Kerékváros, 1997 (2. évfolyam, 1-5. szám)
1997-03-01 / 1. szám
1997 március-április Kerékváros Koppenhága messze van... kerékpárral különösen... Bár nem bicikliztem odáig, mégis sikerült körbekerekeznem a várost. A dán fővárosban ugyanis nemcsak mindent behálóznak a kerékpárutak, amelyeken természetesen tömegek közlekednek, nemcsak kerékpártárolók vannak mindenfelé s nemcsak őrzött, kerékpárparkoló áll azok rendelkezésére, akik hosszabb időre szeretnék magára hagyni kétkerekűiket, hanem gondoltak a bicikli nélkül érkezőkre is. A fényképen látható kerékpár nem egy szupermodell, sőt igen egyszerű típus. Kereke tömör, így nem lyukad ki - bár ez a macskaköves utakon igen érzékenyen érinti az ember hátsó felét. Ezen kívül feltűnő jelzésekkel, reklámokkal látták el, így mindenki tudja, hogy ez a város ingyen kölcsönözhető kerékpárjainak egyike. Megtaláljuk őket minden turisták által látogatott ponton. A nagy áruházakbevásárlókocsijaihoz hasonlóan egy fém 20 koronás felhasználásával lecsatolhatók a láncról, mellyel rögzítve vannak. A következő múzeumnál, vagy éppen a Kis hableánynál pedig visszaláncolás után a 20 koronást visszakapjuk. Az egyetlen korlátozás a kerékpárok használatában, hogy csak a város központi részeiben vehetők igénybe. Játszottam a gondolattal..., de úgy látszik, ettől még tényleg messze vagyunk. Dénes Andrea 3 oldal Olvasóink írják Hegedűs a nyeregben A Vesztfáliai Szimfonikus Zenekar koncertmestereként munkám évek óta eléggé sok nehézséggel jár. A feszültségek kiegyensúlyozására szokásommá vált, hogy amikor csak lehet, használom a "drótszamarat". Házunk három km-re van a próbateremtől. Minden nap, télen-nyáron, napfényben és esőben - kivéve ha jeges vagy nagyon havas az út - élvezettel teszem meg ezt a távot. Ha késő éjjel érkezem haza egy vidéki városból, ahol koncertünk volt, még éjfél után is biciklizem egy kicsit. Németországban is egyre több bicikliút épül. Az állandó forgalmi dugók, a kipufogó gázoktól bűzlő utcák gondolkodásra késztetik a politikusokat, hogy bicikliutakkal kedvező feltételeket teremtsenek ennek a környezetbarát és az egészséges életmódot segítő közlekedési eszköznek. Bernhard Deffner Recklinghausen Fordította: Aratóné Erdelecz Teréz A pécsi kerékpársport 100 éve A pécsi kerékpározás Lauber Dezső fényes sikereivel a csúcsra jutott fel. Törvényszerű ezután a visszaesés, ehelyett azonban óriási zuhanás, a pécsi kerékpársport összeomlása következett be. A korabeli újságíró 1906-ban a Pécsi Naplóban így értékelte a pécsi kerékpársport gyors összeomlását: "A Pécsi Bicycle Club alkonya. Fűst. Volt, nincs!....1898-ban az egyesületnek még 107 versenyzője volt, tegnap már csak 27! A nagyszabású versenypálya építése, mely csaknem 24 ezer koronába került, az egyesület romlását okozta. A költségek nem állottak arányban a közönségnek ezen sportág felé hozott áldozatkészségével. Mindinkább elidegenedett a közönség, s belefáradtak a rendezők is a kevés jövedelmet hozó ünnepségek rendezésébe. Ehhez járul még a kerékpáradó, mely egészen elkedvetlenítette ezen sport híveit, és kezdődtek a fizetési nehézségek. Eltekintve a versenypályától, a közönség a labdarúgáshoz pártolt át, mely sport 1900-ban kezdett népszerűvé válni a fővárosban, és elkerült hozzánk is. A labdarúgás térhódítása már a XX. századé, s Pécsett egy virágzó sport romjain tört előre diadalmas útján." A Pécsi kerékpársport hosszú ideig eredménytelen volt. A kerékpárpályát szétbontották és építőanyagként hasznosították. A 20-as években kezdődött az újbóli fellendülés. A süteményt és kenyeret biciklivel kihordó pékek és postások kezdtek egymás között versengeni és ez ismét lehetővé tette a kerékpárversenyek megrendezését, ami sok nézőt vonzott. Hirth István Következő számunkban folytatjuk! Hulladékpapír-, használt elem- és veszélyes hulladék gyűjtés, faültetési akciók és a pécsi kerékpárközlekedés támogatása - ezek a Környezetünkért Alapítvány fő tevékenységi körei. Ha az Ön számára is fontosak ezek a kérdések, akkor kérjük támogassa személyi jövedelemadójának 1%-ával ezt a szervezetet! Adószám: 19036537-1-02