Kertészet és Szőlészet, 1970 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1970-07-01 / 13. szám
Kereslet-kínaaLat-piac-kereslet-KínaaLat-piac- Boraink idehaza és a nagyvilágban Hazánk bortermése az utóbbi években következetesen növekedett, és a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1969-ben 5,6 millió hl volt. Ez az eddigi legnagyobb termésünk. Figyelemre méltó azonban, hogy a területegységre eső átlagtermés 1958-ban és 1964-ben ennél nagyobb volt. Ez arra utal, hogy kedvező körülmények között a múlt évinél nagyobb bortermésekkel is számolhatunk. Jelenleg a borpiac általában kiegyensúlyozott. Megszűnt a korábbi években tapasztalt borhiány, sőt összeségében valamelyest a kínálat jut túlsúlyba. A bortermés emelkedése lehetővé, s egyben szükségessé is tette borexportunk fokozatos és jelentős arányú növelését. Az 1969. évi termésből hazánk borexportja eléri az egymillió hl-t. Ez —■ ha figyelembe vesszük, hogy borexportunk 1961—68 között átlagosan 572 000 hl volt — igen nagy arányú emelkedés s a népgazdaság számára mintegy 3 millió dollár és körülbelül 30 millió rubel devizabevétel. A korábbi években hazai borellátásunkat általában a hiány jellemezte. Az évi fejenkénti fogyasztás 27—35 liter közötti volt. Jelenleg a fejenkénti fogyasztás évi 38 literre tehető. A termelés növekedése lehetőséget ad a borfogyasztás további emelkedésére is. A fogyasztás nagyobb arányú emelkedésének — a termés volumenének növekedésén túlmenően — igen fontos követelménye a megfelelő áru összetétel. A következő években — kivéve egyes éveknek a szokásos ingadozásával együttjáró alacsony termését — kalkulálni lehet 6 millió, illetve azt meghaladó bortermésekkel. Ilyen termelés esetében lehetőség nyílik arra, hogy az export az előirányzatnak megfelelően 1975-ig 1,5—1,7 millió hl-re emelkedjék, ugyanakkor a belföldi fogyasztás is elérjen egy körülbelül 4,2—4,3 millió hl-es szintet. A bor igényeket kiváltó fogyasztási cikk, amely nagy szakértelmet és megfelelő műszaki felkészültséget kíván. A fogyasztó elvárja, hogy azonos elnevezéssel és címkével, azonos tartalmat kapjon. A hazai fogyasztók mindinkább a nem nehéz, üde, palackos borokat keresik, s elsősorban a közepes vagy alacsonyabb áru borok kerültek előtérbe. Kedveltek például a Kövidinka, az édeskés Kövidinka, a siller borok és a különféle olaszrizlingek stb. Export vonatkozásban igen fontos követelmény a borokkal szemben a standard minőség és a stabilitás biztosítása. A minőségi követelmények évről évre szigorúbbak, s különösen a márkajelleg jut fontos szerephez. Export esetén fontos igény az is, hogy nagy tömegben egyöntetűek legyenek a borok. Az árumozgásban új elem a többcsatornás áruforgalom. A bor forgalmában részt vevő szervek kibővülése az egységes verseny létrejöttével nagy mértékben javítja a borellátás helyzetét. Az eddigiek alapján megállapítható, hogy az áruforgalom többcsatornás rendszere egészségesen érvényesül. A TÁSZI például 1969-ben 25 ezer hl hordós bort szállított a belkereskedelemnek. Ezt a mennyiséget az idén duplájára növelik. 30 ezer hl lesz a homoki, 15 ezer hl a dunántúli és 5 ezer hl a történelmi borvidékekről származó bor. Az AGKER ennél is jelentősebb mennyiséget, 250 ezer hl bort adott el a kereskedelemnek, amelyből 150 ezer hl palackos áru volt. 1970-ben az összes mennyiséget 50 ezer hektoliterrel szeretnék növelni,, a palackos bor mennyiségét pedig 220—230 ezer hektoliterre emelik. A Magyar Állami Pincegazdaság kapcsolata a termelő üzemekkel nem csökkent, sőt a hosszabb távú viszonylatokban jelentősen erősödött. Eddig több, mint 330 ezer szőlőtermelő nagyüzemmel kölcsönös érdekeken nyugvó hosszúlejáratú megállapodást kötöttek. Ezek a távlati szerződések több mint 1,3 millió hlbort reprezentálnak. Mind a termelők, mind a MAP szempontjából hasznosak ezek a megállapodások. A termelők számára az értékesítés biztonságát, az átlagosnál magasabb árat, a pincegazdaságnak pedig a szükséges árualap biztosítását jelenti. A termelők részéről azonban gyakorta felvetődik, hogy szerintük akkor lennének ezek a megállapodások teljesek, ha felvásárlási árra vonatkozóan is megegyezés születne. Érthetően a Magyar Állami Pincegazdaság által alkalmazható árszintet a termés közelebbi ismeretében — népgazdasági szempontok és szükségképpen főhatósági intézkedések határozzák meg. A termelőikkel való kapcsolat erősségére mutat, hogy a MAP az 1969/70. gazdasági évben több mint millió hl-nek megfelelő borszőlő, must és bor mennyiségre kötött szerződést. A megkötött szerződések teljesítésének jó hatásfoka tovább szilárdítja a Pincegazdaság és a mezőgazdasági üzemek között a szerződéses kapcsolatot. Erről a MAP véleménye a következő: A szőlőtermelő gazdaságok számára 1969-ben 66 000 q szőlőt dolgoztunk fel bérfeldolgozásban, a 67 000 q mustot tároltunk bérben, s szőlő beszállításához mintegy 400 000 q-os nagyságrendben szállítóedényzetet bocsátottunk rendelkezésre. Sőt fejtőgépeket, szállító hordókat is adtunk díjmentesen kölcsön. Az 1970/71. gazdasági évre — tehát az 1970. évi termésre — az éves szerződések kötését június 15-én kezdtük meg. Legfontosabb törekvésünknek tekintjük ugyanúgy, mint tavaly, hogy a szerződések a kölcsönösség, az egyenjogúság, a közös érdekek alapján jöjjenek létre, és teljesítsük a termelőknek mindazokat a szerződéssel kapcsolatos kívánságait, amelyekre lehetőségeink vannak. A MAP és termelők közös munkájára utal a szőlő termésbecslése is. Ezt az 1970. évre is változatlanul az 1969. évben kiadott rendelet szabályozza. E szerint becslést a a MAP az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben a gazdaságok termésbecslőivel együttesen, egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetekben és egyéni vagy egyéb gazdaságokban önállóan végzi. A termésbecslés a szőlőtermelő üzemek és pincegazdaság közös érdeke és célja, hogy a sőlőfeldolgozásra, a must és bor fejlesztésére a MAP és a termelő üzemek egyaránt összehangoltan felkészüljenek. S. F. 404