A kert 1912
1912-03-01 / 5. szám - Tárcza - Deák Antal: A szőlőtőke és a bor
Ha virágozni kezdenek, a virágot mindig el kell csípni, hogy csak télig szorítsuk a virágzást. A nyár folyamán még kétszer átültethetjük növényeinket és a visszahelyezésnél már ritkábban kell rakni, s a szükséghez képest több szekrényt is alkalmazhatunk. Az éjjeli melegek beálltával az ablakokat is eltávolíthatjuk róluk és éjszakára jól megpermetezzük. Ily eljárás mellett őszig nagyon szép példányokat lehet nevelni, a melyek 5—6 czolos cserepekben 10—15 szál virágot is hoz egyszerre és egész télen át 6—8. fokos házban folyton virítanak. Későbbi vetéseket lehet még márczius és áprilisban is eszközölni, de ezek a példányok meg sem közelithetik az előbbit. Ligvánd. Bajnóczy Antal urad. főkertész. A szőlőtőke és a bor. Minthogy lapunk homlokára föl van irva — »a kertészet összes ágait magába foglaló szaklap« — bátran írhatunk ez egyszer a nemes szőlőtőkéről és a még nemesebb borról, melynek létjogosultságát nem kisebb könyv, mint a »könyvek könyve«, vagyis a szentírás szankczionálta. A szentírás szavai szerint a vízözön embere : — Noé földmivelő ember lévén, kezdé a földet munkálni és szőlőt ültete. (Gen. 9. 20.) Ez akkor történt, mikor Noé bárkája leszállt s az Úr az emberekkel szivárványa által békét kötött. Itt közbevetőleg legyen szabad rossznyelvünek lennünk. — Vájjon a bortól kapatos ember nem azért látja-e szivárványosnak ezt a »czudar« világot ? No, mert az első szőlőtelep megalapítása a szivárvány jegyében történt . . . Az Ararat hegy, hol Noé bárkája leszállott, s melynek lankás oldalában Noé apánk a szőlőt kezdé művelni, Arméniának (Örményország) legmagasabb hegytömege. Az örmények e hegyet ma is szentnek tartják, s azt hiszik, hogy hegykúpnak örök hóval és jégmezőkkel borított része , minden időkre megközelíthetlen és szellemek által megvédett heh. Íme, a szentírás állítását, ettől teljesen függetlenül, mint erősíti meg a nemzetek hagyománya , sziklapillérektől támogatott alapot és támasztékot nyújtva a nem materiális, hanem hivő emberiségnek. Az Ararat hegy aljában a Noé által ültetett szőlő mai napig fennmaradt. A vidék lakosai Kr. e. 500 esztendővel, tehát már Herodot korában kis bortömlőkben hordták innen a »szent« bort Babyloniába, s ez a bor még ma is egész Perzsiának leghíresebb itala. A vidék lakói jótevőjükről, Noéról, sohasem feledkeztek meg. Erivánban, a régi khánok restaurált palotája és szőlőskertekkel buján diszlő városában, mely ma orosz fönhatóság alatt áll, ma is mutogatnak az ott megforduló idegeneknek egy darabot Noé bárkájából. A bor ezen a vidéken mindenütt szépen diszlik, de különösen az északra eső georgiaiaknál. Hogy ezek a georgiaiak menynyire szeretik a bort, azt alig lehet leírni. Minden pénzüket a csapszékbe hordják, s 140 -