Keresztény Élet, 1999 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1999-01-03 / 1. szám
Imaapostolság-szolgálatunk 2. oldal Milyen egy katolikus hetilap élete Németországban? Erről szól írásunk a 3. oldalon. Felvételünkön a passaui egyházmegyei lap főszerkesztője, Konrad Haberger látható (Fotó: Cz. B.) PÁPAI ÜZENET A HIVATÁSOK VILÁGNAPJÁRA Közzétették II. János Pál pápa üzenetét a hivatások 36. világnapjára, amelyet 1999. április 25-én tartanak világszerte. Tekintettel a harmadik jubileumi előkészületi évre, a világnap témája: „Az Atya az örök életre hív bennünket”. Az eltévedt emberiségnek szüksége van ma szentekre és örvendező, bátor tanúkra - ez az üzenet alapgondolata. A Szentatya a hivatások világnapjára írt üzenetének végén imát intéz a mennyei Atyához: „Jóságos Atyánk! Krisztusban, Fiadban kinyilatkoztatod szeretetedet, gyermekeidként magadhoz ölelsz minket és felajánlod a lehetőséget, hogy a te akaratodban felfedezzük igaz arcunkat. Szent Atyánk! Arra hívsz bennünket, hogy szentek legyünk. Arra kérünk, hogy ne hiányozzanak egyházadban a szent szolgák és apostolok, akik az Igével és a szentségekkel megnyitják az utat a Veled való találkozáshoz. Irgalmas Atyánk! Adj az eltévedt emberiségnek férfiakat és nőket, akik átalakult életünk tanúságtételével, Fiad képmásához hasonulva örömmel menetelnek valamennyi testvérükkel a mennyei haza felé. Miatyánk! Szentlelked szavával és bízva Mária anyai közbenjárásában, buzgón fohászkodunk: küldj egyházadnak papokat, akik végtelen jóságod bátor tanúi lesznek. Ámen.” VATIKÁNI TANÁCSKOZÁS A CSALÁDRÓL A Pápai Család Tanácsa Alfonso Lopez Trujillo bíboros elnökletével tanulmányi napokat tartott a következő témáról: „Emberi jogok és a családjogai”. A találkozón a jog, a teológia, az erkölcstan, a szociológia, a történelem egyházi és világi szakértői vettek részt. A konferencia előadói nem elsősorban katolikus szemszögből vizsgálták meg a család témáját, hanem utaltak a természetes jogra és azokra az értékekre, amelyek közösek az egész emberiség számára. Olyan kérdéseket vitattak meg, mint a szolidaritás, az állami támogatás, a gyermekek oktatása és nevelése, a sorsukra hagyott gyermekek, az árvák. Érintették a családon belül élő idősek problémáit is, tekintettel arra, hogy az ENSZ 1999-et az idősek nemzetközi évének nyilvánította. A tanácskozásról a közeljövőben dokumentum jelenik meg. MAGYAR RÉSZTVEVŐK A 19. CSERKÉSZ-VILÁGJAMBORBEN December 27. és január 6. között tartják Chilében, az Andok lábánál, a fővárostól, Santiagótól mintegy 60 km-re fekvő Picarquin területén a cserkész-világ jamboreet. Most először rendeznek világtalálkozót egy latin-amerikai országban. A chilei jamboreera harmincnégyezer résztvevő százhatvannál több országból érkezik, száznál több nyelven beszél, a világon létező összes bőrszínt és a különböző vallásokat képviseli. Legnagyobb részük 14 és 18 év közötti. Az első cserkész-világjamboreet 1920-ban tartották. A találkozók célja kezdettől fogva az, hogy a résztvevők jobban megismerjék egymást és a világot, s ezzel a világ népeinek barátságát és a békét segítsék elő. Különös jelentőséggel bír a magyarok számára az a tény, hogy a negyedik világtalálkozót 1933-ban Gödöllőn rendezték meg - egyedüli ország voltunk ebben Európának ezen a felén. Egyedülállók vagyunk abban is, hogy az utóbbi években a világjambereek több mint a felén nem vehettünk részt. (MK) Az új esztendő küszöbén Levél a Parlamentbe Ha az ember megéri az öregséget, ha felkapaszkodik a látóhatárt kitágító időhegy magasába, talán többet és jobban lát, mint az ifjúkor lankáin és völgyeiben. Nem véletlen, hogy számos kultúrában megbecsülték és meghallgatták az öregek tanácsát. Főleg akkor, ha ezeket a féltő szeretet sugallta. Az itt leírt néhány gondolatnak is ez az indítéka. Nem az ítélkezés, nem valami mindent jobban tudó magatartás, hanem a magyarságért aggódó szeretet. Akitől nincs messze az élet határa, a búcsúzás Nebó-hegyéről nem a pusztulás, hanem az élet útján szeretné látni nemzetét. A Szentírás olvasói előtt jól ismeretes az isteni parancs:,,Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” Általános vélemény szerint ez a parancs beteljesült és az emberiség lassan kinövi a földet. Ennek ismeretében a népszaporulat korlátozására van szükség. Erről elsősorban a modern állami hatalomnak kell gondoskodnia. A keresztény felfogás egyértelmű. A születések korlátozása nem történhet akárhogyan. Semmiképpen sem úgy, hogy a magzati élet kioltásával megszegjük a „Ne ölj” parancsát. Az élet - a költő szavai szerint - szent okokból élni akar. Az isteni, a természeti törvény a nemiséggel, emberi szinten a szerelemmel harcol a halál ellen. Sajnos, az embernek félelmetes hatalma van arra, hogy az önpusztítás útjára lépjen. Velejárója ez a tévesen értelmezett és túlértékelt emberi szabadságnak. Az is sajnálatos, ha állami törvényekkel kell védeni a magzatot, mert hiányzik az élet anyai és atyai szeretete. A történelem tanúsága szerint ez a jelenség a közelgő agónia jelei közé tartozik. Hadd idézzek egyetlen klasszikus idézetet a nagy erdélyi püspöktől, Márton Árontól: ,, Erdélyt nem a magyar hadsereg vesztette el és nem a román hadsereg hódította meg, hanem a román anyák, akik szültek, szültek és szültek, s elvesztették a magyar anyák, akik nem szültek". Az emberi kegyetlenség megnyilatkozása, amikor a halálra ítélt embereknek maguknak kell megásniuk sírjukat. Mi történik akkor, ha egy nemzet egésze vállalkozik erre? Az is nyilvánvaló, hogy ennek a tragikus jelenségnek hátterében a keresztény értékrend elvetése, megrokkanása sötétlik. Szinte az úgynevezett egész „keresztény” civilizációban. Hogy ez milyen méretű és pusztító, arról nap mint nap meggyőződhetünk. Hiába emlegetjük ezeréves keresztény kultúránkat, dicső múltunkat, ez mit sem ér, ha nem ölelkezik össze a jelennel. A tájékozottság teljes hiányáról tanúskodnak azok, akik nem veszik tudomásul, hogy eddig minden kultúrának az istenhit, a vallás volt az ihletője. Az ateizmus eddigi ismereteink szerint nem kultúrát, csak barbárságot alkotott. A hívő ember számára nem nehéz kitalálni, hogy miféle erők húzódnak meg azon törekvések mögött, hogy az úgynevezett keresztény Magyarország helyett valami új, vallásilag semleges, erkölcsileg autonóm országot építsünk. Ha ezt tesszük, aligha beszélhetünk építésről. Vajon miféle erkölcsöt, etikát kellene hirdetnünk az iskolákban, a sajtóban, a televízióban? Talán hindu, görög, római, iszlám erkölcsöt? De hát van-e tisztább, nemesebb, felemelőbb erkölcs a Jézus által hirdetettnél? Teljesen hamis emberkép, hamis antropológia igézetében élnek mindazok, akik a keresztény hit és erkölcs meghirdetése ellen tusakodnak. Hiszen az evangélium mindig védelmezte az emberi szabadságot, de vigyázott arra, hogy túl ne értékelje. Az igazság hirdetése nem jelenti az emberi szabadság megrövidítését. A tévedéstől, az erkölcstelenségtől megszabadítani valakit annyi, mint igazi szabadságra segíteni. A kereszténység nem kényszer, de elfogadása az élet, elutasítása a halál utcájába vezérel. Van bűnös szabadság is, amelynek az a következménye, mint annak, ha egy hordóról leverjük az abroncsokat. Kedves képviselő urak! Úgy gondolom, nem veszik rossz néven egy öregember itt elmondott szavait. Önöket honatyáknak is nevezik. Azt írja Balzac: Mióta atya lettem, azóta sejtem, mit jelent Istennek lenni. Mit jelent? Szeretni, óvni az életet. Megnyitni a jövőbe vezető élet útját. Ezt kéri szeretettel. György Attila Katolikus újság - Németországban 3. oldal Aki keresi, megtalálja 8. oldal Boldogság, vagy jóakarat? Az egyetlen feltétlen jó dolog ezen a világon a jóakarat Annak akarása, hogy kövessük az erkölcsi törvényt, tekintet nélkül a magunk hasznára, veszteségére. Ne törődjél a boldogsággal, tedd kötelességedet! Az erkölcstan tulajdonképpen nem arra tanít, hogy miként legyünk boldogok, hanem, hogy miként tegyük magunkat méltóvá a boldogságra. Keres,ik a boldogságot másokig bűn... A magunk személyét illetően tökéletességre törekedjünk - akár boldogságot, akár fájdalmat hoz nekünk. (W. Durant) Egy nap három ünnepe Az Újév Jézus neve napja, Szűz Mária Istenanyaságának ünnepe, a béke világnapja. Az év végi hálaadáson felhangzott az ének:,, Isten, ki az időnek határát kimérted, örök bölcsességeddel sorsunkat intézted”. Az idő az események egymásutánja, a változás hordozója és jelzője. Valójában csak azok érzékelik az időt, annak múlását, akikben van szellemi lélek és van emlékezet. És mit lehet tenni a múlttal? (Egyet biztosan nem: meg nem történtté tenni.) Nem lehet a szőnyeg alá seperni. Az ember ítéletet formál, értékeli a múltat. Nem lehet letagadni. Amikor nem várjuk, visszaköszön, provokál, rendezést követel. Nem lehet átfesteni. A máz csak ideig-óráig marad meg, és jelentkezik a hiteles múlt. Ami egyszer megtörtént, nem tér vissza, de valamilyen formában magunkban hordjuk, mert bennünk van valami örök. A múlt lehet olyan ösvény, amelyet végleg kerülni akarunk, de lehet kipróbált, igazolt jó út is, amelyen tovább akarunk haladni. Az Újév Jézus neve napja. Mit mond ez a név a levizsgázott izmusok, hitelt vesztett jelszavak korában, egy évezred végén? ,, Krisztus tegnap és ma, ugyanaz mindörökké — Az örök halmok kívánsága - A jövendő idők Atyja. ” Az elmúlt kétezer év alatt, sőt az egész emberi történelem folyamán egyedül Ő merte elmondani és mi már látjuk, teljes joggal mondhatta:,, Én vagyok az út, az igazság és az élet ” - Ég és föld elmúlnak, az én igéim el nem múlnak. ” A távoli és közeli múlt ezeket meggyőzően illusztrálja. Újév napja ősidők óta Mária Istenanyaságának ünnepe. Ő az egyház anyja, egyúttal legszentebb tagja, közbenjárónk és példaképünk. Az év elején kérjük: ,,Ó, Mária, esedezzél értünk, édes reményünk, hogy ez új esztendőben minden ügyeinkben lehessünk Jézus drága kedvében ”. Az év első napja a béke világnapja. A béke nem elsősorban politikai fogalom, annál sokkal tágabb. Életünk feladata: béke Istennel, a lelkiismeretünkkel, a sorsunkkal, béke végső soron a kegyelemmel, amely Istennek, az idő és örökkévalóság királyának az ajándéka. Szabó János