Keresztény Élet, 2000 (8. évfolyam, 1-53. szám)
2000-01-02 / 1. szám
Szűz Mária a gyermek Jézussal. A dombormű a füzérradványi templom külső falán látható. Sérülései a II. világháborúban keletkeztek, amikor egy szovjet katona géppisztolysorozatot eresztett rá. (Fotó: Fojtán László) Mindszenty-sajtókonferencia 3. oldal Háromkirályok 3. oldal A magyar Albert Schweitzer 5. oldal L. J. Suenens A harmadik évezred elé A remény embere vagyok, mert hiszem, hogy Isten új arcot ölt minden reggel, és most teremti a világot, nem valahol az elfelejtett múlt ködében. Ez késztet minden percben készen állni a nagy találkozásra. Mert váratlan a Gondviselés szabálya. Ez a kiszámíthatatlan Isten ment meg minket és szabadít meg minden determinizmustól, kijátszva a szociológusok borúlátó jóslatait. Ez a kiszámíthatatlan Isten szereti gyermekeit, az embereket. Ez reményem forrása. A remény embere vagyok: nem emberi érvek, nem természetes optimizmus táplálja bennem a reményt, hanem egyszerűen hiszem, hogy a Szentlélek működik az egyházban és a világban, akár tudunk róla, akár nem. A remény embere vagyok, mert hiszem, a Szentlélek mindörökké a Teremtő Szellem, aki minden reggel új szabadságot, örömöt és bizalmat hoz azoknak, akik befogadják. A remény embere vagyok, mert tudom: az egyház története hosszú, s tele a Szentlélek csodáival. Gondoljatok a prófétákra és a szentekre, akik döntő órákban a kegyelem csodálatos eszközei voltak, s fénycsóvát vetítettek elénk az útra. Hiszek a Szentlélek meglepetéseiben. XXIII. János pápa egy volt közülük. A zsinat is. Nem számítottunk se az egyikre, se a másikra. Miért merülne ki éppen most Isten képzelőereje és szeretete? Remélni kötelesség és nem fényűzés. A remény nem álmodozás, ellenkezőleg: eszköz, hogy álmunkat valóra váltsuk. Boldogok, akik álmodni mernek, s álmukért kemény pénzzel fizetnek, hogy testet öltsön az emberek életében. A püspöki kar téli ülése A boldogabb családokért A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia december 14-15-16-án budapesti székházában tartotta rendes, teljes, téli ülését. Az első ülésnapon Györgydeák Márton és Tomka Miklós előadást tartott a papság magyarországi helyzetéről és jövőjéről. A konferencia döntött arról, hogy a püspöki kar tagjai közül kik vesznek részt a jubileumi Szentév római programjain. A magyar millenniumi ünnepségsorozatot a püspöki konferencia tagjai közös szentmisével nyitják meg 2000. január 1-jén 18 órakor a budapesti Szent István-bazilikában. Minden hívőt szeretettel várnak erre a szentmisére, amelyen magas állami közjogi méltóságok is részt vesznek. Ezen alkalomból a püspökök körlevélben szólnak a magyar hívekhez. December 16-án a püspöki konferencia bemutatta a sajtónak A boldogabb családokért! című körlevelét. „Szent Erzsébet Rózsája” névvel a konferencia díjat alapított. Ezt minden esztendőben Szent Erzsébet napjához közeli időpontban, kulturális rendezvény keretében, olyan személyeknek adományozza, akik kiemelkedő munkát végeznek a testvéri szeretet gyakorlásában. Az ülésen a konferencia jóváhagyta a Nemzeti Kateketikai Direktórium szövegét, amely a következő évtizedekre szabályozza országunkban a katolikus hitoktatást. A konferencia fogadta a Magyar Pax Romana Fórum vezetőségét, akik beszámoltak eddigi tevékenységükről és jövőbeni célkitűzéseikről. A találkozón kiemelt figyelmet szenteltek annak a programnak, amelyet a fórum kezdeményez a cigány kisebbség helyzetének javítására. * A püspöki konferencia ülését követően sajtótájékoztatóra került sor, amelyen megjelent Gyulay Endre püspök, az MKPK alelnöke, Bíró László püspök, a püspöki kar családreferense, Veres András püspök, az MKPK titkára, Lukács László, az MKPK tömegkommunikációs irodájának igazgatója. Gyulay Endre elmondta: a konferencia ülésén Györgydeák Márton lelkipásztori, Tomka Miklós pedig szociológus-szemszögből elemezte a papság jelenlegi helyzetét. Eszerint hosszú évek csökkenése után minimálisan emelkedett a hivatások száma. Változatlanul nagyon kevés azonban a plébániákon működő lelkipásztor, ezért a jövőben az eddigieknél jobban igénybe kell majd venni a világiak segítségét. Fontos szerepük lesz a papi közösségeknek is, ezt a papság igényli. A gondok között említette a főpásztor, hogy elsősorban az elmúlt negyven esztendőnek köszönhetően a pap sok helyen a perifériára szorult, s minimális a kapcsolata a vele azonos intellektuális szinten élőkkel. Gyulay Endre azt is bejelentette, hogy megalakulóban van a Magyar Katolikus Könyvkiadók és Terjesztők Egyesülete. A püspöki kar alelnöke arról is szólt, hogy az MTV-ben a katolikus adások a jövőben kedvezőtlenebb - korábbi, fél ötös - idősávba kerülnek, amit némileg kompenzál, hogy több időt kapnak, vasárnap délelőtt pedig megismétlik a műsorokat. Lukács László ehhez hozzáfűzte, hogy a katolikus adások majdnem minden tévéelnöknél rosszabb helyzetbe kerültek. A médiabizottság megdöbbenéssel értesült arról, hogy az ígéretek ellenére kaptak kedvezőtlenebb idősávot a katolikus műsorok. A tájékoztatón ismertették a püspöki kar kiadásában megjelent, A boldogabb családokért! A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a házasságról és a családról Magyarországon című kiadványt. Bíró László felelős kiadó röviden idézett a kötetből: „Reméljük, hogy újra családbaráttá válik a magyar társadalom. Ennek azonban nem csupán gazdasági és jogi feltételei vannak, hanem kulturálisak is: a közgondolkodásnak kell átalakulnia. Éppen ezért nem valósulhat meg egy csapásra, hanem csak következetes, kitartó munkával, lépésről lépésre. Meghívjuk a társadalom vezető csoportjait és személyiségeit, indítsunk közösen olyan nyilvános párbeszédet, amelyben fölvetődhetnek és megoldódhatnak azok a problémák, amelyek jelenleg akadályozzák a családbarát társadalom létrejöttét. Ez a párbeszéd egyidejűleg sokféle fórumon folyhat, az egyházi sajtóban, az egyházközségekben, az egyház szakembereinek bevonásával, nyitottan és érzékenyen értelmezve a társadalomban mutatkozó folyamatokat”. A püspöki kar családreferense rámutatott: a kötetben is közölt felmérés szerint a magyar fiatalok 85 százaléka vallja, hogy a család nem elavult intézmény. A körlevél készítésében főmunkatárs volt Lukács László, aki rámutatott: A boldogabb családokért párhuzamot mutat az 1996-ban, szintén az MKPK által kiadott, Igazságosabb és testvériesebb világot! című körlevéllel. Az ilyen jellegű körlevelek teljesen újak, nem vasárnapi felolvasásra szánták őket, hanem közbeadásra. Hasonlóan az előző kiadványhoz, a mostani körlevél is diagnózis és terápia egyszerre. A püspöki kar azt szeretné, ha a lényeges kérdésekben a magyar egyház(ak) a társadalom mellé állnának, s építő kritikát fogalmaznának meg a keresztény szellemiség jegyében - mondta az MKPK tömegkommunikációs irodájának igazgatója. Leszögezte: napjainkban a legnagyobb probléma nem a politikai struktúrában, de még csak nem is a gazdaságban keresendő, hanem az emberekben. Eldurvult, elszemélytelenedett közeg vesz körül bennünket, ez pedig természetesen kihat a családokra. A körlevél párbeszédre hívja az egész társadalmat, józan, humánus hangot üt meg, bízva abban, hogy segíthet egy családbarát közhangulat kialakulásában. A tájékoztatón az is elhangzott, hogy a katolikus egyház törvénymódosítást tart szükségesnek a családok helyzetének javítása érdekében, változtatásra szorul a magzatvédelmi törvény, valamint a nyugdíj- és az adórendszer is. (MK) 9 2000. január 2. Ára: 58 Ft VIII/1. Az igazi fényesség A bölcsekhez nem szólt semmilyen angyal mégis nekik ragyogott fel az igazi fényesség, amely megvilágosít minden embert. Elindultak egy hosszú, távoli útra. Keresték és megtalálták az Urat, a rejtőzködő Királyt, és az Úr megmutatta, hogy minden emberre kiterjed az ő üdvözítő szándéka és szeretete. Ha az ember el is távolodik tőle, ő nem feledkezik meg rólunk. Hazavár minket. Urunk megjelenése számunkra is fontos esemény. A szent jelek által ő közelít hozzánk, a mindenség királya, aki a szolga alakját vette fel. Ő közelít hozzánk az emberekben, akik szeretnek minket, vagy rászorulnak arra, hogy szeressék őket. Az üdvösség ószövetségi üzenete elsősorban a zsidó népnek szólt. Már a próféták jelezték, hogy Isten szándékai sokkal messzebbre mutatnak, de a zsidóság ezeket a jelzéseket nem akarta észrevenni. Szent Pál apostolnak is egy nagy misztérium kinyilvánítása volt, hogy a pogány népek is hivatalosak a messiási üdvösségre. Ő is csodálkozott azon, hogy éppen az ő feladata lett elvinni az örömhírt a pogányoknak. Mindannyiunknak tudnunk kell, hogy felelősek vagyunk az evangélium terjedéséért, megismeréséért. Isten új népe zsidókból és pogányokból szerveződik. Sem a származás, sem a zsidó rituális törvények megtartása nem mérvadó, egyedül a hit számít. A pogányok meghívásáról világosan beszél a Máté-evangélium befejező része, és látványos bemutatást nyer a bölcsek megérkezésének leírásában is. Az írások jeruzsálemi ismerői tudták a szent könyvekből, hogy hol kell születnie a Messiásnak, de nem volt hitük, nem volt csillag, amely elvezette volna őket az újszülött királyhoz. A napkeleti bölcsek engedelmesen követték Isten útmutatását. Engedjük-e mi is, hogy Isten irányítsa útjainkat? Megyünk-e, ha hív bennünket? Figyelünk-e folytonosan üzeneteire? Hajlandók vagyunk-e elfogadni az ő útját akkor is, ha ellenkezik a mi elképzeléseinkkel? Szabó János