Keresztény Élet, 1993 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1993-11-07 / 1. szám

A szív titka A „héttusázó” szent 5. oldal 4. oldal Istennel a tűzvonalban 7. oldal SZERETETOTTHON HEJŐCSABÁN Alig egy esztendeje helyezték el a Szent Erzsébet szere­tetotthon alapkövét, s október 24-én már megáldhatta az elké­szült épületet Hejőcsabán Angelo Acerbi pápai nuncius. Az ere­detileg OTP-garzonháznak szánt épületet vette át az egyház, s a 3­4 egy- és kétszemélyes lakásba összesen ötven idős ember köl­tözhet be. Az ünnepélyes igeliturgia után - melyet dr. Kovács Endre egri segédpüspök vezetett - Angelo Acerbi (fenti képün­kön) megáldotta azt a három lakást is, amelybe már beköltöz­tek az első lakók. Bár már több lakást is lekötöttek, a feltéte­lekről érdeklődni lehet a hejőcsabai plébánián. Levélcím: 3508 Miskolc, Templom u. 14/a. Tel.: (46) 369-936. MINDSZENTY-EMLÉKNAP Nógrád megye lakói és a médiák képviselői jelenlétében, Felsőpetényben, a katolikus templomban, közel az Almássy­­kastélyhoz,­­ ahol a vértanú-bíborost fogva tartották - ünnepé­lyes emlékmisére került sor október 30-án Mindszenty bíboros tiszteletére. A délelőtt 10 órakor kezdődő szentmisét Keszthe­lyi Ferenc, váci püspök celebrálta. A szentmisében megemlé­keztek a váci egyházmegye politikai okokból meggyilkolt vagy üldözött papjairól is. Ezután megkoszorúzták a kastély homlokzatán Mindszenty bíboros tiszteletére elhelyezett em­léktáblát, valamint koszorúzásra került sor Rétságon, az MH 31. Hunyadi János gépesített lövészdandárnál emelt Mind­­szenty-emlékműnél és a bíborost 1956. október 30-án börtöné­ből kiszabadító őrgróf Pallavicini Antal kopjafájánál. DON BOSCO SZELLEMÉBEN Október 29. és november 2. között hazánkban tartották má­sodik európai konferenciájukat a Segítő Szűz Mária Leányai, a Don Bosco Nővérek. Az 1872-ben alapított kongregáció ma az egyik legismertebb és legelterjedtebb szerzetesközösség a vilá­gon. A Don Bosco tanítását és példáját követő szerzetestestvé­rek - közismert nevükön a szaléziak -, és a már említett Segítő Szűz Mária Leányai elsősorban a hátrányos helyzetű fiatalok­kal való foglalkozást, az ifjúság lelki gondozását tekintik hi­vatásuknak. A találkozó célja - amint azt Masson Bernadette nővér, a konferencia egyik szervezője elmondta­­, hogy lehetőséget ad­janak a Don Bosco szellemiségét követő iskoláknak a rend­szeres találkozókra és a kölcsönös tapasztalatcserére. Ezzel a ta­lálkozóval is szeretnének hozzájárulni az egységes Európa meg­teremtéséhez azoknak a fiataloknak a segítségével, akik a Don Bosco iskolákból kikerülnek. A konferencián a 12 országból érkezett közel 100 résztvevő csoportos megbeszéléseken szá­molt be saját tapasztalatairól. Az újraevangelizáció szolgálatában írta: DR. SEREGÉLY ISTVÁN érsek Az újraevangelizáció szó szakkifejezés lett. Programmeghatározó értelmet kapott II. János Pál pápa veleb­radi látogatása alkalmával. A „vasfüggöny” leomlásával térképen megszűnt Európa kettéosz­­tottsága, megszűnt egy földi paradicsom ábrándjával milliókat befo­lyásoló ideológiai és politikai hatalom Közép- és Kelet-Európában. Tény azonban, hogy Európa ezzel nem lett egységes. Az elmúlt évti­zedek alatt Kelet és Nyugat különböző irányban fejlődött. Mivel mindig derűlátó vagyok az emberiség sorsa felől Isten üdvözítő vi­lágrendjében, tudom, hogy mind Keleten, mind Nyugaton igen sok értéket is napvilágra hozott ez az évszázad. Sajnos azt sem tagadha­tom, hogy az emberi bűn és gonoszság, nemkülönben annak siralmas következményei tagadhatatlanul keserves örökséget hagytak a vál­tozások napjaiban eufórikus hangulatú kontinensünkre. Mindnyájan tudjuk, hogy min­den csoda három napig tart. Az élet visszazökkent mindennapi kerékvá­gásába. Az emberek élik tovább a jót és sajnos a rosszat is, az utóbbi­nak másban keresve az okát, önma­gukat érezve Keleten, Nyugaton egyaránt megkárosoottnak. A minden embert minden idő­ben szerető és üdvösségre hívó Úr­isten pedig mindenkor egyházára bízta a feladatot, hogy próbáljon ezen segíteni. Az egy­ház feladata, hogy az ember valódi javának szemléletét érvényesít­se az emberi gondolko­dásban, beszédben, te­vékenységben, és visz­­szavezessen Istenhez a hamis és keserves végű utakról. Ezt a feladatot ne­vezte II. János Pál újra­­evangelizációnak Ve­­leb­radban, majd azóta írásaiban, az 1991. évi speciális európai szinó­­duson Rómában, és ajánlja minden átfogó, vagy szűkebb szemléle­tű keresztény törekvés figyelmébe. Nem baj, ha én most ennek az in­duló lapnak is figyel­mébe ajánlom. Nem titok, hogy ezen a világon senkinek nincs módjában meg­változtatni a Teremtő alkotta viágrendet, sem a fizikai, sem az erkölcsi törvényeket illetően. Ebben a világrendben nem lehet más út boldogulásunk és üdvösségünk felé, mint amit a világ rendjének szerző­je, Isten, önmaga Jézus Krisztusban megmutatott, és az egyházra az idők végezetéig és a Föld határáig megőrzésre és továbbadásra rábí­zott. Lehet, hogy napjainkban ezt sokan csupán papi beszédnek érzik. Nem csoda, hiszen erről negyven éven át csak a templomban lehetett hallani. Ennek ellenére a Föld tör­ténetéhez hozzá tartozó és 2000 éve számontartott, feltámadásában Isten hatalmas Fiának bizonyult Jé­zus Krisztus az egyetlen szegletkő, akire érdemes életet építeni. Érde­mes volt mindig és érdemes lesz mindig. Európa értékeinek meg­mentése és bajainak orvoslása sem kereshető máshol. Hogyan tesz eleget ennek a fel­adatnak éppen Európa újjászületé­se érdekében ma az egyház? Helye­sebben mondva, hogyan teszünk en­nek a megbízatásnak eleget, mi, mert mi vagyunk ma az egyház, hí­vő, elkötelezett keresztények? Az egyház senkire sem tudja rá­erőszakolni saját szemléletét és életformáját. Nem kapott megbí­zást arra sem, hogy meggyőzze a vi­lágot az üzenetről, az ember egyet­len javáról. De kötelessége, hogy ta­núságot tegyen róla, minden esz­közzel, ami az ember jövőjének ér­dekében rendelkezésre áll. Tudjuk, hogy Jézus Krisztus az élő szón túl és saját élete példáján kívül mást nem vett igénybe. Ezt adta át tanít­ványainak, mint nemzedékről nem­zedékre megújuló feladatot. Ezt so­ha semmi más nem helyettesítheti. Keresztények élő szava és élete pél­dája arányában halad előre, vagy marad el Isten emberszeretetének ügye ezen a vitágon. Tény azonban, hogy még az első keresztény nemzedék életében meg­jelent mint evangelizáló eszköz, mint hiteles tanúságtétel az írás. Azóta nem veszítette el szerepét, és ma is áldani kell érte Istent, ha írni tudó keresztények vállalják az írott tanúságtételt az emberi nagy csa­ládban, testvéreik körében. Ezért áldja meg Isten ezt az új kísérletet is, mely keresztény ismeretben és tanúságtételben szükséget látó ha­zánkban vállal részt kontinensünk, Európa újraevangelizálásában, Ma­gyarország újraevangelizálásában. Azt hiszem, nem kell sokat ír­nom arról, hogy az evangelizálás nem hitoktatás és igehirdetés, vagy éppen teológiai ismeretek terjeszté­se csupán. Ezt is, de csak a maga helyén. A kereszténység életforma, amelyhez tartozik a Jézus Krisztus­hoz igazodó szemlélettel végzett minden emberi szó, minden emberi tevékenység. A keresztény is dolgo­zik a mezőn, az üzemben, a hivata­lában, a kereskedésben, az iskolá­ban és a kórházban, ott, ahová ép­pen az élet kivételt nem ismerő, megélhetést sürgető tör­vénye állítja. Nem kell szé­gyellnünk, mert a történe­lem igazolta a Krisztus-kö­vetés szerepét a tudomány, a művészet, a technika csodált előrehaladásában. Természetesen nem zárha­tó ki belőle a krisztusi lel­­külettel viselt kereszt sem, mert Krisztus életében is benne volt. Nem zárható ki belőle a politikai élet sem, mely éppen egy pluralista társadalomban többet vár el tőlünk, mint passzív kí­vülállást. Sajnos az is igaz, hogy mindebben hibáink, bukásaink, bűneink is bele­tartoznak, melyek csak Is­ten megváltó izgalmából hozhatók helyre továbbju­tásunk érdekében. Nos, minderről írhat, kell írnia egy keresztény tanúságtételre vállalkozó hetilapnak. Úgy kell írni, hogy a sajátjának érezze a keresztény ember, és érdek­lődést keltsen a kívülálló­ban, senkit ne bántson, de minden hamisságtól elzárkózzék. Szeretném érezni, hogy a Keresztény Élet egy új barátom és újabb munkatársam a minden ember javát egy életen át őszintén szolgáló hivatásom teljesí­tésében. Hogy ez a hetenként megjelenő lap ilyen tudjon lenni, tanúságtevő és hűséges, századunk minden jó ügyéhez hasonlóan a szép Szűz Má­riának oltalmába ajánlom. Istennek szent Anyja, bárhol járunk, bármit teszünk. Fiának szándékai szerint gondoskodni fog rólunk, így az új hetilap minden, Jézus Krisztus ügyéért fáradozó munkatársáról is. Ez esetben biztosan lesz jövője. Jó utat, az újraevangelizálás szolgálatában! t 1993. november 7. ÁRA: 18 Ft 1.1.

Next