A kert 1912
1912-03-15 / 6. szám - Tárcza - Deák Antal: A szőlőtőke és a bor
éjjeli hőmérséklet szintén kevesebb legyen mint a nappali. Vigyázzunk, hogy növényeink meg ne tetvesedjenek, ha ezt észre vennénk, úgy dohányfüstöléssel megakadályozhatjuk a továbbterjedést. Szellőztetésről sem szabad megfeledkeznünk. A helyiségben állandóan friss levegő legyen, mit csak helyesen alkalmazott szellőztetéssel érünk el. Növényeinket léghuzat soha ne érje. Ha észleljük, hogy növényeink virágzásban vannak, úgy a hajtató helyiségben alacsonyabb hőmérsékletet tartunk. Az ily módon hajtatott rózsatövekről, ha a virágot levágtuk, úgy azokat szabadba ültetjük ki és tovább gondozzuk 2 évig, mikor is azok ismét alkalmasak a hajtatásra. Hogy milyen rózsa fajtát hajtassunk azt nem igen könnyű megválasztani, de ha kereskedelmi szempontból hajtatunk, ugy legajánlatosabbak a : Fischer Holmes vörös Ulrich Brunner ,, Van Houtte Paul Neyron. ,, Karoline Testout Tea Hybr. rózsaszín. La France rózsaszín. Marschal Niel sárga Gloire de Dijon ,, Frau K. Druschki társneve Sclinee Königin fehér Kaiserin Auguszta Victoria, „ A szőlőtőke és a bor. is. Az asszírok leigázói, a perzsák, nem ismerték Noé apánkat, azért ők Dsemsidet tartották a bor föltalálójának. Ez a Dsemsid király — tehát a perzsa Noé — volt az a nagyhatalom, kinek az emberiség minden jót köszönhet. Tehát elsősorban a bort. A perzsák között szép monda ismerteti a bornak eredetét. A szőlő a hideg időszak beálltával megromlik ; minthogy azonban télen és tavaszszal is sokan óhajtották élvezni, Dsemsid megparancsolta, hogy »a nedvet a szőlőszem borétől és magjától válasszák el, s naponkint hozzák eléje, hogy a szőlő természetét és izét próbára tegye.« Dsemsid ezt tétette mindaddig, mig a nedv keserű nem lőn. A perzsák hatalmas királya ekkor azon véleményben, hogy a szőlő méreggé vált, megparancsolta, hogy borítsák le az edényt. Közben egy igen formás és a királynak kedvelt rabszolganője beteg lett, s kínzó fejfájásának méreg által akart véget vetni. S mivel azt gondolta, hogy a keserűvé vált szőlőnedv gyilkoló méreg, az elzárt edény tartalmából jókorát húzott. A következmény pedig az lett, hogy a leányka fölvidámult s főfájása teljesen megszűnt. A rabszolganő aztán a födött edény tartalmára többször is rájárogatott, s jót aludván, magát teljesen meggyógyítnak érezte. A dolgot Dsemsid király megtudván, nagyon megörült kedvelt leánykája fölgyógyulásának, s a bort hálából mindennapi asztalára tétette és királyi gyógyszernek nevezte. Valóban sok beteg meggyógyult a bortól, nevezetesen sok lelki beteg, s ha egyik-másik pácziens véletlenül nehézkesen mozgott a kúra után — 173 — 12*