A kert 1912
1912-05-01 / 9. szám - Tárcza - Deák Antal: A szőlőtőke és a bor
A szőlőtőke és a bor. .. . in. A szíriaiak, feniciaik és a zsidók ugyanazon néptörzsből származván, nagyjából életmódjuk is megegyezett. Egy régi írásban olvasom : A különben szelid Tacitus a zsidókról mindig bosszúsággal és megvetőleg nyilatkozik. Ez a történetíró műveiben többek között megemlékszik egy a jeruzsálemi templomban elhelyezett arany szőlőtőkéről, miből tévesen azt következtette, hogy a zsidók Bachus tiszteletének hódoltak. Hogy ez az arany szőlőtőke hogyan került a jeruzsálemi templomba, arra nézve Tacitus nem ad felvilágosítást. A dolog eredete azonban valószínűleg a régi zsidók iszákosságára vezethető vissza. Ezt számos bibliai hely is igazolja. Azt mindnyájan tudjuk, hogy Kánaán hegyaljában jó borocska termett s hogy Jozue és Káleb hírnökök nem gabonát vagy másfajta gyümölcsöt, hanem egy hatalmas szőlőfürtöt választottak az ígéret földéről, azt gondolván, hogy a zsidóságot ezzel legjobban föltüzelhetik Kánaán elfoglalására. Kánaán elfoglalása után a szőlőültetés kedven ez foglalatossága lett a zsidóknak. ... És kimenének a mezőre és szőlőiket leszüretelvén kisajtolták, táncolának. És az Isten házából megtérvén lakmározának vala. (Birák könyve.) ... És láta öszvéreket megterhelve borral, szőlőfürtök, füge és egyéb más terhekkel Jeruzsálem felé hajtatva. (Nehemiás.) . . . Anyám házában meg akartalak itatni csinált (kevert) borral és gránátalma mustjával. (Énekek éneke.) Sőt a bibliából azt is megtudjuk, hogy a zsidónők is élvezték a bort . ... És egyél e kenyérből, falatodat mártsd a borba. (Ruth könyve.) Mikor Sámuel anyja Hanna, lelkében imádkozott és csak ajkai mozogtak,anélkül, hogy szava hallható volna, Eli úgy vélekedett, hogy ezen nő ittas és igy szólt hozzá : — Meddig leszesz még ittas állapotban ? Mire Hanna így válaszolt : — Én nem vagyok iszákos nő és sem bort, sem erős szeszes italokat nem iszom. Hanna azért védekezik a főpap gyanúja ellen, mert az iszákos zsidónőt társai túlságosan megvetették, de a védekezésből viszont az is kitűnik, hogy a férfiak kihágása e tekintetben nem volt annyira megbélyegző. A kánaáni menyegző is tanúskodik a mértéktelen borivásról, sőt arról is, hogy a zsidók válogatósak voltak az italban, mert szóvá tették, hogy a jó bort már akkor adják nekik, mikor a rosszabbal ellaktak. Végül Sirár igen szép fejezetben oktatja ki a zsidókat, hogy a borital élvezése alkalmával mihez tartsák magukat . ... Ne légy boriszákos, mert a bor sokakat megöl. Valamint a kohó kikémleli a forrasztott vasat, úgy a bor a bűnösök szíveit, ha ittasak. A bor felfrissíti az ember életét, ha mértékletesen él vele. És mi az élet bor nélkül? A bor az ember felvidámítására teremtetett. Sirár tehát nem annyira a pellengértől óvja az embert, mint inkább a külső kellemetlenségektől, melyekkel az iszákosság járhat. Egyházkarcsa: Deák Antal. — 265 —