet Grafika: Milbich Tamás - Tördelés és nyomdai előkészítés: Kovács Márk Kiadó: Vivere 2000 Bt. Szerkesztőség címe: 2083 Solymár, Templom tér 8. Telefon, fax és e-mail: 26/360-341 - kepmas@freemail.hu Terjesztés, megrendelés: Lévay Attila - 30/2S2-3852 - famlevay@matavnet.hu Hirdetésszervezés: Pallagi Judit - 20/941-6317 ISSN 1586-4235 Előfizetési díj egy évre: 2.400,- Ft + postaköltség SSI TARTALOM (“AZERDOKROL.....................13L BÁLINT SÁNDOR.....» KALLÓDÓK**^ FIGYELjjH.1.TÍ4ÉjflMT#>ffi afrikai KÜS&I&E BLUES FACES....................^tf ^yiTAMINoTVg^^ y ISTENIA METR^gmil Rl PO RWKOA^j^^E B&CS. ISTEN! IeMOSONIC 2011^fBiBiiBB3S HB^.S’Z^^\f^É8Í^Sí7. IOOO ÉV, AMIRE BÜSZKE I VAGYOK..........30 ANZIX BARCELONÁBÓL.....32 5ICNM EGYÜTTES.............34 TABU TÉMÁK.......56 IjAJSZÁLONOKERT!^^^^ Kedves Olvasók! A barcelonai taizéi ökumenikus találkozóról hazafelé jövet három gyerek így fejezte ki örömét: „Soha nem gondoltuk volna, hogy létezik ekkora nagy közösség, ahol ennyi ember szereti egymást! Mi, akik sokat nélkülöztünk, rájöttünk arra, hogy van még a ruhánál, s az a élelemnél is fontosabb: a SZERETET!” Amikor ezeket a sorokat papírra vetem, megrendülve olvasom, hogy életének 73. évében meghalt Sinkovits Imre, a Nemzet Színésze, számos munkásságát elismerő cím birtokosa. Itt jegyzem meg: január 18-án hunyt el, Szent Margit ünnepén... Néhány nappal előtte halt meg Zámbó Jimmy is. Nem szeretném összehasonlítani e két ember nemzetformáló munkásságát, életpéldáját. Sajnos, azonban a híradás, s a tömeghisztéria-keltés közt óriási különbséget éltünk meg. Felteszem magamban a kérdést, mint ahogy felteszik mások is: ma Magyarországon kinek a kezében van a média! Mennyiben szolgálja a nemzet egészének felemelkedését, a magyar történelmi múlt megbecsülését, Szent István által megálmodott ország életben maradását az a média, mely pusztán csak a hasznot látja, az eladhatóságot, s a hisztériakeltést? Súlyos felelősség terheli mindazoknak a lelkét, akik bármilyen formában tehetnének azért, hogy az emberek, s a belőlük álló társadalom nemzetté formálódjon. A trianoni csapásnál sokkalta súlyosabb csapás a gondolkodását elveszített, érzelmeiből kilúgozott embertömeg ténye. Csak úgy elgondolkodom - visszakanyarodva a két művészhez - föl kell tennünk a kérdést, hogy valóban el kell-e véreznie minden szent és tiszta gondolatnak, miközben a bálvány oly sok arcát, az emberek mint képmásukat húzzák magukra. A nemzet nagy bajában, szétszaggatottságában soha nem volt annyira fontos az önazonosság megtalálása Krisztusban a Lélek erejével s az Atyával (és ebből következően az egyes közösségek Szentháromságban megélt intenzív párbeszéde), mint pont ma. A helyes egyházarculat kiépítését szolgálhatja a plakát, egy reklám, ám nem nélkülözheti a vértanúi lelkületű, áldozatra kész Krisztus-hívőket, akik személyes szeretetközösségben élnek az Istennel és testvéreikkel. Ők azok, akik tanúságot tesznek személyes jelenlétükkel arról az igazságról, amit Jézus elénk élt: „...szeresd ellenségedet...”. A Dominus Jesus - amely sokak szemében tévesen értelmezve lázító - nem más, mint a katolikus egyház identitásának, e szellemi zűrzavar közepette történő megfogalmazása, ami nélkül nem létezik hiteles párbeszéd. Ez viszont csak akkor indulhat el dinamikusan, ha a katolikus egyházon belül és azon kívül is (beleértve a társadalmat), alázatosan tudjuk szolgálni a másikban megtalálható értékeket, amelyek összekapcsolnak és gazdagítanak is egyben. Ebből következően az Egyház otthont teremt, szolidárisan érzékenyen befogadva s támogatva a legszerencsétlenebbeket itt e földön, s otthonra mutató jellé válik, eszközzé, amely majd odaát a mennyországban teljesedik be. Hívjuk meg Jézust, pásztorunkat, testvérünket, királyunkat ezen új otthon megteremtésére, mert őnélküle minden emberi erőlködés haszontalanná válik. Legyünk büszkék arra, hogy Szent Istvánnal és családtagjaikkal együtt tehetjük egymásra a ’’lelki téglákat”, s így válhatunk méltó örökössé a felemelkedés boldog tudatával. Magyarok Nagyasszony oltalmad alá futunk! Illéssy Mátyás • •