Keresztény Élet, 1996 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1996-12-01 / 48. szám
1996. december 1. Betekinthetünk az örök élet ablakán Dr. Latorcai Jánosné oltárképe Alsóvadászon Október 6-án a Borsod megyei Alsóvadászon kereszt-, harang-, szobor- és oltárképszentelésre várták a hívek Márfi Gyula egri segédpüspököt Az oltárképet Latorcai Jánosné Ujházy Aranka festette, és ajándékát e szavak kíséretében adta át a szentmisén. - Hálásan köszönöm, hogy ilyen nagy szeretettel fogadták ezt az oltárt, hiszen teológiai alapgondolata is a szeretet, és az örök élet lehetőségének elérése. Jézus hozta először nekünk azt az örömhírt, hogy Mennyei Atyánk minden embert meghív az örök életre, csak egyet kell tennünk: szeretnünk Istent és egymást. Utoljára is erre hívta fel a figyelmünket, ezt kötötte lelkünkre, mielőtt befejezte evilági küldetését: „szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket” (Jn 15,12). Ezért terveztem ezt az oltárt ablakszárnyakkal, ablakformájúra, hogy emberi természetünk, lelkünk könnyebben át tudjon szellemülni az örökkévalóság megélésének lehetőségére. Könnyebben tudja megtapasztalni a szeretet harmóniáját, amelyen keresztül bepillanthat az örök élet gyönyörűségébe. Ennek a szellemiségnek, lelkiségnek a kifejezésére, bemutatására az ikon, az ikonfestés eszközei és stílusa ad leginkább lehetőséget. Mert az ikon nem műtárgy, hanem képbe foglalt imádság, Istentől ered, és Istenhez vezet. Leegyszerűsített formáival, az alakok isteni fényt árasztó nagy szemeivel, mozdulatlan gesztusaival, fordított perspektívájával, időtlen megfogalmazásával azt érzékelteti, hogy fölötte áll mindennek, ami bennünket körülvesz, egy másik térben, saját terében, az örökkévalóságban honol. Ablakot nyit a láthatatlan világra. Ennek a templomnak jó néhány ablaka van. Ha felállunk, kinyitunk egyet és kinézünk rajta, halljuk az utca zaját és látjuk a világ forgatagát. Van viszont egy olyan ablaka is mától ennek a templomnak, egy olyan ablakos oltára, amelyet sohasem kell kinyitni, mert mindig nyitva áll. Ehhez nem felállni, hanem letérdelni kell, és ha megszabadulunk az élet zajától, rendezzük lelkünket, érzelmünket, megbánjuk bűneinket, akkor lelki szemeink előtt fellebben egy függöny, és betekinthetünk az örök élet ablakán. Felsejlik a láthatatlan világ, az örökkévalóság és az aranyló kegyelem tengelyéből „előlép” a kép, amelyet az isteni fény áradata fog körül. Megjelennek a szentek, a tanúságtevők, a megváltó Krisztus és a megbocsátó Isten lényét is megérezhetjük. Ebben az ablakban, ennek az ablakos oltárnak a felső ívében kerubok láthatók. Kerubok, lángoló szárnyakkal, akik az Atya trónja körül állnak és éneklik, hogy „Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy...”, de Jézus életének minden ünnepi pillanatában ott vannak, ezért a megváltás dicsőséges eseményénél is ott voltak. (Talán a mi életünkben is megjelennek, amikor az Isten akaratát hajtjuk végre.) Az oltár középső részében, az ablakszárnyak mögött a keresztrefeszített Krisztust, a Megváltót, a Dicsőség Királyát ábrázoltam a Golgotán, aki vérével megváltott bennünket. Vére ráhull Ádám koponyájára, jelképezve az ősszülők bűnének megbocsátását. A kép jobb oldalán az Istenszülő Mária áll bordó fátyolban, körülötte a galileai asszonyokkal. Bal oldalon János, a „kedves” apostol, mellette a százados, aki felismerte Krisztust, a Megváltót, és felemelt kézzel kiáltja: „Ez valóban az Isten fia volt” (Mt 27,54). A háttérben Jeruzsálem falait ábrázoltam, fordított perspektívában. A Golgota alján Ádám koponyájánál találkozik a láthatatlan világ fordított perspektívája és a földi élet valóságosan látható ábrázolása. Az oltár alsó részében, a térdeplő fölött a megdicsőült Krisztus arcmása látható, a feltámadt Krisztusé, aki feltámadásával bizonyította, hogy van örök élet, és ha alázatosan elé visszük lelkünket, megláthatjuk, megérezhetjük az Isten kegyelmet árasztó szemeinek sugárzását. Világiak az egyházban Kassai Lóránt egyetemista Az esztergomi papszentelés után találkoztam vele először. Kispapnak néztem őt, erre utalt a sporttáska is kezében, amelyben a reverendát sejtettem. Hazafelé a buszon derült ki, mégsem szeminarista, hanem az ELTE matematikus-hallgatója. A papszentelésre az egyik szentelendő hívta meg, akivel több éve barátok. Hetek múltán ismét találkoztunk. - Lóránt, elmondaná milyen kapcsolatban áll az egyházzal? - Meglehetősen szoros kapcsolatban. Bár belvárosi fiú vagyok, gyakran ellátogatok az istenhegyi Szent László-plébániára, ahol többek között amatőr kántorként is működöm, de több mindenben segítek a templomban és a plébánián. Ministrálok a plébánosnak, Jánosa Domokos atyának, aki még a budai Szent Annatemplomból ismerős, rendszeresen jártam hozzá hittanórára, szentmisére, részt vettem a táborokban - mindezek négy éve az új plébánián folytatódnak. Nagyon jó ifjúsági közösség alakult ki, mióta Domi atya ott van. A Kolpinggal közösen még bálokat is szervez az egy éve alakult Szent László Ifjúsági Egyesület, gyakoriak más rendezvények, tábor is van télen, nyáron. Legutóbb a Tátrában voltunk 65-en, az atyával közösen. Bár nem nagy a templom, mégis sok fiatal tekinti otthonának. - A millecentenárium alkalmából történt-e valami a hegyen? - Volt egy pályázat, amelyre színvonalas pályamunkák érkeztek - írások különféle témában, festmények stb. Egy évvel korábban pedig, Szent László halálának 900. évfordulóján tartottunk nagy ünnepséget, amely sok embert megmozgatott. - Készülnek-e mostanában valamire? - Kimagasló eseményre ugyan nem, de minden hónapban van taizéi ifjúsági mise, hangszeres kísérettel, ismét lesz Szent László-bál (tavasszal is volt), s aztán a szokásos téli tábor. - Mi a véleménye a hazai katolikus sajtóról? - Látszik rajta a pénzhiány. A szabad(osság)-elvű sajtóval nehezen veszi fel a versenyt, ugyanakkor sokan nem is tartják fontosnak, hogy informálódjanak ilyen téren is. Sokan vannak, akik nem is ismerik. Nekem viszont meggyőződésem, hogy szükség van rá, jobban kellene támogatni az egyháznak is - ez hosszú távon „jó befektetés”, ami az emberi lelküidben, az emberi erkölcsökben meghozza a gyümölcsét. A sajtónak, akárcsak főpásztorainknak és az arra illetékeseknek, erélyesebben kellene fellépniük az egyházat érő, szinte naponkénti lejáratásokkal, gyalázkodásokkal szemben. - Megosztaná valamely örömét az olvasókkal? - Nagy öröm számomra, hogy immár negyedszer vihettem a Szent Jobbot társaimmal az augusztus 20-i körmeneten, tavaly pedig részt vehettem a római ministráns-világtalálkozón. - Végül elárulná, mi volt Esztergomban a táskájában? - A Szent István Lovagrend palástja. - Ezek szerint tagja a lovagrendnek? - Igen, az 1994. évi Szent Jobb-körmenet után vettem fel a kapcsolatot velük, tavaly óta pedig közéjük tartozom... T. A. KERESZTÉNY ÉLET Ifjúsági tábor volt Újudvaron Ez évben immár harmadik alkalommal találkozhattak a nyáron a vallásos Fiatalok az újudvari tv-torony közelében megszervezett katolikus ifjúsági táborban. Sok olyan fiatal érkezett, akik az eddigi táborok mindegyikén részt vettek. A találkozó főszervezője most is Fuszár Károly újudvari esperes volt. ő maga és három segítője, Krékity Ferencné, Kőbán Mónika és Pölöskei Krisztina segítettek abban, hogy megismerkedjünk a táborral. - Ez évben hányan táboroztak itt? - Idén 3 turnusban fogadtuk a fiatalokat. Az első csoportban alsótagozatosok, aztán a középiskolások, főiskolások töltöttek itt néhány napot, majd az általános iskola 5-8. osztályosait fogadtuk. A táborozók összlétszáma körülbelül 700 volt. Kaptunk anyagi segítséget a kaposvári püspökségtől, a hozzám tartozó 7 falu önkormányzatától, egyházközségeitől - mondja Fuszár Károly atya -, de a hívektől is sok természetbeni segítséget kaptunk, a konyhai munkákban is segítettek. Az ebédet az újudvari óvodában főzték. - Elsőként Csatlós István inkei plébános atyát említhetjük meg segítőink közül, aki a tábor egész ideje alatt mind a lelkipásztori, mind egyéb fontos feladatokból kivette a részét. Megemlíthetünk néhány olyan lelkes hitoktatót, rendezőt, akik mindhárom turnusnál segédkeztek: Bata Orsolya, Császár Antalné, Fodor Balázs, Hajmási Bernadett, Morvainé Rózsás Zsuzsanna, Rózsás Erzsébet, és a köztünk lévő három hölgy is. - Milyen főbb programok voltak? - Kiscsoportos beszélgetéseink a vallásos témák mellett sokat foglalkoztak a millecentenáriummal. Mindennap volt egy kis szabadprogram is, amikor a fiatalok fürödhettek, kirándulhattak, pihenhettek. Lehetőség volt lelki táplálkozásra, szentgyónásra, a gitáros szentmiséket mindig más-más atya mutatta be. Programjainkat vetélkedők, akadályversenyek színesítették. Minden csoport számára szerveztünk gyertyás körmenetet is. Főbb előadóink Hegyi Balázs ifjúsági referens, dr. Nagy Ibolya, Halmos Ábel OSB, Marics József berzencei plébános voltak, és a Kaposvári Egyházmegye főpásztorával, Balás Béla püspök atyával is találkozhattak a fiatalok. - Mi az, ami az előző évekhez képest újdonság volt? - A névjegykártya, melyet mindenki viselt, de a legfőbb újdonság, hogy a kápolnasátor mellett volt egy imasátor, amelyben az Oltáriszentség előtt egyénileg és csoportosan is imádkozhattak egész nap a táborlakók. Ledniczky Miklósné 5. oldal kérdések a teológushoz Mi a vallás? Azt mondjuk, hogy a vallás nem ideológia. Mi az egyik, mi a másik? Marx egyik híres mondása: „A filozófusok eddig csak értelmezték a világot, a mi feladatunk megváltoztatni”. A marxizmus magát forradalmi ideológiaként értelmezte, amely erőszakosan törekedett felforgatni az embertelen viszonyokat, s igazságosabb világot akart teremteni. Hogy milyen sikerrel? Tapasztaltuk. Ez a forradalmi ideológia a vallást a nép ópiumának bélyegezte, a hamis tudat termékének tartotta, s az ember felszabadításának nagy akadályát látta benne, mert a fennálló viszonyok kritikátlan elfogadását hirdeti. Ezek a jól ismert kitételek bepillantást engednek az ideológia és a vallás viszonyába, eltérő szerepébe. Az ideológia - eszmerendszer - részben leíró, magyarázó kijelentésekből, részben felhívásokból, követelésekből áll. Egy elméletileg ideálisnak elgondolt berendezkedés tükrében bírálja a fennálló hiányosságait, s mozgósít az általa hirdetett tökéletesebb megvalósítására. Olyasmit hirdet, ami még nincs, s talán sohasem érhető el. A vallás - legáltalánosabban tekintve - Isten és ember viszonyát próbálja megvilágítani. Az ember üdvösségét hirdeti, követendő utat és életvitelt tanul. Szabadságra és boldogságra akar vezetni. A kereszténység lényegét egy személy és egy tény jelenti, nem pedig egy megvalósításra váró tanrendszer. Jézus Krisztus ez a személy, s az ő feltámadása a történelmet beteljesítő tény. Természetesen a kereszténységnek is van tanrendszere, de ez elsősorban Jézus személyét és megváltó művét értelmező tanítás, amely egyúttal feltárja a belőle való részesedés lehetőségét. Szent Pál írja: „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak botrány, a görögöknek ostobaság, nekünk, hívőknek azonban Isten ereje és Isten bölcsessége.” Az ideológiákban, a vallásokban emberi erőfeszítés, keresés nyilvánul meg, amely kifejezi az ember vágyát a teljesebb, tökéletesebb iránt. A kereszténység, mint kinyilatkoztatott vallás, Isten és ember végérvényes egymásra találását mutatja be, s ennek lehetőségét minden ember számára felajánlja, így fölébe emelkedik minden ideológiának és csak emberi vallásnak. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” Mikolai Vince Templomszentelés Dunaszentgyörgyön Pár évvel ezelőtt Felcser László, a pécsi püspökség akkori főépítésze megbízást kapott Mayer Mihály megyéspüspöktől, hogy fogjon hozzá a dunaszentgyörgyi templom terveinek elkészítéséhez. 1990 óta ötödik templomterve ez már a főépítésznek, azé a falué, mely Fadd filiája. Dunaszentgyörgy zömmel református község, a katolikus híveknek egy iskolateremben misézik a plébános, de úgy hat esztendeje a szintén református vallású polgármester, Patai István javaslatára az elöljáróság telekadományt szavazott meg egy katolikus templom építésére, s ekkor a hívek nyomban neki is fogtak az adománygyűjtésnek. Felcser László meglátogatta a polgármesteri hivatalt a szükséges teendők megbeszélésére, s akkor hallotta, hogy van testvérközsége is Dunaszentgyörgynek, s ez épp Gelence, a Szent László-legendát ábrázoló, XIII. századi freskósorral ékes templomáról híres székely falu. Meg, hogy az ottaniak, megtudva atemplomépítést, fogták a fejszét, vágták a fenyőt, s már meg is hozták a tetőszerkezetnek való teljes faanyagot. Csak úgy puszta jóindulatból, elvégre testvérközségek... Hanem erre nagyon gyanúsan kezdtek csillogni a főépítész úr szemei. Az édesapai szavak jutottak eszébe, hogy valamikor a ránk kényszerített trianoni békediktátumig Osdolán laktak a Felcserek, Gelence tőszomszédságában, aztán került át csak Felcser János családostul a Nagyalföldre, s lett intézője a nagymágocsi Károlyiaknak - ezért is nagyon-nagyon szépnek kell lennie ennek az istenházának. Futnak a hónapok, sor kerül az 1993-as alapkőletételre. Jönnek a társközségiek, s hoznak egy művészien faragott fa korpuszt, meg egy „írott követ”, egy sziklát az „ezeréves határról”, be is kerül az a templomfalba, soha nem feledhető mementónak. De meglesz püspöki közbenjárással a horvátországi Djakovóból a tetőcserép, sőt a paksi erőmű igazgatójának adományából a teljes vasszerkezet és vasbetonanyag is. November 16-a nagy ünnep lett, ezen a napon szentelte fel Mayer Mihály megyéspüspök úr az új templomot, s adta áldását a polgármester, Patai István, az egyházközség elnöke, Molnár Imre, Fadd és Dunaszentgyörgy plébánosa, Juhász Tibor, Gelence plébánosa és az építkezés kivitelezőinek jelenlétében a falu lakóira, s a székelyekre, akik ígérik, hogy megfaragják még majd az oltárt, az ambót, a padokat is. Áll már a katolikus templom Dunaszentgyörgyön, s lesz majd benne is idén karácsonykor, illatos kárpáti fenyőgerendák alatt, betlehemi jászol, Kis Jézussal... És egy az angyali szó itt is, Gelencén is: Dicsőség Istennek és béke a jóakaratú embereknek! Rozsnyói György