A kert 1912

1912-05-01 / 9. szám - Tárcza - Deák Antal: A szőlőtőke és a bor

A szőlőtőke és a bor. .. . in. A szíriaiak, feniciaik és a zsidók ugyan­azon néptörzsből származván, nagy­jából életmódjuk is megegyezett. Egy régi írásban olvasom : A különben szelid Tacitus a zsidókról mindig bosszúsággal és megvetőleg nyi­latkozik. Ez a történetíró műveiben többek kö­zött megemlékszik egy a jeruzsálemi templomban elhelyezett arany szőlőtőkéről, miből tévesen azt következtette, hogy a zsidók Bachus tiszteletének hódoltak. Hogy ez az arany szőlőtőke hogyan került a jeruzsálemi templomba, arra nézve Tacitus nem ad felvilágosítást. A dolog eredete azonban valószínűleg a régi zsidók iszákosságára vezethető vissza. Ezt számos bibliai hely is igazolja. Azt mindnyájan tudjuk, hogy Kánaán hegyaljában jó borocska termett s hogy Jozue és Káleb hírnökök nem gabonát vagy másfajta gyümölcsöt, hanem egy hatalmas szőlőfürtöt választottak az ígéret földéről, azt gondolván, hogy a zsidóságot ezzel legjobban föltüzelhetik Kánaán elfogla­lására. Kánaán elfoglalása után a szőlőültetés kedven ez foglalatossága lett a zsidóknak. ... És kimenének a mezőre és szőlőiket leszüretelvén kisajtolták, táncolának. És az Isten házából megtérvén lakmározának vala. (Birák könyve.) ... És láta öszvéreket megterhelve borral, szőlőfürtök, füge és egyéb más ter­hekkel Jeruzsálem felé hajtatva. (Nehemiás.) . . . Anyám házában meg akartalak itatni csinált (kevert) borral és gránátalma mustjával. (Énekek éneke.) Sőt a bibliából azt is megtudjuk, hogy a zsidónők is élvezték a bort . ... És egyél e kenyérből, falatodat mártsd a borba. (Ruth könyve.) Mikor Sámuel anyja Hanna, lelkében imádkozott és csak ajkai mozogtak,a­nélkül, hogy szava hallható volna, Eli úgy véleke­dett, hogy ezen nő ittas és igy szólt hozzá : — Meddig leszesz még ittas állapotban ? Mire Hanna így válaszolt : — Én nem vagyok iszákos nő és sem bort, sem erős szeszes italokat nem iszom. Hanna azért védekezik a főpap gya­núja ellen, mert az iszákos zsidónőt társai túlságosan megvetették, de a védekezésből viszont az is kitűnik, hogy a férfiak kihá­gása e tekintetben nem volt annyira meg­bélyegző. A kánaáni menyegző is tanúskodik a mértéktelen borivásról, sőt arról is, hogy a zsidók válogatósak voltak az italban, mert szóvá tették, hogy a jó bort már akkor adják nekik, mikor a rosszabbal ellaktak. Végül Sirár igen szép fejezetben ok­tatja ki a zsidókat, hogy a borital élvezése alkalmával mihez tartsák magukat . ... Ne légy boriszákos, mert a bor sokakat megöl. Valamint a kohó kikémleli a forrasztott vasat, úgy a bor a bűnösök szíveit, ha ittasak. A bor felfrissíti az ember életét, ha mértékletesen él vele. És mi az élet bor nélkül? A bor az ember felvidámí­tására teremtetett. Sirár tehát nem annyira a pellengértől óvja az embert, mint inkább a külső kelle­metlenségektől, melyekkel az iszákosság járhat. Egyházkarcsa: Deák Antal. — 265 —

Next