Keresztény Élet, 1993 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1993-11-07 / 1. szám
4. oldal Egy tudós pap: Bolberitz Pál Hit, filozófia, erkölcs Dr. Bolberitz Pál, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja, tanszékvezető egyetemi tanár. A névjegy nagyon rövid a professzor úrról. De ennél mint ember, pap, tudós sokkal több. Tudása, felkészültsége, diplomáciai érzéke és határozottsága tiszteletet ébreszt a vele találkozóban, ám a legnehezebb helyzeteket is pillanatok alatt oldja fel remek humorával. Egy beszélgetéssorozatot indítunk el hármasban. Bolberitz atya, a Tisztelt Olvasó, s a Keresztény Élet gondolatcseréje ez. Mai számunkban középpontban a profeszszor úr személye, életútja áll. - A fővárosi polgárság egyik köztiszteletben álló családja az Öné. Milyen értékek, példák között nevelkedett? Mit hozott otthonról? - A családi életét az ember személyes szférájának tekintem, de szívesen válaszolok néhány ténnyel. Anyai nagyapám az óbudai Szent Margit Kórház igazgató főorvosa volt, olyan ember, aki mindennap, még karácsonykor és húsvétvasárnap is bejárt betegeihez. Humanitásánál csak tudása, vallásossága és kötelességteljesítése volt nagyobb. Édesapám a Rákócziánumban végzett, amely 1948-ig érseki főgimnázium volt, s a családi hatáson kívül olyan hittanára volt, mint a kitűnő igazgató, Pokorny Emánuel. Öten vagyunk testvérek, édesanyámmal a legnehezebb időkben is vállalták a gyerekeket. Nagyon lényeges útravalót kaptunk tőle: mindegy, hogy mi lesz a foglalkozásunk, de azt kedvvel és becsülettel végezzük. Azóta is így élünk. Édesanyám pedig szeretettel otthont teremtett. - A hatvanas évek elején, a nagy papi perek kellős közepén vették fel professzor urat a szemináriumba. Miért választotta ezt a hivatást? - A Margit körútra, a ferences atyákhoz jártam ministrálni, itt énekeltem a Kapisztrán Kórusban, Tamás Alajos karnagy vezetésével. A nagyszerű Tóth Tihamér ifjúsági nevelő tanítványa, Liska Zoltán atya volt lelki vezetőm. Legalább ötven papi hivatás, így az enyém is az ő személyéhez kötődik. Hittant a Regnum Marianum atyáinál és világi vezetőinél tanultam, illegálisan, jóval megelőzve a II. vatikáni zsinat lelkipásztori útmutatását. Az érettségi után már tudtam, hogy pap leszek. - 1968-ban, féléves szentendrei káplánság után Budapest- Szentimrevárosba nevezik ki. Egy évvel később beindul országos hírű Bibliamagyarázat-sorozata professzor úrnak. Mi volt a siker titka? - A hatvanas években az iskolai hittanokon kívül csak a templomi katekézist engedélyezték az általános iskolásoknak. Az ifjúsággal való foglalkozást (gimnazisták, egyetemisták) nagyon hamar mellőzéssel, sőt börtönnel jutalmazták. A ciszterci Szent Imre-plébániatemplomban kezdtem el, nem kis kockázattal, előadásaimat Bibliamagyarázat címmel. A hitbeli és filozófiai tanításokon kívül mindent elmondtam, amit lehetett erkölcsi vonatkozásban, sőt politikai utalásokkal is. A bibliaórák előnye volt, hogy templomban, nyivánosan tartottam, s így nem volt olyan veszélye, mint a magánlakásokon történő összejöveteleknek, viszont kevesebb alkalom volt a személyes találkozásokra. - Professzor úr! Tizenöt éves egyetemi tanári működése egybeesik őszentsége II. János Pál legfőbb pásztori szolgálatával. Hogyan vélekedik a Szentatyáról? - Őszentsége valóban szent, karizmatikus ember, kiváló kommunikációs képessége a hívőket és nem hívőket egyaránt nagyon hamar megragadja. Történelmi jelentősége éppen abban van, hogy Jézus Krisztus parancsainak teljesítését szeretettel, de következetesen, önmagán és másokon számonkéri. Továbbá abban, hogy az apostolok nyomán elmegy mindenhová hitben megerősíteni testvéreit. Nem a Vatikánban ülő, megközelíthetetlen protokolláris személy, hanem a Megváltó élő követe és tanúságtevője. Sokan konzervativizmussal vádolják. A szó jelentése a megőrzésre utal. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a pápa alapvető feladata nem a folytonos újítás, modernizálás. Nagy baj lenne, ha épp Péter utóda nem őrizné és nem adná tovább a hitletéteményt. Az ő nagy küldetését úgy értelmezem, mint őrködést a krisztusi értékek felett, és egyházának, híveinek szüntelen hitbeli megerősítését, továbbá az emberi méltóság őrzését. - Kedves Bolberitz atya! Hogyan telnek ma napjai? Pasztorál-e? - Ugyanúgy, mint minden más felszentelt katolikus papnak, nekem is kötelességem a breviárium napi imádkozása, a szentmiseáldozat bemutatása. Szívesen gyóntatok, s végzek más papi feladatot, ha kell. Szentelésem szerint pap vagyok, munkaköröm alapján tanszékvezető egyetemi tanár, így az említetteken kívül elsőrendű feladatom az egyetemi oktatás és a tudományos kutatómunka. Ezeken kívül minden héten folytatom még a „Szentimrében” megkezdett Bibliamagyarázataimat a Városmajorban és a pesti Ferences-templomban is előadásokat tartok. Későbbi számunkban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karáról, a papképzésről folytatjuk a beszélgetést. Homolay Károly A kegytemplom búcsúja A híres zarándokhelyen, Máriapócson november 7-én tartják a kegytemplom búcsúját. A templom Szent Mihály tiszteletére van szentelve. November 14-én, vasárnap délelőtt 10 órakor német nyelven mutatják be Aranyszájú Szent János liturgiáját a bazilikában. KERESZTÉNY ÉLET DICSŐSÉG JÉZUS KRISZTUSNAK! Dicsőség Jézus Krisztusnak köszönésünkkel üdvözöljük az új hetilapot. Köszönjük, hogy hasábjain a görög katolikus hívek is életjelt adhatnak magukról. Igaz, van saját Görögkatolikus Szemlénk is, de azt zömmel a megszervezett parókiák juttatják el a hívekhez. Az elmúlt évtizedek történelme a görög katolikus embereket, családokat szétküldte az ország minden részébe. Öröm, hogy e lap révén kezet foghatunk. A Keresztény Élet segít az egymásra találásban. Kívánjuk, folyamatosan valósuljon meg az újság nevében is megfogalmazott célkitűzés, a keresztény élet. A keleti rítus értékeinek bemutatásával igyekszünk segíteni. Obbágy Miklós parókus November 8. SZENT MIHÁLY FŐANGYAL ÉS AZ ÖSSZES MENNYEI ERŐK ÜNNEPE Technikai világunkban újból kopogtatnak az angyalok. Nem megmagyarázhatatlan eredetű űrlények, nem az emberi fantázia ijesztően hatalmas szüleményei ők, de nem is csupán bájos puttók, rózsaszín szárnyakkal. „Szolgáló lelkek mindazok szolgálatára vannak rendelve, akik majd öröklik az üdvösséget.” (Zsld 1,14) Az üdvösségért napról napra kemény harcot folytatók mellett állnak láthatatlanul, „imáik által körülvesznek minket szárnyaik árnyékával”, bátorítanak és oltalmaznak a kísértésekkel szemben vívott küzdelemben. Vezérük Mihály, aki kezdettől fogva mindvégig vezeti angyalait a Sátán ellen, már nevével figyelmeztet rá, hogy üdvösségünk csak akkor nyerhető el, ha bátran fel tudjuk ternni a kérdést minden evilági csábításnak: „Ki olyan, mint az Isten?" Lehet-e nagyobb kincsem Istennél? Az angyalok Isten-szolgálata arra buzdít, hogy mi is „megirigyeljük” azt merjük vállalni a ránk bízottak üdvösségének szolgálatát. Csendben, alázatosan, szinte láthatatlanul segítsük családtagjainkat, barátainkat vagy épp az Ismeretlent, aki utunkba kerül, hogy mindig Istent választhassa. „A testnélküli mennyei erők" bennünk folytatódó szolgálata teszi „angyalivá" életünket, és ezáltal kerülünk egyre közelebb az Istent dicsőítő szellemi lények karaihoz. BAÁN ISTVÁN A szív titka Beszélgetés Obbágy László spirituálissal, aká a kispapok lelki vezetése mellett hivatalánál fogva az egyházmegyei lelkigyakorlatok szervezése is végzi. Záhonytól Pécsig az ország számos görög katolikus papja igazoltan hiányzott munkahelyéről október végén. Mit jelent ez az igazolt hiányzás? - Papi lelkigyakorlatot tartottunk Lukács László atya vezetésével a leányfalui Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban, több mint negyven paptestvérünk részvételével. Sok-sok lekötöttségük ellenére ezek a papok vállalták a hétnapos távollétet, hogy lélekben felfrissülve és megerősödve térjenek haza, s így folytassák munkájukat. - Papok számára tartott továbbképzésről van szó? - Nem. A szakmai továbbképzés igen fontos az élet minden területén, ilyen jelegű összejöveteleink is vannak. A továbbiakban a fiatal papok továbbképzésére tanulmányi napokat is tervezünk. A lelkigyakorlat azonban valami más. A felgyorsult ritmusú élet a papok életét is túlzottan zaklatottá, „hajtóssá” teszi. Papjaink legtöbbje nagyon leterhelt, igen sokat dolgozik. Ugyanakkor talán kevésbé figyelünk oda arra, hogy a pap az imádság, az elmélkedés embere kel, hogy legyen. Különben képtelen JELLÉ lenni. Hogyan szólhatna Istenről, ha nem beszél Istennel? Hogyan lehetne a lélek mestere, ha nem a Lélek tanítványa? A lelkigyakorlat a forrás-közeli csönd, az elmélyülés, az Úrral töltött idő, amire mai életünkben nagyobb szükség van, mint akárhány szakmai továbbképzésre. A legigazibb továbbképzés egy pap életében az, ha nyugodtan „leül az Úr lábaihoz, és hallgatja az ő igéjét”. - Mi volt a mostani lelkigyakorlat legmaradandóbb élménye? - Bizonyára minden résztvevőt szíven ütött egy-egy gondolat, amit magával vitt, amiből hetekig, hónapokig él. De ez nem látványos dolog, ez a szív titka. Ami látható és elmondható: bizonyossá vált számomra a papi egység fontossága. Talán éppen azért, végre nem csupán fájó hiányát tapasztaltam, hanem egy-egy pillanat erejéig - az imádságban, beszélgetésekben - az örömét is. Az egységet építette az is, hogy püspök urunk is együtt lelkigyakorlatozott velünk. - A zaklatott élet nem csak a papok sajátja. A hívek számára van-e lehetőség ilyen lelkigyakorlaton való részvételre? - Igen. November végi lelkigyakorlatunkon minden hely foglalt már, de január 7. és 10. között újra nyik lehetőség görög katolikus hívek számára leányfalui lelkigyakorlatra, dr. Bacsóka Pál máriapócsi parókus vezetésével. Erre korlátozott számban várjuk még a jelentkezéseket. 1993. november 7. r * GÖRÖG KATOLIKUS LITURGIKUS NAPTÁR November 7. Pünkösd utáni 23. vasárnap Ef 2,4-10; Lk 8,26-39 A melitinéi 32 vértanú November 8. Zsid 2,2-10; Lk 10,16-21 Szent Mihály és Gábor főangyal November 9. ITessz 3,9-13; Lk 11,34-41 Onezifor és Porfir vértanúk November 10. ITessz 4,1-12; Lk 11,42-46 Oresztész vértanú November 11. ITessz 5,1-8; Lk 11,47-54 Ménász és társai vértanúk November 12. Zsid 4,14-5,10; Jn 10,9-16 Jozafát fölszentelt vértanú November 13. Zsid 7,26-8,2; Jn 10,9-16 Aranyszájú Szent János ereklyéi A gerázai megszállott Lk 8,26-39 A Sátánról beszélni manapság nem divatos dolog. Egy-egy keresztelési szertartás ördögűzésekor a jelenlévők a legtöbb esetben megbotránkozva vagy magukban mosolyogva nézik a papot, aki - és vele együtt az egyház - még mindig nem tette túl magát ezen a középkori hiedelmen. Mosolyognak, mert a Sátánról való elképzeléseik rendszerint nagyon gyermekesek. Pedig működésének jeleit nap mint nap tapasztalhatják. A mai evangéliumi szakasz is megmutat néhányat e jelekből. Az ördögtől megszállott gerázai „közveszélyes” volt. „Senki sem mert arra menni az úton ” - ahogy más helyen Szent Máté írja róla - ma vajon miért nem merünk kimenni esténként lassan már a falvakban sem az utcára? Miért kell a faluőrség? Vajon kinek a műve ez? A megszállott azt sem tartotta fontosnak, hogy ruhát hordjon. Talán erről is asszociálhatunk valamire. Mikor pedig meglátja Jézust, már messziről kiabál: „Mi közöm hozzád Jézus, a magasságbeli Isten Fia?” - íme egy újabb pont, ahol leleplezhetjük a Gonoszt. Ma talán azt mondaná: „Én világnézetileg semleges vagyok..." S a Jézussal való együttlét helyett inkább a sertésekbe kívánkozik, mert az állatokban, a disznókban, az elállatiasodott emberekben érzi igazán jól magát. Akik aztán vadul nekirohannak a „lejtőnek”, és odapusztulnak, íme, „gyümölcseiről ismeritek meg a fát". S ha felismertük, ne feledjük: Jézus képes megszabadítani bennünket a Gonosztól. Sőt, nemcsak bennünket, hanem imánkra másokat is. Juhász Géza ________________________