Kereskedelmi Szakoktatás, 1927. szeptember – 1928. június (35. évfolyam, 1-9. szám)
1927-09-30 / 1-2. szám
3 Kereskedelmi Szakoktatás XXXV. évi kereskedelmi oktatás ügyét igen tapintatosan és pártatlan vezetéssl szolgálta, köszönetét fejezte ki és érdemeit jegyzőkönyvbe iktatta. De Darányi Ignác valóban kimagasló érdemeit nem itt, bár hazánk létérdekei tekintetében szintén igen fontos, más, sokkal széles téren szerezte. Ő eddig legnagyobb földmívelésügyi miniszterünkké akivel alkotásokra nézve mezőgazdaságunk ápolásának vezetésében sem hasonlítható össze. Azt hiszem azonban, nem tévedek, állítom, hogy a Tanácsunk elnöki székében eltöltött idő az ősának kialakulásában jelentős tényező volt. A mezőgazdas ügye, 300 kötetet meghaladó szakkönyvkiadásai, de még szól úttörő működése is annak a rendszeres és lélektani alapoki tevékenységnek, amellyel e helyen érintkeznie alkalma volt, ki. nem kicsinyelhető hasznát látták. Büszkeséggel tekinthetünk tehát az együttműködés idejére (elnöklete alatt egy ideig magam is voltam a Tanácsnak), amely így, ha transformált habitussal is, x. életünk szolgálatában figyelmet érdemlőnek tekinthető. Iktassuk azért Darányi Ignácnak, Tanácsunk első elnökének haza szerte áldott emlékét ülésünk jegyzőkönyvébe. A másik mozzanat, amiről e megnyitóban meg kell emlékeznem, az a leirat, amelyben a vallás- és közoktatásügyi Miniszter Úr Tanácsunkat a felső kereskedelmi iskolák végleges tanítástervének elkészítésér hívta fel s közölte azokat a szempontokat, amelyekből a munka elv zendő lesz. A tisztelt Miniszter Urat elhatározásánál az a szándék vez, hogy a tanításterv az annak kiadása óta szükségessé vált részleges rovatok és a gyakorlati keresztülvitelük során szerzett tapasztalatok s felmerült kívánságok harmonikusan egyeztessenek össze anélkül, hogy az 1920. évi tanításterv a maga alapszerkezetében változást szenvedjen. A kívánt módosításoknak egy része ideiglenesen megtörtént, de az ily részletek nem lehettek a tanításterv egészére kellő tekintettel, ennek folytán újabb problémák támadtak. A legutóbbi időben a különböző tantervrevíziókat többen az iskolák életében fel-felmerülő bajok orvoslásának hajlandók tekinteni, holott az ily orvosságok, ha még oly jók is, új életet nem adhatnak. Más szavakkal: az iskola létérdekei egyes tárgyak partikuláris céljainak fel nem áldozhatók és nem szabad kockáztatni azt, hogy újabb szempontok erőltetésével a felső kereskedelmi iskola kísérletezés színterévé váljék, mert így könnyebben megtörténhetik, hogy oktatási és nevelési munkánk hajótörést szenved ott, ahol egységes szellem uralma lenne biztosítandó. Ezért a Tanács erkölcsi felelőssége érzetében hagyományosan, vagyis inkább következetesen idegenkedett a gyökeres revízió eszméjétől. A komoly eredményekre számot tartó munkásságnak itt legnagyobb ellensége a gyakori változtatás. Igaz ugyan, hogy a szervezet életműködése hézagokat tüntethet fel, amelyek pótlandók, de ez mélyebbre ható módosítások nélkül is eszközölhető. Az elnöki Tanács, amiként ezt érdemes titkárunk még jelenteni fogja, kötelességszerű gondos körültekintéssel végzi ezt a szerkesztésszerű munkát, azonban a kérdés fontosságánál fogva indíttatva érzem