Keresztény Élet, 1999 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1999-01-03 / 1. szám

Imaapostolság-szolgálatunk 2. oldal Milyen egy katolikus hetilap élete Németországban? Erről szól írásunk a 3. oldalon. Felvételünkön a passaui egyházmegyei lap főszerkesztője, Kon­rad Haberger látható (Fotó: Cz. B.) PÁPAI ÜZENET A HIVATÁSOK VILÁGNAPJÁRA Közzétették II. János Pál pápa üzenetét a hivatások 36. világnapjára, amelyet 1999. április 25-én tartanak világszerte. Tekintettel a harmadik jubileumi előkészületi évre, a világnap témája: „Az Atya az örök életre hív bennünket”. Az eltévedt emberiségnek szüksége van ma szentekre és örvendező, bátor tanúkra - ez az üzenet alapgondolata. A Szentatya a hivatások világnapjára írt üzenetének végén imát intéz a mennyei Atyához: „Jóságos Atyánk! Krisztusban, Fiadban kinyilatkoztatod szeretetedet, gyermekeidként magadhoz ölelsz minket és felajánlod a lehetőséget, hogy a te akaratodban felfedezzük igaz arcunkat. Szent Atyánk! Arra hívsz bennünket, hogy szentek legyünk. Arra kérünk, hogy ne hiányoz­zanak egyházadban a szent szolgák és apostolok, akik az Igével és a szentségekkel megnyitják az utat a Veled való találkozáshoz. Irgalmas Atyánk! Adj az eltévedt emberiségnek férfiakat és nőket, akik átalakult életünk tanúságtételével, Fiad képmásához hasonulva örömmel menetel­nek valamennyi testvérükkel a mennyei haza felé. Miatyánk! Szentlelked szavával és bízva Mária anyai közbenjárásában, buzgón fohászkodunk: küldj egyházadnak papokat, akik végtelen jóságod bátor tanúi lesznek. Ámen.” VATIKÁNI TANÁCSKOZÁS A CSALÁDRÓL A Pápai Család Tanácsa Alfonso Lopez Trujillo bíboros elnökletével tanulmányi napokat tartott a következő témáról: „Emberi jogok és a családjogai”. A találkozón a jog, a teológia, az erkölcstan, a szociológia, a történelem egyházi és világi szakértői vettek részt. A konferencia előadói nem elsősorban katolikus szemszögből vizsgálták meg a család témáját, hanem utaltak a természetes jogra és azokra az értékekre, ame­lyek közösek az egész emberiség számára. Olyan kérdéseket vitattak meg, mint a szolidaritás, az állami támogatás, a gyermekek oktatása és nevelé­se, a sorsukra hagyott gyermekek, az árvák. Érintették a családon belül élő idősek problémáit is, tekintettel arra, hogy az ENSZ 1999-et az idősek nemzetközi évének nyilvánította. A tanácskozásról a közeljövőben doku­mentum jelenik meg. MAGYAR RÉSZTVEVŐK A 19. CSERKÉSZ-VILÁGJAMBORBEN December 27. és január 6. között tartják Chilében, az Andok lábánál, a fővárostól, Santiagótól mintegy 60 km-re fekvő Picarquin területén a cserkész-világ jamboreet. Most először rendeznek világtalálkozót egy latin-amerikai országban. A chilei jamboreera harmincnégyezer résztvevő százhatvannál több országból érkezik, száznál több nyelven beszél, a világon létező összes bőrszínt és a különböző vallásokat képviseli. Legnagyobb részük 14 és 18 év közötti. Az első cserkész-világjamboreet 1920-ban tartották. A találkozók célja kezdettől fogva az, hogy a résztvevők jobban megismerjék egymást és a világot, s ezzel a világ népeinek barátságát és a békét segítsék elő. Különös jelentőséggel bír a magyarok számára az a tény, hogy a negyedik világtalálkozót 1933-ban Gödöllőn rendezték meg - egyedüli ország voltunk ebben Európának ezen a felén. Egyedülállók vagyunk abban is, hogy az utóbbi években a világjambereek több mint a felén nem vehettünk részt. (MK) Az új esztendő küszöbén Levél a Parlamentbe Ha az ember megéri az öregséget, ha felkapaszkodik a látóhatárt ki­tágító időhegy magasába, talán többet és jobban lát, mint az ifjúkor lankáin és völgyeiben. Nem véletlen, hogy számos kultúrában megbe­csülték és meghallgatták az öregek tanácsát. Főleg akkor, ha ezeket a féltő szeretet sugallta. Az itt leírt néhány gondolatnak is ez az indítéka. Nem az ítélkezés, nem valami mindent jobban tudó magatartás, hanem a ma­gyarságért aggódó szeretet. Akitől nincs messze az élet határa, a búcsúzás Nebó-hegyéről nem a pusztulás, hanem az élet útján szeretné látni nem­zetét. A Szentírás olvasói előtt jól isme­retes az isteni parancs:,,Szaporodja­tok, sokasodjatok, töltsétek be a föl­det!” Általános vélemény szerint ez a parancs beteljesült és az emberiség lassan kinövi a földet. Ennek ismere­tében a népszaporulat korlátozására van szükség. Erről elsősorban a mo­dern állami hatalomnak kell gondos­kodnia. A keresztény felfogás egyér­telmű. A születések korlátozása nem történhet akárhogyan. Semmiképpen sem úgy, hogy a magzati élet kioltá­sával megszegjük a „Ne ölj” paran­csát. Az élet - a költő szavai szerint - szent okokból élni akar. Az isteni, a természeti törvény a nemiséggel, em­beri szinten a szerelemmel harcol a halál ellen. Sajnos, az embernek félel­metes hatalma van arra, hogy az ön­pusztítás útjára lépjen. Velejárója ez a tévesen értelmezett és túlértékelt em­beri szabadságnak. Az is sajnálatos, ha állami törvényekkel kell védeni a magzatot, mert hiányzik az élet anyai és atyai szeretete. A történelem tanú­sága szerint ez a jelenség a közelgő agónia jelei közé tartozik. Hadd idéz­zek egyetlen klasszikus idézetet a nagy erdélyi püspöktől, Márton Áron­tól: ,, Erdélyt nem a magyar hadsereg vesztette el és nem a román hadsereg hódította meg, hanem a román anyák, akik szültek, szültek és szültek, s el­vesztették a magyar anyák, akik nem szültek". Az emberi kegyetlenség megnyi­latkozása, amikor a halálra ítélt embe­reknek maguknak kell megásniuk sír­jukat. Mi történik akkor, ha egy nem­zet egésze vállalkozik erre? Az is nyilvánvaló, hogy ennek a tragikus jelenségnek hátterében a ke­resztény értékrend elvetése, megrok­kanása sötétlik. Szinte az úgynevezett egész „keresztény” civilizációban. Hogy ez milyen méretű és pusztító, arról nap mint nap meggyőződhetünk. Hiába emlegetjük ezeréves keresz­tény kultúránkat, dicső múltunkat, ez mit sem ér, ha nem ölelkezik össze a jelennel. A tájékozottság teljes hiá­nyáról tanúskodnak azok, akik nem veszik tudomásul, hogy eddig minden kultúrának az istenhit, a vallás volt az ihletője. Az ateizmus eddigi ismerete­ink szerint nem kultúrát, csak barbár­ságot alkotott. A hívő ember számára nem nehéz kitalálni, hogy miféle erők húzódnak meg azon törekvések mö­gött, hogy az úgynevezett keresztény Magyarország helyett valami új, val­lásilag semleges, erkölcsileg autonóm országot építsünk. Ha ezt tesszük, aligha beszélhetünk építésről. Vajon miféle erkölcsöt, etikát kellene hirdet­nünk az iskolákban, a sajtóban, a tele­vízióban? Talán hindu, görög, római, iszlám erkölcsöt? De hát van-e tisz­tább, nemesebb, felemelő­bb erkölcs a Jézus által hirdetettnél? Teljesen ha­mis emberkép, hamis antropológia igézetében élnek mindazok, akik a keresztény hit és erkölcs meghirde­tése ellen tusakodnak. Hiszen az evangélium mindig védelmezte az emberi szabadságot, de vigyázott arra, hogy túl ne értékelje. Az igazság hir­detése nem jelenti az emberi szabad­ság megrövidítését. A tévedéstől, az erkölcstelenségtől megszabadítani valakit annyi, mint igazi szabadságra segíteni. A kereszténység nem kény­szer, de elfogadása az élet, elutasítása a halál utcájába vezérel. Van bűnös szabadság is, amelynek az a következ­ménye, mint annak, ha egy hordóról leverjük az abroncsokat. Kedves képviselő urak! Úgy gon­dolom, nem veszik rossz néven egy öregember itt elmondott szavait. Önö­ket honatyáknak is nevezik. Azt írja Balzac: Mióta atya lettem, azóta sej­tem, mit jelent Istennek lenni. Mit jelent? Szeretni, óvni az életet. Meg­nyitni a jövőbe vezető élet útját. Ezt kéri szeretettel. György Attila Katolikus újság - Németországban 3. oldal Aki keresi, megtalálja 8. oldal Boldogság, vagy jóakarat? Az egyetlen feltétlen jó dolog ezen a világon a jó­akarat Annak akarása, hogy kövessük az erkölcsi törvényt, tekintet nélkül a magunk hasznára, veszte­ségére. Ne törődjél a bol­dogsággal, tedd kötelessé­gedet! Az erkölcstan tu­lajdonképpen nem arra ta­nít, hogy miként legyünk boldogok, hanem, hogy mi­ként tegyük magunkat mél­tóvá a boldogságra. Keres­­,­­ik a boldogságot mások­ig bűn... A magunk személyét illetően tökéletességre töre­kedjünk - akár boldogsá­got, akár fájdalmat hoz ne­künk. (W. Durant) Egy nap három ünnepe Az Újév Jézus neve napja, Szűz Mária Istenanyaságának ünnepe, a béke világnapja. Az év végi hálaadáson felhangzott az ének:,, Isten, ki az időnek határát kimérted, örök bölcsességeddel sorsunkat intézted”. Az idő az események egymásutánja, a változás hordozója és jelzője. Valójában csak azok érzékelik az időt, annak múlását, akikben van szellemi lélek és van emlékezet. És mit lehet tenni a múlttal? (Egyet biztosan nem: meg nem történtté tenni.) Nem lehet a szőnyeg alá seperni. Az ember ítéletet formál, értékeli a múltat. Nem lehet letagadni. Amikor nem várjuk, visszaköszön, provokál, rendezést követel. Nem lehet átfesteni. A máz csak ideig-óráig marad meg, és jelentkezik a hiteles múlt. Ami egyszer megtörtént, nem tér vissza, de valamilyen formában magunkban hordjuk, mert bennünk van valami örök. A múlt lehet olyan ösvény, amelyet végleg kerülni akarunk, de lehet kipróbált, igazolt jó út is, amelyen tovább akarunk haladni. Az Újév Jézus neve napja. Mit mond ez a név a levizsgázott izmusok, hitelt vesztett jelszavak korában, egy évezred végén? ,, Krisztus tegnap és ma, ugyanaz mindörökké — Az örök halmok kívánsága - A jövendő idők Atyja. ” Az elmúlt kétezer év alatt, sőt az egész emberi történelem folyamán egyedül Ő merte elmondani és mi már látjuk, teljes joggal mondhatta:,, Én vagyok az út, az igazság és az élet ” - Ég és föld elmúlnak, az én igéim el nem múlnak. ” A távoli és közeli múlt ezeket meggyőzően illusztrálja. Újév napja ősidők óta Mária Istenanyaságának ünnepe. Ő az egyház anyja, egyúttal legszentebb tagja, közbenjárónk és példaképünk. Az év elején kérjük: ,,Ó, Mária, esedezzél értünk, édes reményünk, hogy ez új esztendőben minden ügyeinkben lehessünk Jézus drága kedvében ”. Az év első napja a béke világnapja. A béke nem elsősorban politikai fogalom, annál sokkal tágabb. Életünk feladata: béke Istennel, a lelkiis­meretünkkel, a sorsunkkal, béke végső soron a kegyelemmel, amely Isten­nek, az idő és örökkévalóság királyának az ajándéka. Szabó János

Next