Keresztény Élet, 1997 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1997-01-05 / 1. szám

4. oldal "Posii ancile/! „Kaszap István kegyelemteljes társaságában...” P. dr. Nagy Mózes Menyhért O. Cist. Amikor aranymisés ciszterci plébánosunk Rómában volt, hogy a Szentatyával és másfélezer pap­társával együtt hálát adjon fél év­század szent szolgálatáért, Székes­­fehérvár Almássy telepén a vasár­nap esti szentmisén két nagy meg­lepetés is érte az egybegyűlteket. Az első az volt, hogy a vendég ciszterci atya, dr. Nagy Mózes Menyhért fél­retette az írásos prédikációt és he­lyette életútjáról, eddigi munkájá­ról és itthoni terveiről beszélt, ma­gával ragadó lelkesedéssel. A híve­ket az is meghökkentette, hogy a mise után a templomban pár ked­ves szóval, szívbéli derűvel és test­véri kézfogással mindenkitől elkö­szönt. - Aki ilyen könnyű, vidám szív­vel szeret és tud elköszönni, annak ugye a bukovinai szülőfalu elha­gyása sem maradt szomorú emlék? - Igazad van, nem! Hadikfalván születtem 1927-ben. Gyermekkorom­ban, mielőtt Székelyudvarhelyre ke­rültem volna gimnáziumba, gyakran nyugat felé nézegettem. Az első lát­ványt mindig a Kárpátok mesés vonu­lata nyújtotta szemeimnek. Sokszor kérdezgettem magamtól, és mi van azon túl? Akkor csak kíváncsi voltam és álmodoztam. Most már tudom, mert láttam. Még akkor sem kapott el a részvét, a könyörület kicsikará­sára törekvő magyar és székely ke­serv, amikor szülőföldemről 1941- ben családommal együtt Bácskába kerültem. Azóta mind a mai napig tudatosan igyekszem leküzdeni a ma­gyar fájdalmaskodás kísértését. Nem véletlen, hogy az 1959-ben megvé­dett doktori értekezésem tárgya: „Az öröm fogalma Paul Claudel művei­ben” lett.­­ Két és fél évig tartó római tanulmányok után, 1953-ban egy voltál az USA Wisconsin államá­ban található Spring Bank nevű monos­torban letelepedett ciszterci atyák közül. Később, 1958-ban a Texas ál­lambeli Irvingben, Dallas közelében önálló kolostort építtettetek. Hány évig szolgáltál e helye­ken? Mikor lettél egyetemi tanár? - A lényegében több, mint négy és fél évtizedes távollétem, a felké­szülést is beleszámítva, a dallasi fran­cia, latin és olasz nyelvtanító- és nevelőmunka jegyében telt el. 1958- ban lettem tanársegéd, 1964-től ad­junktusként dolgoztam, az University of Dallas 1979-ben nevezett ki egyetemi tanárrá. Egyetemünk a hat­vanas években arról volt híres, hogy 24 magyar ciszterci tanára volt. Fő­ként nyelveket, történelmet, filozó­fiát, teológiát, matematikát és kémiát tanítottunk. A nemzetközi mezőny­ben is kiemelkedő munkát végzett Lékai Lajos, aki főként a rendtörténeti kutatásban szerzett nagy érdemeket. - Van egy alighanem páratlan irodalmi vállalkozásod, a Claudel Tanulmányok című folyóirat szer­kesztése. Hogyan cseppentél ebbe az irodalmi szolgálatba? - Van egy francia mondás: a dok­tori értekezés olyan fiatalon elkö­vetett „bűn”, amiért az ember egész életében „ bűnhődik. ’ ’ Miközben Claudel páratlan írásművészetében az öröm forrása és fogalma után kutat­tam, jegyeztem el magam egy életre Claudellel, remélve, hogy kettőnk im­már közös öröme sokak javára, épü­lésére válik majd. Negyedszázad alatt legalább száz szerző „fordult meg” a folyóirat hasábjain, vált ezáltal szer­kesztőtársammá. Ők jobbára kutatók, tanárok, színészek és diákok. Évente kétszer jelenünk meg, és a világ min­den nagy könyvtárába eljutunk.­­ Rendhagyó prédikációdban szóltál arról is, hogy újabban itthon szerkesztői feladatra készülsz, és­pedig egy francia irodalmi olvasó­könyv összeállítását kezdted el. Kiknek készül ez a munka? - Az eddigi - József Attilával szólva - nem középiskolás fokú könyveim, írásaim után most egy jó, szép és igaz szövegeket tartalmazó középiskolai francia nyelvkönyvet ál­lítok össze. Erre óriási szükség van, úgy kell, mint egy falat kenyér. - Azt is mesélted, hogy sokat utaztál. A szerzetesek amolyan ott­honülő emberek. Te miért változ­tattál ezen az életformán? - Nem én változtattam, hanem ta­nári, igehirdető és evangelizáló hi­vatásom termette a sok utat. Külön­ben a székely, a bukovinai szenve­délyes világjáró. Nagyon sok meg­hívást kaptam, az egyetem meg szíve­sen küldött, fizette az útjaimat, így jártam be az egész amerikai földrészt. - Tanítványaidtól, de tőled is tud­juk, hogy a bukovinai székely szár­mazással együtt vállalod a góbéságot is. - A góbéra a játékos magatartás a jellemző leginkább. Mondok gyor­san két saját példát. Hazatérésem után, amint tehettem, mentem a rend­őrségre személyi igazolványt váltani. Kérdi a rendőrtisztviselő, hogy mi­végre jöttem, így válaszoltam: most disszidáltam haza Amerikából. Gon­dolkodott, majd jót nevetett és szor­galmasan munkához látott. Biztos, hogy másoknak is mesélt rólam. - Amikor irodalomórát tartok, egy-egy kérdésről legalább ötféle ál­láspontot ismertetek. A diákok hama­rosan az én véleményemet puhatol­ják. Először általában azt szoktam mondani: tessék választani! - Nemrégiben nyilatkoztál a fe­hérvári rádióban. Idézhetnénk an­nak pár mondatát? - Igen. Kaszap Istvántól indultam a hosszú útra, amely 46 évig tartott. Külföldi pályafutásom minden szem­pontból sikeresnek bizonyult, s talán az ő közbenjárásának köszönhetem ezt a rendkívüli isteni ajándékot. Illő és igazságos tehát, hogy visszatérvén Magyarországra, az ő kegyelemteljes társaságában töltsem életem utolsó éveit. János Mihály A kis Bernadett főnöknéjje irigy volt és azt kérdezte: „A Szűzanya miért téged választott?” De Bernadett sohasem sértődött meg és sohasem válaszolt: mindig vakon engedelmeskedett Ne szalasszátok tehát , a fel­kínálkozó alkalmakat jelentéktelen dolgoknak tűnhetnek, de Isten számára semmi sem jelentéktelen. (Teréz anya) KERESZTÉNY ÉLET KRISZTUS SZÜLETIK! - DICSŐÍTSÉTEK! Karácsony a Kárpát-medencében Az ELTE néprajz tanszéke által szerkesztett Vallási néprajz c. kiad­vány IV. kötetében jlent meg Petrassevits Nikefor ny. görög katolikus lolkész írása. Ortodox és görög katolikus vallásos néphagyományok köl­csönhatásai a Kárpát-medencében címme, amelyből a karácsonyra vo­natkozó részt közöljük érdekességként és az érdeklődés fölkeltésére is. A karácsony korábban került az ünnepek közé nyugaton, mint keleten, ahol sokáig az „kijelenés” (görögül Epifánia, ószlávul Bohojavlenije) volt a főünnep, a keleti keresztények legnagyobb téli ünnepe. A karácsonyi vigília keleti rendje a következő: de­cember 24-én (a régi naptár szerint január 6-án), reggel végzi a pap, rendszerint csak a kántor és egy-két idős „kenethozó” asszony jelenlé­tében a „királyi” imaórákat és Szent Bazil liturgiáját. Királyinak azért ne­vezik ezeket az imaórákat, mert ré­gen a bizánci császár és más uralko­dók is az ikonosztáz középső nagy ajtaja előtti, ún. „királyi” széken ülve imádkoztak együtt a néppel. A házakban és a ház körül folyik az előkészület az ünnepre. Délben valódi „ókeresztény”, szerény, boj­tos ebéd van. Délután a házigazda, illetve néhol a családanya behoz egy szalmaköteget a lakószobába és széj­jelszórja. Amikor már minden „jó­ság” az asztalon volt, akkor összejött az egész család, az északi és déli kör­zetekben kiegészítve a testvérként ke­zelt, szegénysorsú „vándorral”, aki igazában Jézust képviseli, ki „övéi közé jött, de övéi be nem fogadták”. A családfő „Krisztus születik” kö­szöntéssel köszönti a családtagokat, akiknek válasza: „Dicsőítsétek!”. Majd együtt eléneklik a karácsonyi himnuszt: „A Te születésed, Krisztus Istenünk földerítette a világnak az Is­ten-ismeret világosságát...”, melynek végeztével minden családtag elfo­gyaszt egy kis adag fokhagymát, mely­nek egészségmegőrző erejét ugyan senki sem tagadja, de a lányok nem mutatnak iránta túl nagy lelkesedést. Ezután mindenki vesz az asztalon lévő tálból káposztalevest, melyet bi­zonyos körzetekben babbal, borsóval ízesítenek. Utána valamilyen halétel, növényi olajban rántott hal, vagy ruszli, majd a bobájka következett, mézzel vagy gyümölcsízzel. A bo­bájka mákkal vagy vegyes keverékkel (mák, dió, lekvár) töltött derelye. Ezután jöttek a különböző sütemé­nyek és italok. A galíciaiak szentes­tei vacsorája tizenkét fogásból állott, köztük a „kútja” nevű, méz, mák és búzapép keverék, mely nemcsak li­turgikus, tehát kötelező eledel volt, hanem termésjelző is! Ennek egy adagját a gazda kanállal a szoba mennyezetére dobta, s ha a pép fenn­maradt, akkor jó termést, ha viszont leesett, akkor sovány évet jövendölt. A kárpáti óhitűek asztaláról - amint a miénkről sem - nem hiány­zott az alma, hiszen ez is „bibliai” gyümölcs, amely mindenkit emlé­keztetett a paradicsomi bűnbeesésre éppúgy, mint az Isten irgalmára. Emiatt lett a Megváltó a karácsonyi dalokban „aranyalma”. Vacsora után a házbéliek karácsonyi dalokat éne­keltek, miközben már megindult a falu fiatalsága; előbb a kisebb isko­lások, majd a többi fiatal, de időseb­bek is, hogy - részint kántáló éne­kekkel, melyek az ünnep vallásos tar­talmát közvetítették, részben jókíván­ságokat tartalmazó, gyakran teljesen profán szövegű versekkel vagy éne­kekkel - hozzájáruljanak az örvende­tes ünnep hangulatának emeléséhez. Ezek a kályadkák az ünnep esemé­nyeiről szóltak, a „scsedr­ivkák” a szó értelmének megfelelően jókíván­ságokat zengedeztek. A magyar görög katolikusok kará­csonyi énekeinek egy része ószlávból való fordítás még a „szakadárság” idejéből, másik része közismert, ró­mai katolikus karácsonyi ének, mint például a „Mennyből az angyal”, a „Dicsőség mennyben az Istennek” stb. A „betlehemjárás” nyugati ere­detűnek látszik, bár - akár a szerbek „vertepje”, akár a bolgárok ugyan­ilyen elnevezésű betlehemjárása­­ na­gyon régi időre vezethető vissza. Az egész hazai körzetben összegyűjtött és publikált karácsonyi játékok közül keleten általában csupán a nagybá­nyai változatot ismerik az óhitűek. E népi játék szereplői többnyire azo­nosak a nyugati változatokban sze­replő figurákkal, bár a Dukla-alján (Észak-Sárosban, Pusztamezőn) any­­nyi szereplőt találunk, hogy nehéz követni a játék sorát (zsidó, katona, Heródes, ördög és „kecske” stb.). Némely helyen ismerik keleten a „csillaghordozást” is, de ezt többnyi­re vízkeresztkor végzik. A karácso­nyi köszöntők között lejegyeztem Szepesjakabfalván egy „tréfás kolyn­­dát”, Szent János és Szent István együttes kántálásáról. „Szent István is szívesen járt kívánni víg ünnepet, vele Szent János evangélista lépke­dett.” Amint együtt ünnepeljük őket karácsony után. Járjanak velünk a boldog új esztendőben is! (PNJ - drpd) V. /i­zé­­lyesdjei December 29. Az aprószentek a Heródes által kivégeztetett fiúgyermekek. Január 1. A mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus testben való kö­rülmet­éltetése. Ezen a napon kapta a Lk 1,32 alapján a Jézus nevet, ami „Szabadítót” jelent.­­ Nagy Szent Bazil, a kappa­­dókiai Cezárea érseke, híres egyházatya, az eretnekségek elleni harcos. A keleti szerze­tességnek ő adott szabályzatot. Regulát, Liturgiánkat is ren­dezte. 379-ben ezen a napon hunyt el (de a legújabb kuta­tások szerint 378. szeptember 20-án). Január 4. A 70 szent apostol címe alatt Jézus tanítványait tiszteljük. * „El nem hallgató szózatok­kal dicsőítsük buzgón ma a Teremtő Krisztus nevenapját, s hittel tisztelvén énekeljünk neki karban együttesen, hiszen mindnyájunk Megváltójának nevét nyeri, mindnyájunkat megszabadít...” Ugyanezen a napon ünnepeljük Nagy Szent Bazilnak, a kappadókiai Cezá­rea főpüspökének emlékét is. Mint a polgári újesztendő megnyitó napja, mindkét ün­nep arra indítja az embert, hogy programadót lássunk benne. Az ünnepi zsolozsmá­ban a Teremtés könyvéből ol­vasunk részletet: „Én vagyok a mindenható Isten, járj előt­tem és légy tökéletes!” A ma nevenapját ünneplő Jézus ugyanezt tette az emberek programjává: ,,Legyetek töké­letesek, mint a ti mennyei Atyá­tok is tökéletes!" Ez kell, hogy legyen tehát az új esztendőnek is a legfőbb programja. De hogyan tudjuk megvaló­sítani ezt? Január 1-jének má­sik ünnepe időben, Nagy Szent Bazilban csodálatos példaké­pet találhatunk. Nagy Szent Bazil 330-ban született. Az evangéliumi keresztény életet élte és hirdette. Vallotta, hogy ha valaki tökéletesedésre tö­rekszik, Isten minden paran­csát meg kell tartania, semmit sem szabad elhanyagolnia. Gyakorlati útmutatásokat ad arra, hogy mit kell tennünk, mire kell nagy figyelmet fordí­tanunk, ha tökéletesedni sze­retnénk. Ezeket az intelmeket újévi programnak is tekinthet­jük. Légy tudatában: a kereszt­­ségben a menny polgára lettél. Védd a hitedet úgy, hogy ne sértsd felebarátodat! Ne erő­szakkal, a szeretet erejével harcolj. Aki úgy szereti fele­barátját, mint önmagát, sem­miben sem dúskál jobban, mint felebarátja. Ne halálod előtt végrendelkezz a szegények ja­vára, amikor az már úgysem a tiéd. Életedben tégy jót má­sokkal. Jézus engedelmes volt Atyjának, légy te is az. Kifogyhatatlan a jótaná­csokban, hogy minket is a töké­letesedésre segítsen. Isten né­pének erőforrása és lélegzete a liturgia. Olvasd a Szentírást és élj az evangélium szerint, mely az Isten ereje. Tiszteld Máriát, a dicső Istenanyát, az egész világ örömét. Légy hited iránt engedelmes. Mindennap áldozni jó és hasznos. Íme az új esztendőre mennyi jó tanács, mennyi program. Boldog lesz az új esztendő? Boldog lesz, ha Szent Bazil in­telme szerint nem hagyjuk fi­gyelmen kívül: „Egy a mi kin­csünk! Föl ne cseréld az erényt soha semmi mással!” -a -s 1997. január 5.

Next