Keresztény Élet, 1997 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1997-01-05 / 1. szám
4. oldal "Posii ancile/! „Kaszap István kegyelemteljes társaságában...” P. dr. Nagy Mózes Menyhért O. Cist. Amikor aranymisés ciszterci plébánosunk Rómában volt, hogy a Szentatyával és másfélezer paptársával együtt hálát adjon fél évszázad szent szolgálatáért, Székesfehérvár Almássy telepén a vasárnap esti szentmisén két nagy meglepetés is érte az egybegyűlteket. Az első az volt, hogy a vendég ciszterci atya, dr. Nagy Mózes Menyhért félretette az írásos prédikációt és helyette életútjáról, eddigi munkájáról és itthoni terveiről beszélt, magával ragadó lelkesedéssel. A híveket az is meghökkentette, hogy a mise után a templomban pár kedves szóval, szívbéli derűvel és testvéri kézfogással mindenkitől elköszönt. - Aki ilyen könnyű, vidám szívvel szeret és tud elköszönni, annak ugye a bukovinai szülőfalu elhagyása sem maradt szomorú emlék? - Igazad van, nem! Hadikfalván születtem 1927-ben. Gyermekkoromban, mielőtt Székelyudvarhelyre kerültem volna gimnáziumba, gyakran nyugat felé nézegettem. Az első látványt mindig a Kárpátok mesés vonulata nyújtotta szemeimnek. Sokszor kérdezgettem magamtól, és mi van azon túl? Akkor csak kíváncsi voltam és álmodoztam. Most már tudom, mert láttam. Még akkor sem kapott el a részvét, a könyörület kicsikarására törekvő magyar és székely keserv, amikor szülőföldemről 1941- ben családommal együtt Bácskába kerültem. Azóta mind a mai napig tudatosan igyekszem leküzdeni a magyar fájdalmaskodás kísértését. Nem véletlen, hogy az 1959-ben megvédett doktori értekezésem tárgya: „Az öröm fogalma Paul Claudel műveiben” lett. Két és fél évig tartó római tanulmányok után, 1953-ban egy voltál az USA Wisconsin államában található Spring Bank nevű monostorban letelepedett ciszterci atyák közül. Később, 1958-ban a Texas állambeli Irvingben, Dallas közelében önálló kolostort építtettetek. Hány évig szolgáltál e helyeken? Mikor lettél egyetemi tanár? - A lényegében több, mint négy és fél évtizedes távollétem, a felkészülést is beleszámítva, a dallasi francia, latin és olasz nyelvtanító- és nevelőmunka jegyében telt el. 1958- ban lettem tanársegéd, 1964-től adjunktusként dolgoztam, az University of Dallas 1979-ben nevezett ki egyetemi tanárrá. Egyetemünk a hatvanas években arról volt híres, hogy 24 magyar ciszterci tanára volt. Főként nyelveket, történelmet, filozófiát, teológiát, matematikát és kémiát tanítottunk. A nemzetközi mezőnyben is kiemelkedő munkát végzett Lékai Lajos, aki főként a rendtörténeti kutatásban szerzett nagy érdemeket. - Van egy alighanem páratlan irodalmi vállalkozásod, a Claudel Tanulmányok című folyóirat szerkesztése. Hogyan cseppentél ebbe az irodalmi szolgálatba? - Van egy francia mondás: a doktori értekezés olyan fiatalon elkövetett „bűn”, amiért az ember egész életében „ bűnhődik. ’ ’ Miközben Claudel páratlan írásművészetében az öröm forrása és fogalma után kutattam, jegyeztem el magam egy életre Claudellel, remélve, hogy kettőnk immár közös öröme sokak javára, épülésére válik majd. Negyedszázad alatt legalább száz szerző „fordult meg” a folyóirat hasábjain, vált ezáltal szerkesztőtársammá. Ők jobbára kutatók, tanárok, színészek és diákok. Évente kétszer jelenünk meg, és a világ minden nagy könyvtárába eljutunk. Rendhagyó prédikációdban szóltál arról is, hogy újabban itthon szerkesztői feladatra készülsz, éspedig egy francia irodalmi olvasókönyv összeállítását kezdted el. Kiknek készül ez a munka? - Az eddigi - József Attilával szólva - nem középiskolás fokú könyveim, írásaim után most egy jó, szép és igaz szövegeket tartalmazó középiskolai francia nyelvkönyvet állítok össze. Erre óriási szükség van, úgy kell, mint egy falat kenyér. - Azt is mesélted, hogy sokat utaztál. A szerzetesek amolyan otthonülő emberek. Te miért változtattál ezen az életformán? - Nem én változtattam, hanem tanári, igehirdető és evangelizáló hivatásom termette a sok utat. Különben a székely, a bukovinai szenvedélyes világjáró. Nagyon sok meghívást kaptam, az egyetem meg szívesen küldött, fizette az útjaimat, így jártam be az egész amerikai földrészt. - Tanítványaidtól, de tőled is tudjuk, hogy a bukovinai székely származással együtt vállalod a góbéságot is. - A góbéra a játékos magatartás a jellemző leginkább. Mondok gyorsan két saját példát. Hazatérésem után, amint tehettem, mentem a rendőrségre személyi igazolványt váltani. Kérdi a rendőrtisztviselő, hogy mivégre jöttem, így válaszoltam: most disszidáltam haza Amerikából. Gondolkodott, majd jót nevetett és szorgalmasan munkához látott. Biztos, hogy másoknak is mesélt rólam. - Amikor irodalomórát tartok, egy-egy kérdésről legalább ötféle álláspontot ismertetek. A diákok hamarosan az én véleményemet puhatolják. Először általában azt szoktam mondani: tessék választani! - Nemrégiben nyilatkoztál a fehérvári rádióban. Idézhetnénk annak pár mondatát? - Igen. Kaszap Istvántól indultam a hosszú útra, amely 46 évig tartott. Külföldi pályafutásom minden szempontból sikeresnek bizonyult, s talán az ő közbenjárásának köszönhetem ezt a rendkívüli isteni ajándékot. Illő és igazságos tehát, hogy visszatérvén Magyarországra, az ő kegyelemteljes társaságában töltsem életem utolsó éveit. János Mihály A kis Bernadett főnöknéjje irigy volt és azt kérdezte: „A Szűzanya miért téged választott?” De Bernadett sohasem sértődött meg és sohasem válaszolt: mindig vakon engedelmeskedett Ne szalasszátok tehát , a felkínálkozó alkalmakat jelentéktelen dolgoknak tűnhetnek, de Isten számára semmi sem jelentéktelen. (Teréz anya) KERESZTÉNY ÉLET KRISZTUS SZÜLETIK! - DICSŐÍTSÉTEK! Karácsony a Kárpát-medencében Az ELTE néprajz tanszéke által szerkesztett Vallási néprajz c. kiadvány IV. kötetében jlent meg Petrassevits Nikefor ny. görög katolikus lolkész írása. Ortodox és görög katolikus vallásos néphagyományok kölcsönhatásai a Kárpát-medencében címme, amelyből a karácsonyra vonatkozó részt közöljük érdekességként és az érdeklődés fölkeltésére is. A karácsony korábban került az ünnepek közé nyugaton, mint keleten, ahol sokáig az „kijelenés” (görögül Epifánia, ószlávul Bohojavlenije) volt a főünnep, a keleti keresztények legnagyobb téli ünnepe. A karácsonyi vigília keleti rendje a következő: december 24-én (a régi naptár szerint január 6-án), reggel végzi a pap, rendszerint csak a kántor és egy-két idős „kenethozó” asszony jelenlétében a „királyi” imaórákat és Szent Bazil liturgiáját. Királyinak azért nevezik ezeket az imaórákat, mert régen a bizánci császár és más uralkodók is az ikonosztáz középső nagy ajtaja előtti, ún. „királyi” széken ülve imádkoztak együtt a néppel. A házakban és a ház körül folyik az előkészület az ünnepre. Délben valódi „ókeresztény”, szerény, bojtos ebéd van. Délután a házigazda, illetve néhol a családanya behoz egy szalmaköteget a lakószobába és széjjelszórja. Amikor már minden „jóság” az asztalon volt, akkor összejött az egész család, az északi és déli körzetekben kiegészítve a testvérként kezelt, szegénysorsú „vándorral”, aki igazában Jézust képviseli, ki „övéi közé jött, de övéi be nem fogadták”. A családfő „Krisztus születik” köszöntéssel köszönti a családtagokat, akiknek válasza: „Dicsőítsétek!”. Majd együtt eléneklik a karácsonyi himnuszt: „A Te születésed, Krisztus Istenünk földerítette a világnak az Isten-ismeret világosságát...”, melynek végeztével minden családtag elfogyaszt egy kis adag fokhagymát, melynek egészségmegőrző erejét ugyan senki sem tagadja, de a lányok nem mutatnak iránta túl nagy lelkesedést. Ezután mindenki vesz az asztalon lévő tálból káposztalevest, melyet bizonyos körzetekben babbal, borsóval ízesítenek. Utána valamilyen halétel, növényi olajban rántott hal, vagy ruszli, majd a bobájka következett, mézzel vagy gyümölcsízzel. A bobájka mákkal vagy vegyes keverékkel (mák, dió, lekvár) töltött derelye. Ezután jöttek a különböző sütemények és italok. A galíciaiak szentestei vacsorája tizenkét fogásból állott, köztük a „kútja” nevű, méz, mák és búzapép keverék, mely nemcsak liturgikus, tehát kötelező eledel volt, hanem termésjelző is! Ennek egy adagját a gazda kanállal a szoba mennyezetére dobta, s ha a pép fennmaradt, akkor jó termést, ha viszont leesett, akkor sovány évet jövendölt. A kárpáti óhitűek asztaláról - amint a miénkről sem - nem hiányzott az alma, hiszen ez is „bibliai” gyümölcs, amely mindenkit emlékeztetett a paradicsomi bűnbeesésre éppúgy, mint az Isten irgalmára. Emiatt lett a Megváltó a karácsonyi dalokban „aranyalma”. Vacsora után a házbéliek karácsonyi dalokat énekeltek, miközben már megindult a falu fiatalsága; előbb a kisebb iskolások, majd a többi fiatal, de idősebbek is, hogy - részint kántáló énekekkel, melyek az ünnep vallásos tartalmát közvetítették, részben jókívánságokat tartalmazó, gyakran teljesen profán szövegű versekkel vagy énekekkel - hozzájáruljanak az örvendetes ünnep hangulatának emeléséhez. Ezek a kályadkák az ünnep eseményeiről szóltak, a „scsedrivkák” a szó értelmének megfelelően jókívánságokat zengedeztek. A magyar görög katolikusok karácsonyi énekeinek egy része ószlávból való fordítás még a „szakadárság” idejéből, másik része közismert, római katolikus karácsonyi ének, mint például a „Mennyből az angyal”, a „Dicsőség mennyben az Istennek” stb. A „betlehemjárás” nyugati eredetűnek látszik, bár - akár a szerbek „vertepje”, akár a bolgárok ugyanilyen elnevezésű betlehemjárása nagyon régi időre vezethető vissza. Az egész hazai körzetben összegyűjtött és publikált karácsonyi játékok közül keleten általában csupán a nagybányai változatot ismerik az óhitűek. E népi játék szereplői többnyire azonosak a nyugati változatokban szereplő figurákkal, bár a Dukla-alján (Észak-Sárosban, Pusztamezőn) anynyi szereplőt találunk, hogy nehéz követni a játék sorát (zsidó, katona, Heródes, ördög és „kecske” stb.). Némely helyen ismerik keleten a „csillaghordozást” is, de ezt többnyire vízkeresztkor végzik. A karácsonyi köszöntők között lejegyeztem Szepesjakabfalván egy „tréfás kolyndát”, Szent János és Szent István együttes kántálásáról. „Szent István is szívesen járt kívánni víg ünnepet, vele Szent János evangélista lépkedett.” Amint együtt ünnepeljük őket karácsony után. Járjanak velünk a boldog új esztendőben is! (PNJ - drpd) V. /izélyesdjei December 29. Az aprószentek a Heródes által kivégeztetett fiúgyermekek. Január 1. A mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus testben való körülmetéltetése. Ezen a napon kapta a Lk 1,32 alapján a Jézus nevet, ami „Szabadítót” jelent. Nagy Szent Bazil, a kappadókiai Cezárea érseke, híres egyházatya, az eretnekségek elleni harcos. A keleti szerzetességnek ő adott szabályzatot. Regulát, Liturgiánkat is rendezte. 379-ben ezen a napon hunyt el (de a legújabb kutatások szerint 378. szeptember 20-án). Január 4. A 70 szent apostol címe alatt Jézus tanítványait tiszteljük. * „El nem hallgató szózatokkal dicsőítsük buzgón ma a Teremtő Krisztus nevenapját, s hittel tisztelvén énekeljünk neki karban együttesen, hiszen mindnyájunk Megváltójának nevét nyeri, mindnyájunkat megszabadít...” Ugyanezen a napon ünnepeljük Nagy Szent Bazilnak, a kappadókiai Cezárea főpüspökének emlékét is. Mint a polgári újesztendő megnyitó napja, mindkét ünnep arra indítja az embert, hogy programadót lássunk benne. Az ünnepi zsolozsmában a Teremtés könyvéből olvasunk részletet: „Én vagyok a mindenható Isten, járj előttem és légy tökéletes!” A ma nevenapját ünneplő Jézus ugyanezt tette az emberek programjává: ,,Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletes!" Ez kell, hogy legyen tehát az új esztendőnek is a legfőbb programja. De hogyan tudjuk megvalósítani ezt? Január 1-jének másik ünnepe időben, Nagy Szent Bazilban csodálatos példaképet találhatunk. Nagy Szent Bazil 330-ban született. Az evangéliumi keresztény életet élte és hirdette. Vallotta, hogy ha valaki tökéletesedésre törekszik, Isten minden parancsát meg kell tartania, semmit sem szabad elhanyagolnia. Gyakorlati útmutatásokat ad arra, hogy mit kell tennünk, mire kell nagy figyelmet fordítanunk, ha tökéletesedni szeretnénk. Ezeket az intelmeket újévi programnak is tekinthetjük. Légy tudatában: a keresztségben a menny polgára lettél. Védd a hitedet úgy, hogy ne sértsd felebarátodat! Ne erőszakkal, a szeretet erejével harcolj. Aki úgy szereti felebarátját, mint önmagát, semmiben sem dúskál jobban, mint felebarátja. Ne halálod előtt végrendelkezz a szegények javára, amikor az már úgysem a tiéd. Életedben tégy jót másokkal. Jézus engedelmes volt Atyjának, légy te is az. Kifogyhatatlan a jótanácsokban, hogy minket is a tökéletesedésre segítsen. Isten népének erőforrása és lélegzete a liturgia. Olvasd a Szentírást és élj az evangélium szerint, mely az Isten ereje. Tiszteld Máriát, a dicső Istenanyát, az egész világ örömét. Légy hited iránt engedelmes. Mindennap áldozni jó és hasznos. Íme az új esztendőre mennyi jó tanács, mennyi program. Boldog lesz az új esztendő? Boldog lesz, ha Szent Bazil intelme szerint nem hagyjuk figyelmen kívül: „Egy a mi kincsünk! Föl ne cseréld az erényt soha semmi mással!” -a -s 1997. január 5.