Keresztény Élet, 2000 (8. évfolyam, 1-53. szám)

2000-01-02 / 1. szám

Szűz Mária a gyermek Jézussal. A dombormű a fü­zérradványi templom külső falán látható. Sérülései a II. világháborúban keletkeztek, amikor egy szovjet katona géppisztolysorozatot eresztett rá. (Fotó: Fojtán László) Mindszenty-sajtókonferencia 3. oldal Háromkirályok 3. oldal A magyar Albert Schweitzer 5. oldal L. J. Suenens A harmadik évezred elé A remény embere vagyok, mert hiszem, hogy­ Isten új arcot ölt minden reggel, és most teremti a világot, nem valahol az elfelejtett múlt ködében. Ez késztet minden percben készen állni a nagy találkozásra. Mert váratlan a Gondviselés szabálya. Ez a kiszámíthatatlan Isten ment meg minket és szabadít meg minden determinizmustól, kijátszva a szociológusok borúlátó jóslatait. Ez a kiszámíthatatlan Isten szereti gyermekeit, az embereket. Ez reményem forrása. A remény embere vagyok: nem emberi érvek, nem természetes optimizmus táplálja bennem a reményt, hanem egyszerűen hiszem, hogy a Szentlélek működik az egyházban és a világban, akár tudunk róla, akár nem. A remény embere vagyok, mert hiszem, a Szentlélek mindörökké a Teremtő Szellem, aki minden reggel új szabadságot, örömöt és bizalmat hoz azoknak, akik befogadják. A remény embere vagyok, mert tudom: az egyház története hosszú, s tele a Szentlélek csodáival. Gondoljatok a prófétákra és a szentekre, akik döntő órákban a kegyelem csodálatos eszközei voltak, s fénycsóvát vetítettek elénk az útra. Hiszek a Szentlélek meglepetéseiben. XXIII. János pápa egy volt közülük. A zsinat is. Nem számítottunk se az egyikre, se a másikra. Miért merülne ki éppen most Isten képzelőereje és szeretete? Remélni kötelesség és nem fényűzés. A remény nem álmodozás, ellenkezőleg: eszköz, hogy álmunkat valóra váltsuk. Boldogok, akik álmodni mernek, s álmukért kemény pénzzel fizetnek, hogy testet öltsön az emberek életében. A püspöki kar téli ülése A boldogabb családokért A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia december 14-15-16-án budapesti székházában tartotta rendes, teljes, téli ülését. Az első ülésnapon Györgydeák Márton és Tomka Miklós előadást tartott a papság magyar­­országi helyzetéről és jövőjéről. A konferencia döntött arról, hogy a püspöki kar tagjai közül kik vesznek részt a jubileumi Szentév római prog­ramjain. A magyar millenniumi ün­nepségsorozatot a püspöki konferen­cia tagjai közös szentmisével nyitják meg 2000. január 1-jén 18 órakor a budapesti Szent István-bazilikában. Minden hívőt szeretettel várnak erre a szentmisére, amelyen magas állami közjogi méltóságok is részt vesznek. Ezen alkalomból a püspökök körle­vélben szólnak a magyar hívekhez. December 16-án a püspöki konfe­rencia bemutatta a sajtónak A boldo­gabb családokért! című körlevelét. „Szent Erzsébet Rózsája” névvel a konferencia díjat alapított. Ezt min­den esztendőben Szent Erzsébet nap­jához közeli időpontban, kulturális rendezvény keretében, olyan szemé­lyeknek adományozza, akik kiemel­kedő munkát végeznek a testvéri sze­retet gyakorlásában. Az ülésen a konferencia jóvá­hagyta a Nemzeti Kateketikai Direk­tórium szövegét, amely a következő évtizedekre szabályozza országunk­ban a katolikus hitoktatást. A konferencia fogadta a Magyar Pax Romana Fórum vezetőségét, akik beszámoltak eddigi tevékenységükről és jövőbeni célkitűzéseikről. A talál­kozón kiemelt figyelmet szenteltek annak a programnak, amelyet a fó­rum kezdeményez a cigány kisebbség helyzetének javítására. * A püspöki konferencia ülését kö­vetően sajtótájékoztatóra került sor, amelyen megjelent Gyulay Endre püspök, az MKPK alelnöke, Bíró László püspök, a püspöki kar család­referense, Veres András püspök, az MKPK titkára, Lukács László, az MKPK tömegkommunikációs irodá­jának igazgatója. Gyulay Endre elmondta: a konfe­rencia ülésén Györgydeák Márton lel­kipásztori, Tomka Miklós pedig szo­ciológus-szemszögből elemezte a papság jelenlegi helyzetét. Eszerint hosszú évek csökkenése után mini­málisan emelkedett a hivatások szá­ma. Változatlanul nagyon kevés azonban a plébániákon működő lel­kipásztor, ezért a jövőben az eddi­gieknél jobban igénybe kell majd venni a világiak segítségét. Fontos szerepük lesz a papi közösségeknek is, ezt a papság igényli. A gondok között említette a főpásztor, hogy el­sősorban az elmúlt negyven eszten­dőnek köszönhetően a pap sok helyen a perifériára szorult, s minimális a kapcsolata a vele azonos intellek­tuális szinten élőkkel. Gyulay Endre azt is bejelentette, hogy megalaku­lóban van a Magyar Katolikus Könyvkiadók és Terjesztők Egyesü­lete. A püspöki kar alelnöke arról is szólt, hogy az MTV-ben a katolikus adások a jövőben kedvezőtlenebb - korábbi, fél ötös - idősávba kerülnek, amit némileg kompenzál, hogy több időt kapnak, vasárnap délelőtt pedig megismétlik a műsorokat. Lukács László ehhez hozzáfűzte, hogy a ka­tolikus adások majdnem minden té­véelnöknél rosszabb helyzetbe ke­rültek. A médiabizottság megdöbbe­néssel értesült arról, hogy az ígéretek ellenére kaptak kedvezőtlenebb idő­­sávot a katolikus műsorok. A tájékoztatón ismertették a püs­pöki kar kiadásában megjelent, A bol­dogabb családokért! A Magyar Ka­tolikus Püspöki Kar körlevele a hí­vekhez és minden jóakaratú em­berhez a házasságról és a családról Magyarországon című kiadványt. Bíró László felelős kiadó röviden idézett a kötetből: „Reméljük, hogy újra családbaráttá válik a magyar tár­sadalom. Ennek azonban nem csupán gazdasági és jogi feltételei vannak, hanem kulturálisak is: a közgondol­kodásnak kell átalakulnia. Éppen ezért nem valósulhat meg egy csa­pásra, hanem csak következetes, ki­tartó munkával, lépésről lépésre. Meghívjuk a társadalom vezető cso­portjait és személyiségeit, indítsunk közösen olyan nyilvános párbeszé­det, amelyben fölvetődhetnek és meg­oldódhatnak azok a problémák, ame­lyek jelenleg akadályozzák a család­barát társadalom létrejöttét. Ez a pár­beszéd egyidejűleg sokféle fórumon folyhat, az egyházi sajtóban, az egy­házközségekben, az egyház szakem­bereinek bevonásával, nyitottan és ér­zékenyen értelmezve a társadalom­ban mutatkozó folyamatokat”. A püspöki kar családreferense rámuta­tott: a kötetben is közölt felmérés sze­rint a magyar fiatalok 85 százaléka vallja, hogy a család nem elavult in­tézmény. A körlevél készítésében főmunka­társ volt Lukács László, aki rámuta­tott: A boldogabb családokért­ párhu­zamot mutat az 1996-ban, szintén az MKPK által kiadott, Igazságosabb és testvériesebb világot! című körle­véllel. Az ilyen jellegű körlevelek tel­jesen újak, nem vasárnapi felolvasás­ra szánták őket, hanem közbeadásra. Hasonlóan az előző kiadványhoz, a mostani körlevél is diagnózis és terá­pia egyszerre. A püspöki kar azt sze­retné, ha a lényeges kérdésekben a magyar egyház(ak) a társadalom mel­lé állnának, s építő kritikát fogalmaz­nának meg a keresztény szellemiség jegyében - mondta az MKPK tömeg­kommunikációs irodájának igazgató­ja. Leszögezte: napjainkban a legna­gyobb probléma nem a politikai struk­túrában, de még csak nem is a gazda­ságban keresendő, hanem az embe­rekben. Eldurvult, elszemélytelene­dett közeg vesz körül bennünket, ez pedig természetesen kihat a csalá­dokra. A körlevél párbeszédre hívja az egész társadalmat, józan, humánus hangot üt meg, bízva abban, hogy segíthet egy családbarát közhangulat kialakulásában. A tájékoztatón az is elhangzott, hogy a katolikus egyház törvénymó­dosítást tart szükségesnek a családok helyzetének javítása érdekében, vál­toztatásra szorul a magzatvédelmi tör­vény, valamint a nyugdíj- és az adó­rendszer is. (MK) 9 2000. január 2. Ára: 58 Ft VIII/1. Az igazi fényesség A bölcsekhez nem szólt semmilyen angyal mégis nekik ragyogott fel az igazi fényesség, amely megvilágosít minden embert. Elindultak egy hosszú, távoli útra. Keresték és megtalálták az Urat, a rejtőzködő Királyt, és az Úr megmutatta, hogy minden emberre kiterjed az ő üdvözítő szándéka és szeretete. Ha az ember el is távolodik tőle, ő nem feledkezik meg rólunk. Hazavár minket. Urunk megjelenése számunkra is fontos esemény. A szent jelek által ő közelít hozzánk, a mindenség királya, aki a szolga alakját vette fel. Ő közelít hozzánk az emberekben, akik szeretnek minket, vagy rászorulnak arra, hogy szeressék őket. Az üdvösség ószövetségi üzenete elsősorban a zsidó népnek szólt. Már a próféták jelezték, hogy Isten szándékai sokkal messzebbre mutatnak, de a zsidóság ezeket a jelzéseket nem akarta észrevenni. Szent Pál apostolnak is egy nagy misztérium kinyilvánítása volt, hogy a pogány népek is hivata­losak a messiási üdvösségre. Ő is csodálkozott azon, hogy éppen az ő feladata lett elvinni az örömhírt a pogányoknak. Mindannyiunknak tud­nunk kell, hogy felelősek vagyunk az evangélium terjedéséért, megisme­réséért. Isten új népe zsidókból és pogányokból szerveződik. Sem a származás, sem a zsidó rituális törvények megtartása nem mérvadó, egyedül a hit számít. A pogányok meghívásáról világosan beszél a Máté-evangélium befejező része, és látványos bemutatást nyer a bölcsek megérkezésének leírásában is. Az írások jeruzsálemi ismerői tudták a szent könyvekből, hogy hol kell születnie a Messiásnak, de nem volt hitük, nem volt csillag, amely elvezette volna őket az újszülött királyhoz. A napkeleti bölcsek engedelmesen követték Isten útmutatását. Engedjük-e mi is, hogy Isten irányítsa útjainkat? Megyünk-e, ha hív bennünket? Figyelünk-e folytono­san üzeneteire? Hajlandók vagyunk-e elfogadni az ő útját akkor is, ha ellenkezik a mi elképzeléseinkkel? Szabó János

Next