Képmás, 2001 (2. évfolyam, 1-5. szám)

2001-01-01 / 1. szám

2001/1 Főszerkesztő és felelős kiadó: Illéssy Mátyás Tiszteletbeli főszerkesztő: dr. Beer Miklós Munkatársak: Klinger Anna, Szarka Teodóra, Boromissza Ágnes, Sarlós Ágnes, Sólyom Ágnes­­ Fotók: Rásonyi Győzőné - Marika Fotó (Pilisvörösvár): Illéssy Mátyás, Kautnik András, Dankó András h­ímlapfotói: Jeney Erzsébet Grafika: Milbich Tamás - Tördelés és nyomdai előkészítés: Kovács Márk Kiadó: Vivere 2000 Bt. Szerkesztőség címe: 2083 Solymár, Templom tér 8. Telefon, fax és e-mail: 26/360-341 - kepmas@freemail.hu Terjesztés, megrendelés: Lévay Attila - 30/2S2-3852 - famlevay@matavnet.hu Hirdetésszervezés: Pallagi Judit - 20/941-6317 ISSN 1586-4235 Előfizetési díj egy évre: 2.400,- Ft + postaköltség SSI TARTALOM (“AZERDOKROL.....................13L BÁLINT SÁNDOR.....» KALLÓDÓK**^ FIGYELjjH.1.TÍ4ÉjflMT#>ffi afrikai KÜS&I&E BLUES FACES....................^tf ^yiTAMINoTVg^^ y­ ISTENIA METR^gmil Rl PO RWKOA^j^^E B&CS. ISTEN! IeMOSONIC 2011^fBiBiiBB3S HB^.S’Z^^\f^É8Í^Sí7. IOOO ÉV, AMIRE BÜSZKE I VAGYOK..........30 ANZIX BARCELONÁBÓL.....32 5ICN­M EGYÜTTES.............34 TABU TÉMÁK.......56 Ij­AJSZÁLONOKERT!^^^^ Kedves Olvasók! A barcelonai taizéi ökumenikus találkozóról hazafelé jövet három gyerek így fejezte ki örömét: „Soha nem gondoltuk volna, hogy létezik ekkora nagy közösség, ahol ennyi ember szereti egymást! Mi, akik sokat nélkülöztünk, rájöttünk arra, hogy van még a ruhánál, s az a élelemnél is fontosabb: a SZE­RETET!” Amikor ezeket a sorokat papírra vetem, megrendülve olva­som, hogy életének 73. évében meghalt Sinkovits Imre, a Nemzet Színésze, számos munkásságát elismerő cím birto­kosa. Itt jegyzem meg: január 18-án hunyt el, Szent Margit ünnepén... Néhány nappal előtte halt meg Zámbó Jimmy is. Nem szeretném összehasonlítani e két ember nemzetfor­­máló munkásságát, életpéldáját. Sajnos, azonban a híradás, s a tömeghisztéria-keltés közt óriási különbséget éltünk meg. Fel­teszem magamban a kérdést, mint ahogy felteszik mások is: ma Magyarországon kinek a kezében van a média! Mennyi­ben szolgálja a nemzet egészének felemelkedését, a magyar tör­ténelmi múlt megbecsülését, Szent István által megálmodott ország életben maradását az a média, mely pusztán csak a hasz­not látja, az eladhatóságot, s a hisztériakeltést? Súlyos felelősség terheli mindazoknak a lelkét, akik bármi­lyen formában tehetnének azért, hogy az emberek, s a belőlük álló társadalom nemzetté formálódjon. A trianoni csapásnál sokkalta súlyosabb csapás a gondolkodását elveszített, érzel­meiből kilúgozott embertömeg ténye. Csak úgy elgondolkodom - visszakanyarodva a két művész­hez - föl kell tennünk a kérdést, hogy valóban el kell-e vérez­­nie minden szent és tiszta gondolatnak, miközben a bálvány oly sok arcát, az emberek mint képmásukat húzzák magukra. A nemzet nagy bajában, szétszaggatottságában soha nem volt annyira fontos az önazonosság megtalálása Krisztusban a Lélek erejével s az Atyával (és ebből következően az egyes közösségek Szentháromságban megélt intenzív párbeszéde), mint pont ma. A helyes egyházarculat kiépítését szolgálhatja a plakát, egy reklám, ám nem nélkülözheti a vértanúi lelkületű, áldozatra kész Krisztus-hívőket, akik személyes szeretetközös­­ségben élnek az Istennel és testvéreikkel. Ők azok, akik tanú­ságot tesznek személyes jelenlétükkel arról az igazságról, amit Jézus elénk élt: „...szeresd ellenségedet...”. A Dominus Jesus - amely sokak szemében tévesen értel­mezve lázító - nem más, mint a katolikus egyház identitásá­nak, e szellemi zűrzavar közepette történő megfogalmazása, ami nélkül nem létezik hiteles párbeszéd. Ez viszont csak akkor indulhat el dinamikusan, ha a katolikus egyházon belül és azon kívül is (beleértve a társadalmat), alázatosan tudjuk szolgálni a másikban megtalálható értékeket, amelyek összekapcsolnak és gazdagítanak is egyben. Ebből következően az Egyház otthont teremt, szolidárisan érzékenyen befogadva s támogatva a leg­szerencsétlenebbeket itt e földön, s otthonra mutató jellé válik, eszközzé, amely majd odaát a mennyországban teljesedik be. Hívjuk meg Jézust, pásztorunkat, testvérünket, királyun­kat ezen új otthon megteremtésére, mert őnélküle minden emberi erőlködés haszontalanná válik. Legyünk büszkék arra, hogy Szent Istvánnal és családtagjaikkal együtt tehetjük egy­másra a ’’lelki téglákat”, s így válhatunk méltó örökössé a fel­­emelkedés boldog tudatával. Magyarok Nagyasszony oltalmad alá futunk! Illéssy Mátyás • •

Next