Keresztény Élet, 1993 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1993-12-05 / 5. szám
4. oldal Papi arcélek A bíboros titkára Beszélgetés dr. Németh Lászlóval Mint egy árnyék, mindig a bíboros úr mögött halad. Tartózkodó, határozott, ismerik egyházi és világi körökben, Rómától Visegrádig. Hideg, borongós napon a prímás palotában fogadott dr. Németh László pápai káplán, érseki titkár. - Titkár úr! A nyár közepe óta Paskai László bíboros úrral őszentsége döntése nyomán Budán rezideálnak. Miért és hogyan született meg ez a döntés? - Őszentsége II. János Pál pápa ez év tavaszán módosította a magyarországi egyházmegyék határait, valamint újakat hozott létre. Az ősi esztergomi érsekség kettős székhellyel bír immár: Esztergommal és Budapesttel. A bíboros atyát, mint Magyarország prímását is számtalan kötelezettsége kapcsolja a fővároshoz, azonban az évezredes székhely tekintélyének megőrzésére nagy hangsúlyt fektetünk. - Ide biztosan rengetegen jönnek és sok a telefonhívás. Hogyan telik el egy hétköznap? - Alapjában a napok közel azonosak, mégsem egyformák, unalmasak. Ha a főpásztor itthon van, reggel koncelebrált misét mutatunk be a kápolnában, majd a hivatali élet kezdődik sokszor este tíz óráig. Jelentős változatosság és felfrissülés a közös étkezések ideje, melyek rendkívül családiasak, barátiak és sokszor munkával kapcsolatosak is. A bíboros úr naptára zsúfolt és ehhez természetesen alkalmazkodnunk kell. - Milyen elöljáró, milyen felettes, profán szóval, milyen főnök Paskai László bíboros? - Nagyon jó, családias légkört alakított ki a bíboros atya, aki papi és vitági munkatársaival közeli, szoros munkakapcsolatban van. Az ő bizalma nagyon kemény és jó támpont munkánkhoz. Egy-egy nehéz vagy kényes ügy tárgyalásakor az összes lehetőséget fel kell vázolnunk a döntés előtt, s csak utána határoz. Minden névre szóló postát, levelet lát, tudomása van róla, reflektál. Nyitottsága és széles látóköre példa papjai előtt. - Titkár úr! Ön a II. vatikáni zsinat utáni második pápai generáció tagja. Milyen feladatokat lát ma legfontosabbnak a magyar papság számára? - Sokszor elhangzott tény, hogy a papság létszámában nagyon komoly a fogyatkozás, és rendkívül vészesen emelkedik az átlagéletkor. Ez nem önsajnálat, hanem szomorú valóság, így a megmaradó, többékevésbé egészséges atyáknak kell elvégezni azokat az inkább növekvő, mint csökkenő feladatokat, amelyekre húsz éve még nagyságrenddel többen voltunk. Alapvető feladatunk az egyház kétezer éves értékeinek megőrzése és továbbvitele, a jövő építése. Sok területen azonban az építés nem lehetséges alapozás nélkül. A rendszerváltozás óta a szabadság biztosította lehetőségek komoly és nagyon sok új feladatot rónak ránk. Hadd említsem a hitoktatás, az egyházi iskolák, s az új szervezetek létrehozását, működtetését. Mivel nekem is megadatott, nagyon fontosnak tartom a külföldi tanulmányok lehetővé tételét, az új lelkipásztori módszerek megismerését és alkalmazását a fiatal atyák számára. - A rendszerváltozás után titkár úr véleménye szerint miért járnak ismét kevesebben templomba? - A hit a Szentlélek kegyelmi ajándéka, nem görögtűz. Amikor a tilos már lehetséges, sőt talán kicsit divatos is, hamar múlékony lehet. Az egyház soha nem a karrieristáktól volt erős, hanem a Szentháromságtól, a vértanúktól, a szentektől. Napjainkban is ők a példaképek, Istennek és sokszor nem a tömegnek emberei. Mégis milliókra hatnak. Homolay Károly SZITA ANDRÁS Betegágyadnál íme, készülődsz. Töretlenül nagy hited, Mely pillanatra sem hátrált, Most mintha lankadtra válnék Érthető ez is. A testi élet ösztönét is Tőle kaptuk hogy megbecsüljük mindenünk Tőle, akihez készülődsz A pusztító kór végső ostroma előtt Reményik búcsúversét adtam kezedbe, s Te megremegtél. Mégis kérlek mondd vele, ha kegyetlen is a bólintás: Igen, Atyám! A pöfetegként terpeszkedő, gyilkos daganat újra elvégzi azt, ami elrendeltetett. Fohászainkat, ha tetszik, ha nem, szűk csapásra tereli a végzet: „Üdvözülj, és ezért már ne szenvedj sokat!" S meggyötört, keményen edzett, mindig mást szolgáló lelkedet Ő várja és Ő fogadja be a hányatott út legvégén. Mi maradunk még percig-óráig-évig, s várjuk ugyanazt a golgotás-húsvétos beteljesülést, a viszontlátást Őbenne. Szent Bernát kistestvére, Ég Veled! Dr. Szita Lajos Árpád ciszterci szerzetes életének 68., áldozópapságának 45. évében, 1993. október 23-án hősiesen viselt szenvedés után, visszaadta lelkét a Teremtőnek. KERESZTÉNY ÉLET 1993. december 5. DICSŐSÉG JÉZUS KRISZTUSNAK! Szokásos kezdet Keleti szertartásunk imáira mindenkinek oda kell figyelnie, mert rítusunk földrajzi és történelmi helyzeténél fogva „szemtanú”. Jelen volt a Krisztus-eseményeknél, így nagyban tudjuk gazdagítani az egyetemes Anyaszentegyházat, továbbá a kis- és nagybetűvel írt keresztény életet. Van néhány imánk, melyekre összefoglalóan ez a név illik, szokásos kezdet, hiszen az egyház, s benne hívő tagja ezzel kezdi cselekedeteit. „Mennyei Király, Vigasztaló, Igazságnak Lelke, ki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden jónak kútfeje és az életnek megadója, jöjj el, és lakozzál mibennünk és tisztíts meg minket minden szennytől, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!” Először tehát a Szentlelket hívjuk, akiről azt mondta az Úr, hogy elvezet bennünket a teljes igazságra (Jn 16,7-13). A Szentlélek által él az egyház és a hitét gyakorló ember. Ő az életnek megadója. Tetteink kezdetén indít, mozgat, irányít. Ezt imádkozzuk felkelés után, mikor kezdjük a napot, hittanóra alkalmával, gyűlések megnyitásakor, ha vizsgához fogunk és minden istentisztelet kezdetén. A keresztény ember nem imádkozik egyedül, mert a Lélek gondoskodik arról, hogy a személyes kiáltás összhangban legyen az egyház istendicsőítésével. Obbágy Miklós parókus Adományok a Szent Miklós-kép előtt A keleti egyház templomában a képállvány 4 alapképe közül a bal szélső mindig Szent Miklós püspök képe. Ünnepére a hívő népek a kép elé rakják adományukat. Tyúkot, hogy ne pusztuljon a baromfi, kakast, hogy szapora legyen, tojást és babot, hogy egészségesek legyenek. Ezzel emlékeznek Szent Miklós adakozó szeretetére. Ezeket az adományokat a pap az alábbi áldás-imával szenteli meg: „Úristenünk' Ki minden áldás forrása vagy. Áldd meg ezeket az adományokat, melyeket a Te hívő néped Szent Miklós tiszteletére hozott. Szenteld meg, hogy kedvesen fogadott áldozat legyen! Szent Miklós közbenjárására hallgasd meg az adakozók imádságait és vedd kedvesen ajándékjaikat. Teljesítsd összes jó kérésüket és őrizd meg őket minden bajtól, mert Te a jó kedvű adakozót szereted és megáldod. Téged dicsőítünk Atya és Fiú és Szentlélek most és mindörökké!” Éltetés: „Urunk! Fogadd szívesen a Szent Miklós tiszteletére hozott adományokat és adj nekik békességet, egészséget és áldást számos boldog éven át! Éljenek soká, sok számos éven át!" Ezekből az adományokból szoktak adni a szegényeknek és rászorulóknak. Rakacán például egy öreg cigány asszonyka még az ünnep előtt megüzente a papnak: ,A tyúkról ne tessék elfeledkezni, mert az nekem jár! Ne soványat tessék küldeni, hanem, amelyik tojni fog!” A maradékot hét felé osztják. Egy rész a harangozóé, két rész a kántoré, négy rész a papé. Ezzel a szokással állítottak emléket Szent Miklós adakozó szeretetének, aki minden vagyonát szétosztotta. Ahol a hagyományokat ápolják, ezt a szokást sokszor még ma is megtartják. Kisfalusi János CSODATEVŐ SZENT MIKLÓS PÜSPÖK Történelmi tény, hogy Miklós Móra püspöke volt, és a negyedik század közepe táján halt meg. A szent püspök nevéhez kapcsolódó csodák mindig úgy állítják be őt, mint akinek arra van gondja, hogy sürgős segítséget vigyen az emberi nyomorúság enyhítésére. Ünnepének előesti vecsernyéjében ezt énekeljük: „Ahol segítségül hívnak, gyors segélyt nyújtasz a te szárnyaid alá menekülőknek, mert te mind nappal, mind éjjel megjelenvén, megszabadítasz a veszedelmektől és kísértésektől.” Még ma is a hívek tömege keres menedéket Miklós püspök pártfogásában, aki a betegek gyógyítója, a foglyok kiszabadítja, a szegények kincse, a szomorkodók vigasztalója, az utazók kísérője. Ő az Üdvözítő emberek iránti irgalmának és szerettének élő szimbóluma. Végeredményben ugyanis maga Jézus az, akire a Szent Miklós iránti népi áhítat irányul. Kovács László * GÖRÖG KATOLIKUS LITURGIKUS NAPTÁR December 5. Pünkösd utáni 27. vasárnap Ef 6,10-17 Lk 13,10-17 Száva atya December 6. Zsid 13,17-21 Lk 6,17-23 Szent Miklós püspök December 7. 2 Tim 3,16-4,4 Lk 19,45-48 Ambrus főpap December 8. Zsid 9,1-7 Lk 1,24-38 Az Istenszülő Szűz Mária szeplőtelen fogantatása December 9. Tit 1,5-14 Lk 20,9-18 Patápiosz atya December 10. Tit 1,15-2,10 Lk 20,19-26 Ménász és társai vértanúk December 11. Ef 1,16-23 Lk 12,32-40 * Dániel atya Egy nyomorék asszony meggyógyítása Jézus ereje és méltósága mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, amikor meggyógyítja a tizennyolc éve beteg asszonyt. A zsinagóga elöljárója is érzi ezt, de nagy zavarban van, mert az ő tiszte, hogy megőrizze a törvény határozatait. Jézus nem megszüntetni jött a törvényt, hanem beteljesíteni, s ezzel azt tanítja, hogy nem minden körülmények között kell az embernek szigorúan a törvényekhez tartania magát. Van, ami ennél is fontosabb - az, hogy észrevedd a másik ember szükségét. Az ember attól kezdve, hogy megszületik, vándorol. A cél: az Isten országa, amely nem itt vagy ott, hanem közöttünk, bennünk van. Minél messzebb van valaki ettől az országtól, annál nagyobb szüksége van a törvényekre, melyek megtartása biztosítja számára a továbbhaladást. De minél közelebb jutottunk az Isten országához, minél közelebb érezzük magunkat Istenhez, annál kevésbé van szükségünk a járásban segítő mankóra, törvényre, hiszen az Isten országában csak egyetlen törvény létezik: a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet törvénye. Testvér! Ha mostanában indulsz Isten felé, vedd a mankóul szolgáló isteni törvényeket, ismerd föl, hogy mindben a szeretet mutatkozik meg, s ha majd a tiéd lesz ez a legfőbb törvény, többé már nem lesz szükséged törvényekre, s könnyű lesz végre, amit most még tehetnek érzel. Kruppa Levente V______________________/