Keresztény Élet, 1995 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1995-01-01 / 1. szám
4. oldal Papi arcélek „Nem akarok hitvány pap lenni” Sófalvy Márton, nyugdíjas plébános Sófalvy atyát gyenge fizikuma miatt az orvos nem javasolta a teológiai főiskolára, mondván, nem éri meg a felszentelését sem. A gyakorlat erősen megcáfolta a professzori megállapítást, ugyanis Sófalvy Márton nyugdíjas plébános most 80 éves. - Márton atya, mikor határozta el, hogy a papi hivatást választja? - Nem kifejezetten elhatározás kérdése volt ez, mert én eredetileg tanár szerettem volna lenni, de helyszűke miatt a jogi karra vettek fel. Valószínű azonban, hogy piarista neveltetésem sokat vetett a latba, hogy végül is teológiára jelentkeztem. 1938-ban kerültem a jezsuitákhoz. A teológiai főiskolai tanulmányaimat Szegeden kezdtem, majd Kalocsán folytattam, végül Nagyváradon fejeztem be és itt is szenteltek pappá 1942-ben. - Hogyan lett Ön, Mindszenty hercegprímással történt beszélgetésekor „hitvány pappá”? Az a beszélgetés 1947-ben történt Debrecenben, ahol, mint káplán teljesítettem szolgálatot. Dr. Bánáss László püspökké szentelésére érkezett Mindszenty hercegprímás, és négyszemközti beszélgetéskor tette fel a kérdést: „Fiam, mit csinálsz itt?” Hosszú beszámolómat meghallgatva így szólt hozzám: „Hitvány pap vagy te! Csak azt teszed, ami parancsolva van. Hol van a mai idők által megkívánt pluszmunka?” Belső megrendülésemben csak annyit tudtam mondani, hogy nem akarok hitvány pap lenni, vállalni fogom mindig a pluszmunkát. „Úgy legyen!” - mondta a prímás, majd áldásával elbocsátott. - Ez a pluszmunka miben állt? - Az a pluszmunka, amelyet a prímás egyházunkért és hazánkért vállalt és végzett, életfogytiglani börtönbüntetéssel, majd hazánkból való száműzetéssel végződött, ráadásul a 40 év közvéleményt formáló sajtója hitvány főpapnak minősítette a hercegprímást. Nos, iyen kilátásokkal kezdtünk mi hozzá az egyházi iskolák államosítása után a hitoktatásban résztvevők lemorzsolódásának pótlására, a katolikus egyesületek feloszlatását követően szükségessé vált pluszmunka végzésére. Ehhez akkor, még az egyházi vezetőinktől sem kaptunk semmiféle támogatást, sőt áthelyezésekkel inkább gátolni igyekeztek az ebbéli munkánkat. A helyi hatóságok sem maradtak tétlenek, hanem ahol csak tudták, akadályoztak, sőt illegális szervezkedéssel is gyanúsítottak bennünket. Tizenkilenc éven át, ilyen körülmények között végeztem a prímás által követelt pluszmunkát Debrecenben, Békéscsabán, Gyulán és Szarvason. De ezt a munkát folytattam az említett városokban „távirányítással” akkor is, amikor 12 éven át kis falusi plébániákon dolgoztam. - Melyik volt a legemlékezetesebb és egyben a „legrázósabb” pluszmunkája? - 1982-ben sikerült Kovács Mihály piarista plébánossal egyházi és AEH-engedély nélkül 6 tanár és 21 hallgató kockázatvállalásával, hároméves levelező hitoktató-tanfolyamot szerveznünk. Nem kell ecsetelnem, hogy még ebben az időben is ilyen rizikóvállalással járt ennek a tanfolyamnak a beindítása és megtartása. Ezek szerint megvalósulni látszik ifjúkori álma, hogy mégis csak oktathatott. Ennek később jött el az igazi ideje. 1986-ban - a politikai légkör enyhülésekor - Udvardy püspök úr megbízott azzal, hogy Békéscsabán szervezzem meg és vezessem is a hitoktatóképzést szolgáló egyházmegyei tanfolyamot. Azóta ez a tanfolyam 12 előadó tanár közreműködésével - 52 képzett hitoktatót tudott a megye plébánosainak a rendelkezésére bocsátani. Második éve, hogy a tanfolyam egy negyedik évfolyammal bővült, amelyen gyakorlati és lelkipásztor-segítői képzés folyik. Közben az idő haladt és 75 éves korom miatt - az egyházjog rendelkezéseinek megfelelően - főpásztorom nyugállományba helyezett. Természetesen örömmel vállaltam kisegítő munkát Szegeden, majd 1993-tól a békéscsabai belvárosi plébánián. Most, 80 éves korában, a fiatal papként kapott „hitvány papi” minősítést a jelenlegi főpásztora megmásította? A püspök úr válaszát idézem: „Szeretném megköszönni a hosszú papi életúton végzett fáradságos munkáját, mellyel a hívek épülését, az ifjúság Isten közelségébe jutását és a paptestvéri szeretetet annyi helyen és annyi formában ápolta. Az Örök Bíró lesz az, aki igazi elismerést és igazi jutalmat fog nyújtani tiszta szándékkal végzett munkájáért és áldozataiért.” Nyugállományban a munkámat az aranymisés szentírási idézetemnek megfelelően végzem. Elfelejtem, ami mögöttem van és nekilendülök, ami előttem van. (Fű 3,13) Imádságos lelkülettel készülök a számadásra. Császár Lajos Borban és kenyérben (P. DR. BORDEAUX OTTÓ PLÉBÁNOSNAK) Dércsípte tőkék. Mégis, rendületlen Végezzük a munkát a késő szüretben. Áldozatod vére a piros levélen Ha kiforr a mustunk, csak tied az érdem. Hogy áldásod legyen fagy-dúlta vetésen Jelentsed ki magad borban és kenyérben. Kozma László December 18-i számunkban olvastam Bordeaux Ottó plébános úr életéről; meghatottak azok a szavai, melyekkel szülőföldjére emlékezett, a bor- és szőlőtermő Mátraaljára, a vidékre, ami felajánlás előtti állapot. Erről, az ő életéről szól ez a vers, melyet szeretettel küldök. 1994. december 15. KERESZTÉNY ÉLET DICSŐSÉG JÉZUS KRISZTUSNAK! Vízkereszt - keresztvíz Január 6. a keleti egyházban Jézus Krisztus Jordánban való megkeresztelkedésének az ünnepe. A Bűnnélküli a bűnbánatot hirdető Előhírnök elé lép, fejét meghajtja Az, aki előtt az egész világ hódol, János kezéből fogadja a keresztséget, amint felismeri Urát, akit mint utána jövőt hirdetett. Érdekes párhuzamot mutat be az egyik előünnepi ének: „Fényes volt ugyan az elmúlt ünnep, de dicsőségesebb a mai nap” - kezdődik. Krisztus születésének, karácsony ünnepének a fénye még világosabb lesz most, mivel annak angyal volt előhirdetője - ennek pedig az Előhírnek, aki emberi testben angyal, ott kisded csecsemőt szemléltünk - itt mint teljes korú férfiú jelenik meg az Úr; sírást és gyászt fakasztott a betlehemi vérontás . - itt a vizek megszentelése folytán áldást hozó fürdő fakad; karácsonykor az Isten Fiának emberi születését ünnepeltük - vízkeresztkor pedig isteni megjelenését; akkor az Isten testben jelent meg az embereknek - most a teljes Szentháromság mutatkozik meg. „Mikor Jézus megkeresztelkedett... galambhoz hasonló testi alakban leszállt rá a Szentlélek. A mennyből ez a szózat hangzott: Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem" (Lk 3,20-21). Vízkereszt - ez az elnevezés igen figyelemreméltó, csak nálunk található meg, a magyar nyelvben. Régi kódexek tanúskodnak használatáról, jelentése nem más, mint a „víz megkeresztelése”, azaz megszentelése. Az ünnepi liturgiában kerül sor a nagy vízszentelésre. Régen körmenetben indultak erre a szertartásra folyóhoz, patakhoz, vagy kúthoz. Néhány községben még ma is tartják ezt a szokást. A legtöbb helyen a templomban edényekben előkészített vízből merítenek szentelés után, s ezzel szenteli meg a pap a lakóházakat, áldást kérve az ottlakókra. Ezzel a megszentelt vízzel részesültünk a keresztség szentségében. Vízkereszt ünnepe alkalom saját keresztségünk átgondolására, hogy megerősödjünk keresztény életünk vállalásában. Milyen erőt kaptunk a keresztvízzel? Az élet vizét, Mózes kosarát a víz tartotta meg és ringatta a halálra ítélt csecsemőt (Kiv 2). A kitikkadt népet nem mentette volna meg Mara keserű vize, csak mikor az Úr édessé változtatta azt (Kiv 15,22-24). Jerikó vizét egészségessé tette Elizeus által, hogy ne fakadjon belőle halál (2 Kir 2,19-22). A keresztvíz az örök életre vezető édes forrás. A gonosz elpusztításának vizét. A vízözön eltörölt a föld színéről minden gonoszságra hajló élőlényt (Tér 7). A keményszívű fáraó hadseregével együtt beleveszett a tengerbe, mert ellenkezett Isten parancsával (Kir 14). A keresztvíz minden gonosz és tisztátalan megsemmisítője. A megtisztulás vizét. A szíriai Naamán a Jordán vizében megfürödve megmenekült halálos betegségéből (2Kir 5). „Mosdjatok meg és tisztuljatok meg” - mondja az Úr a próféta által (íz 1,16). A keresztvíz minden szenny és bűn eltávolítója. „Fényes volt ugyan az elmúlt ünnep, de dicsőségesebb a mai nap... ”, hiszen .... a te orcád világossága, Uram, jegyeztetett mireánk, kik önérzettel dicsőítünk téged, mondván: leszállónál és megjelentél nekünk, a megközelíthetetlen világosság!" Papp András A rovatot szerkeszti: Juhász Géza g. k. lelkész. Levélcíme: 3526 Miskolc,Szeles u. 43.Telefon: (46) 327-169. 1995. január 1. r katolikus liturgikus naptár Január 1. Jézus körülmetélése: Nagy Szent Bazil főpap 2Tim 4,5-8 Mk 1,1-8 Január 2. Zsid 3,5-11.17-19 Lk 20,27- 44 Szilveszter főpap Január 3. Zsid 4,1-13 Lk 21,12-19 Malakiás próféta Január 4. Zsid 5,11-6,8 Lk 21,5,8a. 11.20-24 A 70 apostol Január 5. lkor 9,19-27 Lk3,l-18 Vízkereszt előestje Január 6. Úrjelenés - vízkereszt Tit2,l l-15,3,4-7 Mt3,13-17 Január 7. Ef 6,10-17 Mt4,l-ll Keresztelő Szent János ApCsel 19,1-8 Jn 1,29-34 Vízkereszt utáni szombat * Készítsétek az Úr útját! Izajás próféta jövendölését: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit”, Keresztelő Szent János teljesítene be. Ő valóban az Úr útjának előkészítője volt. Izrael népe szinte mindent tudott a prófétai jövendölések alapján az eljövendő Messiásról. Mindent tudtak, csak azt nem, hogy mikor lép a világba. Keresztelő János a vele való találkozásra akarta előkészíteni az embereket, hogy a személyes találkozás idején nehogy ne ismerjék fel az Eljövendőben a régen várt Üdvözítőt. Tanúságtétele közben nem a saját személye és dicsősége volt fontos neki, hanem azé, aki „nagyobb nálam, mert előbb vala nálamnál". Mindig tudott a háttérben maradni, mint v Vőlegény barátja. Mindig Jézust mutatta: „íme az Isten báránya, íme aki elveszi a világ bűneit”. S nekünk, ma élő keresztényeknek ugyanez a küldetésünk: hiteles tanúságtételünkkel előkészíteni az emberek felé az Úr útját. Sajnos országunk ma már nem az a keresztény alapokon nyugvó állam, melyet annak idején Szent István királyunk rakott le. Hazánk újra miszsziós területté vált, ahol újra kell evangelizálni az embereket. Sok felebarátunknak egyáltalán nincsenek ismeretei Istenről, vallásról, egyházról, vagy ha van is, sokszor nagyon is téves. Ennek a következménye az, hogy mikor életük során találkoznak Jézussal, nem ismerik fel őt. Ezért van nagy szükség a mi útkészítésünkre. A mi tanúságtételünk azonban sokszor nem hiteles. Templomi vallásosságunknak, hitünknek, imádságunknak nincs meg a fedezete". Keresztelő János kemény élete nekünk is példát mutat: áldozatok nélkül nincs barátság. Galajda Balázs