A kert 1904
1904-11-01 / 21. szám - Apró szakközlemények - A kerekded ezüstlevelű hársfa - Óriási szőlőszemek - Korai salátapalánta - Állatnövények - A bor történetéből - Az almaborról - Petrezselyem téli használatra - A trágyakezelés - Régi magyar bormérések
apróbbak jobban érjenek és fejlődjenek. Én azonban az eredményt is megfordítva tapasztaltam. Az a fürt sohasem fejlődött többé jól, amelyikről az eredő szemek lecsipegettettek, sőt stagnált annyira, hogy fürttársait már leszedhettem, s a »megszemelt« még mindig olyan maradt, minő volt — fejletlen és éretlen. U. S. Korai salátapalánta tavaszszal úgy állhat legkorábban rendelkezésünkre, ha a nyári saláta kihalott magjából kikelt palántát vékonyan földdel vagy szalmával födjük be télire. A palánta így minden baj nélkül kitelel s tavaszszal már akkor ültethetünk korai salátapalántát, amikor az idő megengedi. U. S. Állatnövények. Hogy a növényi és állati élet közt nem ledönthetetlen a választófaj, az már általánosan ismert dolog, sőt azt is tudjuk, hogy a tudomány legnehezebb feladata közé tartozik meghúzni azt a vonalat, amelyen innen az állati élet végződik és túlhan rajta a növénye elkezdődik. Az általános zavart, mely a biológiának ezen a mezőjén otthon van, most még fokozza egy jelentés, amelyet Gamble és Keeble, ez a két kiváló angol zoológus a Royal Society-nek nyújtott be s mely egy sajátságos állatkáról, a tudósok által megfigyelt állatnövényről szól. Olyan élőlények eddig is voltak, melyekről nem tudták még eldönteni, hogy voltaképp micsodák, mert egyforma erős érvekkel a természetnek egyszerre több osztálya foglalta le őket magának, sőt akadt köztük olyan is, amelyet a természeti állati, növényi és ásványi országa vitat. A tudomány az élőlények egy egész nagy osztályának adta a zoofiták, állatnövények nevet, mert külső hasonlóságnál több az, amivel a növényi és állati világot fényükben egybekapcsolják. Arra is számos példa akad, hogy külön növények és állatkák egymással egész életükre, sőt leszármazottaik életére is szövetkeznek és az egymásra utaltság szoros barátságát csak életük árán bontják föl. Ilyenek a férgek közt az örvénykék családjából azok, melyeket convalulták-nak neveznek a tudósok. A növényzöldnek szereplése, mely a növényeknél domináló, állatoknál csak a legritkább esetekben fordul elő. A convalulták növényzöldjét, mely az állatkák testének épp oly építő folyadéka, mint nekünk a vér, mikroszkopikus primitív növénykék gyártják az állat belsejében és küldik a kezdetleges artériák felé. Eleinte azt hitték, hogy a convalulta nem eszik, és csupán csak a napos helyeket keresi föl, abból a czélból, hogy a testébe fogadott növénykéknek a vegyi fénysugarak segítségével lehetővé tegye a klorofil képzését. Ezt a hiedelmet támogatta ama megfigyelés is, hogy a convalulták elpusztultak, ha néhány napig elzárták tőlük a napvilágot. Gamble és Keeble ezzel szemben bebizonyítják most, hogy az állatka igenis szorgalmas pusztítója a baktériumoknak, algáknak és apró növénykéknek is és csak a szükség viheti rá, hogy a testébe ágyazott növénykék rovására élősködjék. Ha azonban ezt mégis megtenné, alkalomadtán a kölcsönt kamatosul fizeti vissza, olyankor tudniillik, mikor a világosság hiánya miatt növénybarátai elfehérednek és elpusztulnának. Bámulatos dolog az is, hogy a két egymásra utalt lény védő és daczoló szövetsége még az utódokról való gondoskodás idejére is kiterjed. A mikroszkóp fölfedte azt az érdekes titkot, hogy a féreg petéje már tartalmazza a szövetséges növényfaj néhány sejtjét, s a viszony kettejük közt mindvégig oly szoros, hogy egyikük a másik nélkül meg nem élhet. A bor történetéből. A bort minden valószínűség szerint már az őskorban ismerték. Noé esete is erről tanúskodik. A perzsáknak egyik ős legendája szintén azt bizonyítja, hogy a szőlő nedvét — 684 -