Kereskedelmi Szemle, 1968 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1968-01-01 / 1. szám
válik. Ez arra ösztönzi a vállalatokat és a szövetkezeteket, hogy alaposan foglalkozzanak állóeszközeik hatékony felhasználásával, sokoldalúan mérlegeljék beruházásaik megtérülését, számoljanak eszközfejlesztési tevékenységük gazdasági kihatásával, a nyereségre gyakorolt befolyásával. Eddig egy-egy vállalat, vagy szövetkezet számára az volt döntő kérdés, hogy minél több beruházási lehetőséghez jusson, mert ez költségeit, s eredményeit negatív irányban alig érintette, viszont növelte értékesítési lehetőségeit és nyereségét. Most viszont nagyon alapos mérlegelés tárgya a vállalati beruházás. A beruházások gazdaságossági számításai és az állóeszközök kapacitása kihasználásának kérdései előtérbe kerülnek. A pillanatnyi üzleti lehetőségek mellett, nagyobb szerepük lesz a tartós fejlődést biztosító beruházásoknak, a nagyobb gazdasági előrelátásnak. A gazdasági reform teremtette új körülmények következtében kitágulnak a vállalati „fejlesztési horizontok”. Elvileg az ország területén bármilyen vállalat, vagy szövetkezet létesíthet üzletet, üzletkörét ésszerűen, saját belátásának megfelelően bővítheti, vagy szűkítheti. Megszűnik a nagykereskedelmi, illetve a viszonteladói tevékenység korlátozása is. A fejlesztésnek ez a „szabadsága” természetesen csak állami vállalatokra és szövetkezetekre vonatkozik. A kereskedelmi és a vendéglátó hálózat fejlesztésében a maximális tervszerűséggel törekszünk célkitűzéseink megvalósítására. A fejlesztési eszközök vállalati (szövetkezeti) hatáskörbe utalása nem jelenti a központi fejlesztési koncepciók feladását. Az ágazati irányítás rendszerének az felel meg, ha a Belkereskedelmi Minisztérium az egész kereskedelem, s azon belül a hálózat fejlesztésének távlati és középtávú koncepciójával rendelkezik, s ezek megvalósítására használja fel a közgazdasági szabályozókat. A minisztérium számára átfogó program kidolgozását lehetővé teszi, hogy helyzeténél fogva rövidebb és hosszabb időszakra egyaránt képes áttekinteni az áruforgalom fejlődésének szükségleteit, számolhat a gazdasági fejlődés nyújtotta lehetőségekkel, s ennek figyelembevételével dolgozhatja ki fejlesztési tervét. Míg azonban a minisztérium fejlesztési programja csak a legfőbb összefüggéseket veszi figyelembe, s átfogó kérdések megoldási variánsaira vonatkozik (pl. szállodai, áruházi fejlesztés, hűtőlánc kiépítése stb.), addig a részletes programok mindig területi jellegűek. A tanácsok feladata ezt kidolgozni és meghirdetni. Miután a fejlesztési eszközök zömét nem egyik évről a másikra képezik, továbbá a beruházások megvalósításához is hosszabb idő szükséges, ezért a tanácsok fejlesztési programját is célszerű több évre, általában öt évre, vagy azt meghaladó tartamra kidolgozni. A hálózatfejlesztési programok és koncepciók kidolgozásánál a tanácsokat elsősorban választóik érdeke vezeti. Ilyen értelemben első helyen állnak az ellátási feladatok. Nem hanyagolható el a tanácsok által képviselt azon közösségi érdek sem, hogy az üzlet- és vendéglátóhálózat a város, vagy község fejlődését is szolgálja, járuljon hozzá a modern városkép kialakulásához, vagy a meglevő sajátos hangulatának emeléséhez, legyen összhangban a város- illetve községpolitika érdekeivel. Ehhez járulnak még az idegenforgalom helyi igényei is. A tanácsok fejlesztési programjai tehát átfogóbbak, meghaladják a szűkebb értelemben vett kereskedelmi és vendéglátási feltételeket. Az országos és a tanácsi koncepciók, programok a vállalatok és a szövetkezetek számára hasznos információkat nyújtanak. A tanács meghirdeti fejlesztési programját, s annak megvalósítására pályázatot hirdet, amelyet a legnagyobb előnyt nyújtó vállalat, illetve szövetkezet nyerhet meg. Új vonás tehát, hogy a vállalat és a szövetkezet fejlesztési tevékenységének zömét állandóan „verseny körülmények” között végzi. Ez feltétlenül olyan ösztönző erőt jelent, amely arra készteti a vállalatot (szövetkezetét), hogy mindig a legkorszerűbb, a legjobb, s a leginkább gazdaságos megoldásokat keresse. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy a „fejlesztési versenyben” a pozícióját megtartsa, sőt mindinkább előnyhöz jusson. A hálózatfejlesztés új elvei A gazdasági reform a kereskedelmi és a vendéglátó hálózat fejlesztésének eddigi elveit alapvetően nem változtatja meg. Megváltozik azonban a gazdasági környezet, az új ösztönzési rendszer befolyásolja a fejlesztést, s szabályozza az abban való érdekeltséget. Ugyanakkor a kereskedelmi hálózatfejlesztés eddig felhalmozódott hazai és nemzetközi tapasztalatai, s a kutatások újabb eredményei módosítják az eddigi célokat és törekvéseket, valamint gyakorlati megoldásokat. Mindezek szükségessé teszik néhány eddig érvényes fejlesztési elv felülvizsgálatát, s újak kialakítását. Előtérbe kerülnek a hosszabb távra szóló koncepciók valamint ezek megvalósításának módja. Ennek keretében számításba vesszük a lakosság életszínvonalának és fogyasztásának várható alakulását, a kereskedelmi és vendéglátó forgalom fejlődési irányát, a lebonyolításhoz szükséges eszközökkel együtt a következő 15—20 évben. Az ilyen távlati koncepciókból alakul ki a belkereskedelmi hálózatfejlesztés stratégiája. A fejlesztési stratégia az alapja a középtávú ágazati és területi, valamint vállalati (szövetkezeti) fejlesztési terveknek. A fejlesztésben a középtávú program minimális követelmény, mert a fejlesztési célok megvalósítása mindig hosszabb időt igényel. Az operatív fejlesztési döntések, amelyek 1—2 éven belül megvalósíthatók, csak a középtávú terv részeként mérlegelhetők.