Keresztény Élet, 1993 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1993-11-07 / 1. szám
A szív titka A „héttusázó” szent 5. oldal 4. oldal Istennel a tűzvonalban 7. oldal SZERETETOTTHON HEJŐCSABÁN Alig egy esztendeje helyezték el a Szent Erzsébet szeretetotthon alapkövét, s október 24-én már megáldhatta az elkészült épületet Hejőcsabán Angelo Acerbi pápai nuncius. Az eredetileg OTP-garzonháznak szánt épületet vette át az egyház, s a 34 egy- és kétszemélyes lakásba összesen ötven idős ember költözhet be. Az ünnepélyes igeliturgia után - melyet dr. Kovács Endre egri segédpüspök vezetett - Angelo Acerbi (fenti képünkön) megáldotta azt a három lakást is, amelybe már beköltöztek az első lakók. Bár már több lakást is lekötöttek, a feltételekről érdeklődni lehet a hejőcsabai plébánián. Levélcím: 3508 Miskolc, Templom u. 14/a. Tel.: (46) 369-936. MINDSZENTY-EMLÉKNAP Nógrád megye lakói és a médiák képviselői jelenlétében, Felsőpetényben, a katolikus templomban, közel az Almássykastélyhoz, ahol a vértanú-bíborost fogva tartották - ünnepélyes emlékmisére került sor október 30-án Mindszenty bíboros tiszteletére. A délelőtt 10 órakor kezdődő szentmisét Keszthelyi Ferenc, váci püspök celebrálta. A szentmisében megemlékeztek a váci egyházmegye politikai okokból meggyilkolt vagy üldözött papjairól is. Ezután megkoszorúzták a kastély homlokzatán Mindszenty bíboros tiszteletére elhelyezett emléktáblát, valamint koszorúzásra került sor Rétságon, az MH 31. Hunyadi János gépesített lövészdandárnál emelt Mindszenty-emlékműnél és a bíborost 1956. október 30-án börtönéből kiszabadító őrgróf Pallavicini Antal kopjafájánál. DON BOSCO SZELLEMÉBEN Október 29. és november 2. között hazánkban tartották második európai konferenciájukat a Segítő Szűz Mária Leányai, a Don Bosco Nővérek. Az 1872-ben alapított kongregáció ma az egyik legismertebb és legelterjedtebb szerzetesközösség a világon. A Don Bosco tanítását és példáját követő szerzetestestvérek - közismert nevükön a szaléziak -, és a már említett Segítő Szűz Mária Leányai elsősorban a hátrányos helyzetű fiatalokkal való foglalkozást, az ifjúság lelki gondozását tekintik hivatásuknak. A találkozó célja - amint azt Masson Bernadette nővér, a konferencia egyik szervezője elmondta, hogy lehetőséget adjanak a Don Bosco szellemiségét követő iskoláknak a rendszeres találkozókra és a kölcsönös tapasztalatcserére. Ezzel a találkozóval is szeretnének hozzájárulni az egységes Európa megteremtéséhez azoknak a fiataloknak a segítségével, akik a Don Bosco iskolákból kikerülnek. A konferencián a 12 országból érkezett közel 100 résztvevő csoportos megbeszéléseken számolt be saját tapasztalatairól. Az újraevangelizáció szolgálatában írta: DR. SEREGÉLY ISTVÁN érsek Az újraevangelizáció szó szakkifejezés lett. Programmeghatározó értelmet kapott II. János Pál pápa velebradi látogatása alkalmával. A „vasfüggöny” leomlásával térképen megszűnt Európa kettéosztottsága, megszűnt egy földi paradicsom ábrándjával milliókat befolyásoló ideológiai és politikai hatalom Közép- és Kelet-Európában. Tény azonban, hogy Európa ezzel nem lett egységes. Az elmúlt évtizedek alatt Kelet és Nyugat különböző irányban fejlődött. Mivel mindig derűlátó vagyok az emberiség sorsa felől Isten üdvözítő világrendjében, tudom, hogy mind Keleten, mind Nyugaton igen sok értéket is napvilágra hozott ez az évszázad. Sajnos azt sem tagadhatom, hogy az emberi bűn és gonoszság, nemkülönben annak siralmas következményei tagadhatatlanul keserves örökséget hagytak a változások napjaiban eufórikus hangulatú kontinensünkre. Mindnyájan tudjuk, hogy minden csoda három napig tart. Az élet visszazökkent mindennapi kerékvágásába. Az emberek élik tovább a jót és sajnos a rosszat is, az utóbbinak másban keresve az okát, önmagukat érezve Keleten, Nyugaton egyaránt megkárosoottnak. A minden embert minden időben szerető és üdvösségre hívó Úristen pedig mindenkor egyházára bízta a feladatot, hogy próbáljon ezen segíteni. Az egyház feladata, hogy az ember valódi javának szemléletét érvényesítse az emberi gondolkodásban, beszédben, tevékenységben, és viszszavezessen Istenhez a hamis és keserves végű utakról. Ezt a feladatot nevezte II. János Pál újraevangelizációnak Velebradban, majd azóta írásaiban, az 1991. évi speciális európai szinóduson Rómában, és ajánlja minden átfogó, vagy szűkebb szemléletű keresztény törekvés figyelmébe. Nem baj, ha én most ennek az induló lapnak is figyelmébe ajánlom. Nem titok, hogy ezen a világon senkinek nincs módjában megváltoztatni a Teremtő alkotta viágrendet, sem a fizikai, sem az erkölcsi törvényeket illetően. Ebben a világrendben nem lehet más út boldogulásunk és üdvösségünk felé, mint amit a világ rendjének szerzője, Isten, önmaga Jézus Krisztusban megmutatott, és az egyházra az idők végezetéig és a Föld határáig megőrzésre és továbbadásra rábízott. Lehet, hogy napjainkban ezt sokan csupán papi beszédnek érzik. Nem csoda, hiszen erről negyven éven át csak a templomban lehetett hallani. Ennek ellenére a Föld történetéhez hozzá tartozó és 2000 éve számontartott, feltámadásában Isten hatalmas Fiának bizonyult Jézus Krisztus az egyetlen szegletkő, akire érdemes életet építeni. Érdemes volt mindig és érdemes lesz mindig. Európa értékeinek megmentése és bajainak orvoslása sem kereshető máshol. Hogyan tesz eleget ennek a feladatnak éppen Európa újjászületése érdekében ma az egyház? Helyesebben mondva, hogyan teszünk ennek a megbízatásnak eleget, mi, mert mi vagyunk ma az egyház, hívő, elkötelezett keresztények? Az egyház senkire sem tudja ráerőszakolni saját szemléletét és életformáját. Nem kapott megbízást arra sem, hogy meggyőzze a világot az üzenetről, az ember egyetlen javáról. De kötelessége, hogy tanúságot tegyen róla, minden eszközzel, ami az ember jövőjének érdekében rendelkezésre áll. Tudjuk, hogy Jézus Krisztus az élő szón túl és saját élete példáján kívül mást nem vett igénybe. Ezt adta át tanítványainak, mint nemzedékről nemzedékre megújuló feladatot. Ezt soha semmi más nem helyettesítheti. Keresztények élő szava és élete példája arányában halad előre, vagy marad el Isten emberszeretetének ügye ezen a vitágon. Tény azonban, hogy még az első keresztény nemzedék életében megjelent mint evangelizáló eszköz, mint hiteles tanúságtétel az írás. Azóta nem veszítette el szerepét, és ma is áldani kell érte Istent, ha írni tudó keresztények vállalják az írott tanúságtételt az emberi nagy családban, testvéreik körében. Ezért áldja meg Isten ezt az új kísérletet is, mely keresztény ismeretben és tanúságtételben szükséget látó hazánkban vállal részt kontinensünk, Európa újraevangelizálásában, Magyarország újraevangelizálásában. Azt hiszem, nem kell sokat írnom arról, hogy az evangelizálás nem hitoktatás és igehirdetés, vagy éppen teológiai ismeretek terjesztése csupán. Ezt is, de csak a maga helyén. A kereszténység életforma, amelyhez tartozik a Jézus Krisztushoz igazodó szemlélettel végzett minden emberi szó, minden emberi tevékenység. A keresztény is dolgozik a mezőn, az üzemben, a hivatalában, a kereskedésben, az iskolában és a kórházban, ott, ahová éppen az élet kivételt nem ismerő, megélhetést sürgető törvénye állítja. Nem kell szégyellnünk, mert a történelem igazolta a Krisztus-követés szerepét a tudomány, a művészet, a technika csodált előrehaladásában. Természetesen nem zárható ki belőle a krisztusi lelkülettel viselt kereszt sem, mert Krisztus életében is benne volt. Nem zárható ki belőle a politikai élet sem, mely éppen egy pluralista társadalomban többet vár el tőlünk, mint passzív kívülállást. Sajnos az is igaz, hogy mindebben hibáink, bukásaink, bűneink is beletartoznak, melyek csak Isten megváltó izgalmából hozhatók helyre továbbjutásunk érdekében. Nos, minderről írhat, kell írnia egy keresztény tanúságtételre vállalkozó hetilapnak. Úgy kell írni, hogy a sajátjának érezze a keresztény ember, és érdeklődést keltsen a kívülállóban, senkit ne bántson, de minden hamisságtól elzárkózzék. Szeretném érezni, hogy a Keresztény Élet egy új barátom és újabb munkatársam a minden ember javát egy életen át őszintén szolgáló hivatásom teljesítésében. Hogy ez a hetenként megjelenő lap ilyen tudjon lenni, tanúságtevő és hűséges, századunk minden jó ügyéhez hasonlóan a szép Szűz Máriának oltalmába ajánlom. Istennek szent Anyja, bárhol járunk, bármit teszünk. Fiának szándékai szerint gondoskodni fog rólunk, így az új hetilap minden, Jézus Krisztus ügyéért fáradozó munkatársáról is. Ez esetben biztosan lesz jövője. Jó utat, az újraevangelizálás szolgálatában! t 1993. november 7. ÁRA: 18 Ft 1.1.