KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1977

3-4. szám - SZÓSZÉK — ÚRASZTALA - Székely László: Szabadság és szolgálat

Sokszor megsebezték, megremegtették a hídsorsú emberek szívét és erejét, de lerombolni nem tudták soha, mert: „Nincsen senkiben na­gyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért." Lelkészi munkánk sem más, mint a híd sorsának és hivatásának öntudatos vállalása lélektől lélekig, egyházközségektől az egyetemes közösségig, híveinktől szeretett vezetőnkig, az emberiség féltett béké­jétől a fejlődő és sokoldalú társadalomig. Az Isten hídépítő vaskeze Míg egymás mennyország­ szemébe kifeszített a mélységek fölé, néznek. Hogy összekössek messzi partokat, Viadukt vagyok, bús diadalív, S hogy érezzem: a lelkek serege Repeszt a fagy és elmálaszt a Egymást keresve rajtam áthalad, hőség — Hogy fogva tartsam őket mint Magamnak: gyötrelem, másoknak: igézet, út, A hídépítő Istennek: dicsőség! — Lelki szemeinkkel látjuk és megöleljük mindazokat, akik hídsorsot vállalva összekötik a népek akaratát a békéért, az emberiség fejlődé­séért és jólétéért. Elismeréssel köszöntünk minden cselekvést, amely vezetőinktől indul el, mint hitünk, akaratunk és szeretetünk szerte a világba küldött üzenetét. Egyháztörténetünk hitsorsot vállaló nagyjai között szeretettel és elégtétellel adózunk főpásztorunknak, aki vállalta a hídépítés nagy munkáját az unitárizmus bölcsője és a világon élő unitáriusok között. Magasabbrendű hivatásvállalása minket, akik csak apró, de szilárd ka­pocs lehetünk abban az acélhídban, amit főpásztorunk épít, több mun­kára, nagyobb odaadásra serkent. Hűséggel és engedelmesen végezzük a ránk háruló feladatokat, mert tudjuk, hogy: ,,Nincsen senkiben na­gyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért." Amikor az árvíz elvitte a hidakat, az emberek lettek a hidak, mentve, védekezve, sírva, de törhetetlen akarattal. Ebben a küzdelem­ben országunk vezetője fáradságot nem ismerve vállalta a legnagyobb híd sorsát, a megbonthatatlan egységet népünk és a jövő feladatai, az újjáépítés munkája és a holnap tervei között. Mindezekért mi, a béke, a hit, a hivatás gyermekei, hálával és újult reménnyel indulunk a jövő felé. „Verjük a nagy hidat ragyogva, mint a régi ős­hídverők. Úgy gon­dolunk a túlsó partra, mint lélektől lélekhez menők, mint Isten országát és egymást építők." Ámen. SZABADSÁG ÉS SZOLGÁLAT Gal 5,13 A földön mindennek­­hivatása van. A világnak, hogy nyíljon, a fá­nak, hogy rügyet hajtson, a földnek, hogy teremjen, az embernek, hogy gondolataival, munkájával beleilleszkedjék az erkölcsi világ­rendbe, melynek végső célja a tökéletes élet.

Next