Keresztény Élet, 1996 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1996-01-07 / 1. szám
4. oldal Papi arcélek Az építészmérnök pap Zahar Béla atya - Hogyan kerül egy egri főegyházmegyés pap a vári püsöki palota közelében lévő ferences templomba, sőt a püspökség egyik hivatalának élére? - állítok be kérdésemmel Zahar Béla atyához a püspöki palotába. - Az egyházmegyei határok rendezése következtében kerültem át a történelmi Váci Egyházmegyébe, mégpedig a székváros egyik legszebb templomába, az egykori székesegyházak helyén álló ferences templom igazgatójaként. Püspök atya - a szakmai képességekre reflektálva - kinevezett egyúttal az Egyházmegyei Építésügyi Hivatal vezetőjévé, de munkatársa vagyok az Egyházmegyei Katolikus Iskolai Főhatóságnak is. - Honnan indult Béla atya életútja? - Salgótarjáni születésű vagyok, gyermekéveim Baglyasalján éltem. Amúgy egyszem gyerek vagyok a családban. Édesapám építész volt, egy éve halt meg, édesanyám könyvtáros. Építőipari szakközépiskolába jártam Salgótarjánban, majd elvégeztem az Ybl Miklós Műszaki Főiskolát. Csak ezután kezdtem el a teológiát, először levelező tagozaton a Központi Szemináriumban, majd az Egri Hittudományi Főiskola növendékeként. - Kötődésem az egyházhoz azonban régi keletű. A helyi nehézségek miatt már hetedikes koromtól Pestre jártam hittanra, a Keleti pályaudvar közelében levő Szent Rita-kápolnába. Az angyalföldi Szent László-plébánián bérmálkoztam, aztán továbbéltem a hitéletet a salgótarjáni főplébánián, ahol kezdetben az ajtóban álltam, majd egyre közelebb kerültem az oltárhoz... - Főiskolás koromban már az Egyetemi templom főiskolás hittanjára jártam Pápai atyához, aki ma már a Győri Egyházmegye püspöke. Kispapként gyakran voltam kisegíteni Szentkúton, a közismert búcsújáróhelyen, ahol igencsak megragadott a ferences szellemiség. 1990-ben szenteltek pappá az egri bazilikában. Primíciámat Salgótarjánban és Baglyasalján, valamint Szentkúton tartottam. Szentelés után Napkorra helyeztek, majd 1 év Kisköre következett, utána Sátoraljaújhely 2 évre, majd Pásztó 1 évre. 1994. augusztus 1-től vagyok a váci Barátok-templomában. Naponta misézem, mindent megteszek a lelkiélet aktívabb megindítása érdekében. - Ami nem lehet könnyű, hiszen Vác városában csodálatos templomok vannak, nagyszerű papokkal. - Bizony, így van, hála Istennek, ugyanakkor örvendetesen látom saját templomomban is a fiatalok létszámának gyarapodását. A templom életéhez hozzátartozik a ferences hagyomány, a harmadrend beindítása, képzése, a ferences ünnepek felelevenítése. Egyházmegyés papként is szívesen végzem ezeket a feladatokat. A kolostorban élő 89 éves Anzelm atyát is segítem a mindennapok nehézségeiben. - Kulturális téren is vannak elképzeléseim. Már eddig is voltak hangversenyek, iskolai szereplések, tervbe vettem kiállítások rendezését, a hely jobb megismerése céljából. A templomot felkereső csoportokat saját munkatársi gárdánk kalauzolja végig, szakszerű magyarázatokkal, akár idegen nyelveken is. - Nagy nehézségek árán visszakaptunk 6 cellát a kolostorból, ezek helyreállítása is folyik. Lelkészlakás, vendégszoba, hittanterem, közösségi terem céljaira hasznosítjuk. - A püspökségen milyen feladatai vannak Béla atyának? - Az egyházmegyei építések figyelemmel kísérése, ellenőrzése, szaktanácsadás. (Templomok, iskolák, plébániák, közösségi házak stb.) - Ez is Szent Ferencet juttatja eszembe... - Igen, hasonlatos a feladat. A pápa álmában jött egy ember, aki vállával tartotta a templomot. A váci Szent Kereszt-templom - viselve a kereszt nehézségeit - az építészi karbantartás problémája. De a lelkiélet megújítása, a jövő építése, a lelki templom - ez az egyház igazi küldetése. Naponta érzem ennek az életnek szépségeit és fontosságát. Ezért is gondolok nagy szeretettel azokra az atyákra, akik segítséget adtak és bátorítottak a papi életre vezető úton. Tárnoki András A Kaszap-ügy Margit tanúságtétele Isten szolgája, Kaszap István ügyében a boldoggá avatás viceposztulátora: P. Bóday Jenő SJ. Az idős, neves jezsuita atya annak idején novíriustársa volt Kaszap Istvánnak, most Kanadában él. Hoszszabb időt töltött Magyarországon, és visszautazása előtt eljuttatta szerkesztőségünkbe ezt a levelet, amelyet 1995. október 10-i keltezéssel, tanúságtételként kapott (...) Margittól. „30 éves vagyok. 1990-ben vettem egy Képes Újság Magazint, volt benne egy cikk Kaszap Istvánról, akkor elolvastam és eltettem, pár évig kezembe sem vettem. 1994 decemberében eszembe jutott ez az újságcikk, újból elolvastam, és annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy a karácsonyi ünnepek elmúltával, 1995 januárjában megszereztem az életrajzát, amit Endrődy László úJ írt, címe Életet Krisztusért. Aki ezt a könyvet hozta, azt mondta, hogy ezt a Szűzanya tartogatta nekem, mert Kaszap István nagyon szerette a Szűzanyát. A könyvet elolvastam, és annyira megszerettem Kaszap Istvánt, hogy őáltala járok újból templomba minden vasárnap, pedig sok évig nem voltam szentmisén. A fent említett újságcikkben mutatkozott meg nekem a drága Kaszap István. Általa találtam vissza Jézushoz és a szép katolikus keresztény vallásom gyakorlásához. Ez számomra csoda, hogy ilyen nagy hatással van rám Kaszap István. Olyan nagy boldogságot jelent a szentmiséken való részvétel. Levelezőlap nagyságú, papi ruhás fényképem is van róla, és ezt a képet kitettem a szobám falára, hogy mindig láthassam a csodálatos Kaszap Istvánt. Ezt meg kellett írnom Önnek, hátha az én csekélynek tűnő esetem is előbbre segíti Kaszap István boldoggá és szenttéavatási ügyét.” KERESZTÉNY ÉLET DICSŐSÉG JÉZUS KRISZTUSNAK! Epifánia a keleti liturgiában Amikor a karácsonyi vigília imaóráiban háromszor ismételve énekeltük a mindent fenntartó Istennek, „imádjuk a te születésedet Krisztus”, kértük a jászolban szemlélt és pólyákba takart kisdedet, hogy mutassa meg nekünk az ő dicsőséges Isten-jelenése ünnepét is. Előre utaltunk ezzel a teofániára - a karácsonyi ünnepnek vízkeresztben való kiteljesedésére! -, amikor is Krisztust, mint az Igazság napját látjuk a Jordánhoz jönni, hogy megkeresztelkedjék Jánostól, aki érezve azt, hogy „gyúlékony anyag nem érintkezhetik a tűzzel”, mindannyiunk nevében kéri az Üdvözítőtől: „te szentelj meg minket Uralkodó, a te isteni megjelenéseddel!” Ezért énekeljük az újévi alkonyati zsolozsma előünnepi sztichiáiban többször is azt, hogy „fényes volt az előbbi ünnep, de fényesebb a közeledő, annak angyal volt az előhirdetője, ezt Keresztelő János készíté elő, akkor csillag értesíté a bölcseket, most a mennyei Atya mutatott be téged a világnak, aki megtestesültél és újra kijelentéd magad, Urunk, dicsőség néked!” Lényeges tartalmi és üdvtörténeti értékbeli különbség van a „két karácsony” között, mert amott a pásztorok örvendezve szemlélték a kisdedet és csodálkozának, itt pedig az Atya szózata az Ő egyszülött Fiának hirdeti Jézust, ezért mondjuk az előünnepi tropárban (hasonlatokkal kifejezett énekben), hogy „készülj Zabulon és ékesedjél Neftali, Jordán folyó állj meg - telj meg örömmel! -, és túljátszván (tükörtisztán) fogadd habjaidba a keresztelkedni akaró Üdvözítőt”, aki a bűn szennyét jön letörölni, akinek János a bizonysága: „íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit - Hívek Őneki kiáltsuk: Aki megjelentél üdvösségünkért, dicsőség Néked!” A bolgár dallamú litiai sztichirákból (az utóbbiak kenyéráldási énekek) a fényes ünnep üdvtörténeti tartalma is világossá lesz előttünk, mert azt énekeljük, hogy csodálatos a mi lelkeink Üdvözítőjének működése, mert tűz nélkül olvaszt és törés nélkül épít, és üdvözíti az általa fölvilágosodottakat. Krisztus Istenünk, akinek az apostol szavával összhangzóan kiáltjuk (Pál apostol Tituszhoz írt levele 2,11 alapján): „Megjelent az Isten Üdvözítő kegyelme minden embernek, megvilágosítván és gazdag kegyelmet adván a híveknek!” - ezért ki megjelentél Istenünk, könyörülj rajtunk és szentelj meg minket a te isteni megjelenéseddel! A vízkereszti utrenge kathizmálionjában (a reggeli istentisztelet le- Ülő énekében) úgy dicsőítjük Krisztust, mint aki a világossággal, mint köntössel körül van öltve (Zsolt 103,2) a Jordán habjaiban és magasztalva Őt, szent megjelenését dicsőítjük, az ikoszban - az ünnepnap titkát röviden összefoglaló egyik utrengei énekben - pedig megközelíthetetlen világosságnak nevezzük Őt, aki mint a sötétségben és a halál árnyékában ülők (élők) megvilágosítója jelent meg nekünk, azért mondjuk ismét: „nagy a te megjelenésed titka emberszerető Urunk, ki megjelentél és üdvözítettél minket. Krisztus Istenünk, dicsőség néked”! Aki kijelentette magát a mindenségnek, annak orcája világossága mireánk is ránk van jegyezve (Zsolt 4,7), ezért önérzettel dicsőítjük Őt és merítünk örvendezve a megszentelt vízből, mert a hittel mentőknek láthatatlanul adatik a Szentlélek kegyelme Krisztus Istenünktől és lelkünk Üdvözítőjétől, akinek személyében velünk van az Isten. A hívek egy edényben haza is visznek a megszentelt vízből, és vagy maguk szentelik meg vele lakásukat, vagy a pap megy el a házaikba és Krisztus ruházatában fölékesítve megszenteli az Isten gyermekeinek otthonait, hogy a családi hajlékok és a családtagok is áldottak legyenek és megszenteltek az Úrjelenés és a vízszentelés kegyelmének továbbadása és kiterjesztése által. Azáltal, hogy ezt gyakoroljuk az újév kezdetén, a világban és a környezetünkben, ha csak egy kis területen is, enyhítünk valamit azon az elesettségen, amely miatt az egész természet is együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig (Róm 8,22). Hiszen maga a természet és a világ fiai is sóvárogva várják Isten fiainak megnyilvánulását (Róm 8,19), Krisztus egyháza tagjainak hívő tanúságtételét. Dr. Petrasevits Dénes 1996. január 7. A hét szentjei Január 7. Keresztelő Szent János maga is résztvevője volt a 6-án ünnepelt kinyilatkoztatásnak. Ő hívta fel az emberek figyelmét Jézus Krisztusra, az Isten Bárányára. Január 8. Kozebita György szerzetes atya 610-ben halt meg. Emil hitvalló atya pedig 820 körül élt. Domnika anya Nagy Theodoziosz alatt élt Karthágóban, majd pedig Konstantinápolyban diakonissza lett. 474-ben halt meg. Julianosz és Bazilissza vértanúk Diocletianus alatt szenvedtek, 300- ban. Január 9. Polieuktosz közkatonaként szenvedett vértanúságot az Eufrátesz vidékén 255-259 között. Eusztratiosz a képromboló Leó császár alatt szenvedett, 731 körül. Január 10. Nisszai Gergely, Szent Bazil öccse kiemelkedő egyházatya. Hitéért száműzetésben is volt. Részt vett a 2. egyetemes zsinaton. 395-ben halt meg. Dométiosz melitinéi püspök 570- ben halt meg. Császári hercegek nevelője volt. Martianész a Hagia Szophia-templom papja, 472 körül halt meg. Január 11. Teodóziosz előbb remeteségben élt, majd elkezdte a közös szerzetesi életet. Harcolt az eretnekek ellen is, 105 évesen halt meg 485-ben. Január 12. Tatjána sok szenvedés után lett vértanú, édesapja kínoztatta meg a hitéért, 227-ben. Eupraxia vértanú volt. Január 13. Hermil és Sztratonik Licinius alatt szenvedtek, végül a Dunába fojtották őket, 315-ben. * ( * Akit hirdetnem kell „Tudtotokra adom, testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem embertől ered”(Gál 1,11). Tudjuk, hogy nem, így aztán, ha valaki megkérdezne bennünket, hogy miért teszed ezt, vagy miért mondod úgy? - válaszunk Szent Pál apostol szavai legyenek. Mert Jézusnak úgy tetszett, hogy kezdettől fogva kiválasztott és meghívott minket az evangéliumot hirdetni. Olyan örömhír ez, amelyet nem lehet csak úgy leközölni például a rádióban. Ezt maga az Isten adta kezünkbe, hogy ne csak szokásunk legyen beszélni róla, hanem ez legyen az életformánk. Ha ritkán beszélünk Jézusról, előfordulhat, hogy csak ritkán lakik szívünkben - talán, mert életmódunk olyan irányba változott, amely nem Istentől ered. A keresztény ember már jelenlétével is hirdeti az evangéliumot - ha egyáltalán tudják róla, hogy keresztény. Ha nem szégyelljük mivoltunkat, az isteni kegyelem erőtlenből erőssé tesz, hogy az emberek meglássák mondanivalónkban az isteni eredetet. Mit is látnak rajtunk? Azt, hogy ,tudtotokra adom testvérek...”, hogy egyszerűen nem hagy minket békén az Úr! Mert nekünk hirdetni kell az Isten Fiát! Milyen jó, hogy éppen Szent Pál apostol adta tudtunkra, mi a feladatunk az új esztendőben. Úgy legyen! ^_____________Szentesi Csaba ^