A kert 1912
1912-11-15 / 22. szám - Lugas - Deák Antal: A szőlőtőke és a bor
nosságát, szükségességét itt ezen a helyen bővebben tárgyalni feleslegesnek tartjuk. Hiszen, amikor a kertészetnek más, bármely ágazatainál a legfontosabb talajjavító munkálatok közzé tartozik az őszi ásás, azonképen itt is hasonló czélból szükséges a fák alját felásni. Azonban, ha ez a munka a többek között azt is czélozza, hogy a talaj őszi és téli csapadékát könnyebben felfoghassa, mégis kerülni kell az olyan ásási munkát, mely után a fa körül a víz felgyülemlik, illetve megáll, tócsát képez , mert legtöbbször az okozza még a keményebb természetű fák megfagyását, ha télen azok talaját jégkéreg borítja, leginkább és legtöbbször pedig azok a faféleségek, amelyek inkább a szárazabb, lazább talajt kedvelik. Ha már most végül megemlítjük még azt is, hogy a fiatalabb, tehát még támkaróval gyámolított fákról gondoskodni kell télen is azért, hogy azok mindig a karóhoz legyenek erősítve, nehogy a szél kárt tehessen, azt hisszük elmondottunk több olyan dolgot, mely az utczán álló fák téli gondozásával jár. Zombor. Csérer Gyula, városi főkertész. A szőlőtőke és a bor. A Kert számára írta: Detik Antal plébános. A bor a hellén (görög) nemzet költészetére csodálatos befolyást gyakorolt. Első költője, kit a hellén mondák istenítenek, a szőlőjéről híres Thraciában pillantja meg a napvilágot s később a menadoktól, Bacchus szolgálóitól szétmarczangolva hal meg. A bort Homérosz is az istenségek legkiválóbb ajándékának tartja s költeményeiben hangsúlyozza, hogy a bor egy királyi lakomáról se hiányozzék ! Szebbnél-szebb költeményekben dicsőíti a bort Alkétsz költő is, továbbá a híres Anakreon, aki imigy dicsekszik költeményeiben : A bor kedvéért születtem a világra s egész életemet a bornak és szerelemnek áldozom. S csodálatos iróniája a sorsnak : monda szerint ez a borkedvelő poéta egy szőlőszemtől fult meg. A görögöknél a legelső vinczellér, aki a szőlőt szakszerűen kezelte, Ikáriusz volt. Mikor ez az Ikáriusz megízlelte az első borcseppet, melyet maga sajtolt, bortömlője körül örömében tánczolni kezdett s ez a táncz vetette meg alapját a később híressé vált tömlőtáncznak. Görögországban rövid idő alatt ismeretessé vált a borkereskedés. Vállalkozó férfiak a bortermő vidékekről tömlőkben szállították a bort oly vidékekre, hol a szőlő művelését még nem ismerték, vagy erre a talajviszonyok nem voltak alkalmasak s rendszerint cserekereskedést űztek a borral. Ezek a cserekereskedők bor nagykereskedőkké nőtték ki magukat, mig kiskereskedők az italokat otthon kisebb adagokban szolgáltatták ki. Ez utóbbi kimérés a korcsmák alapját vetette meg. Eleinte az ily helyiségek látogatása pusztán borivás czéljából illetlen dolognak tetszett a görögök előtt, később azonban, különösen Görögország fővárosában, Athénben, de egyéb városokban is, módfelett fölvirágzott a korcsmai intézmény, úgyannyira, hogy a bizánczi lakosok saját házaikat bérbeadván, folyton a korcsmákban dőzsöltek, s előidézői lettek Görögország rohamos hattyallásaiak. A görögök a bort evés közben ócsárolni a a — 485 —