Kertészet és Szőlészet, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-06-11 / 23. szám
A TARTALOMBÓL Homoktalajok hasznosítása (2. oldal) A késői karfiol termesztéséről (4. oldal) Látogatás Olaszliszkán (5. oldal) Képek a BNV-ről (8. oldal) Házunk tája (10-13. oldal) KERTÉSZET SZŐLÉSZET A magyar kertészek és kertbarátok hetilapja. Főszerkesztő: dr. Bálint György Szerkesztőség: Budapest V., Kossuth Lajos tér 11. (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium) Postacím: Budapest 55. pf. 14. Telefon: 121-790, 1102, 1007 és 1005 mellék, vidéki hívószp: 118—480 Kiadja: Hírlapkiadó Vállalat, Bp Vill., Blaha Lujza tér 3, Felelős kiadó: Csollány Ferenc Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető: valami ennyi postahivatalban, a kézbesítőknél, Posta hírlapüzleteiben és a Posta a Központi Hírlapirodánál (Budapest V., József nádor tér 1.) Előfizetési díj: fél évre 72.évre 144,— Fz egész Hirdetések felvétele: Magyar Hirdető Vállalat, Budapest. Hírlapkiadó Vállalat, Budapest 71.2817 2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Bolgár Imvre A borító az Athenaeum Nyomda íves mélynyomása INDEXSZÁM: 25 434 20. ÉVFOLYAM 1971. JÚNIUS 11. GOND ÉS ÖRÖM A HOMOK Nincs még egy talajtípus, amely annyi tudományos, termelési, közgazdasági és üzemszervezési problémát okozott volna a magyar mezőgazdaságban, mint a homok. Alig száz éve, hogy a homokot még a terméketlen pusztasággal azonosnak éreztük. Azután sz:erte az országban megkezdődött a homok hasznosítása, amelyben a kertészeknek kiemelkedő szerep jutott: a filoxéravész nyomán elpusztult szőlők helyett új szőlőskertek, kajszi- és almagyümölcsösök hódítottak teret, és gazdagon termő zöldségtáblák települtek. Már úgy éreztük, hogy a Petőfi által is megénekelt királydinnyés homok helyett megtaláltuk az aranyhomokot. Hogy ez nem egészen így van, és a homoki gazdálkodás milyen sokrétű kérdés, azt dr. Fekete Zoltán professzornak (e lapszám következő oldalain olvasható) cikke bizonyítja a legjobban. Kétségtelen, hogy a homok az a talajnem, amely a leggyorsabban mutatja meg, ki a jó kertész, a jó gazda. Hazánkban nem is kevés olyan kitűnő termőtalaj van, amelyen ha nem felejtünk el vetni, biztosan aratunk. A homok nem ilyen! Nagyon jól kell ismerni a természetet, a rétegezettséget, a talajvíz viszonyait; nagy különbség van az egyes homoktípusok környezethez viszonyított fekvése, mész- és humusza tartalma stb. között. Mindennek növényre gyakorolt hatását csak szilárd elméleti ismeretekre épített több éves gyakorlattal lehet kiismerni és hasznosítani. A homok azonban sok előnnyel is jár a jövedelmezőségre törekvő, korszerűen gondolkodó szakember számára. A homoki talajerőgazdálkodás laboratóriumi kultúra, mert a homok — ellentétben az agyagtalajokkal — nem köti meg, hanem szinte maradéktalanul visszaadja a növényeknek a trágyázás során nyújtott tápanyagokat. A gyorsan felmelegedő homoktalajok a kertészeti termékek koraiságára különösen kedvezően hatnak. Előnyös a homoktalajok munkaszervezése is. Előfordul, hogy az agyagtalajok eső után napokig járhatatlanokká válnak és időközben a párás viszonyok között szaporodó kórokozók (például a szőlő peronoszpórája) súlyos károkat okoznak. A homok viszont eső után is — sőt ilyenkor még jobban — járható és a talajművelő-, szárító növényvédőgépek akadálytalanul dolgozhatnak. A homoktalajokon a munka késő ősszel és télen is háborítatlanul folyik. Talán ezek a munkaszervezési felismerések vezettek oda, hogy minden homoktalajt alkalmasnak véltünk kertészeti művelésre. Ezt a szemléletet fokozta az az általános tévhit, hogy a csupán 3—4 mázsa rozsot termő rossz minőségű futóhomok, népgazdaságilag optimálisan hasznosítható kertészeti kultúrákkal. Azóta már tudjuk — saját kárunkon voltunk kénytelenek megtanulni — hogy a belterjes kultúrák csak belterjes viszonyok közepette lesznek jövedelmezőek, csak itt teremnek világpiaci szinten is versenyképes gyümölcsöt és bort. A jó minőségű lepelhomokok kétségkívül ilyenek; ezeken úrrá tud lenni a szakmai tudás és a gyakorlat, amelyet ma már alátámaszt a talajtani laboratóriumok széles hálózata is. Amikor az olvasó kézbe veszi ezt a lapszámunkat, már folyik a Magyar Agrártudományi Egyesület Talajtani Társasága idei vándorgyűlése, a homoktalajok hasznosításának korszerű módszereiről. Az előadásokban a homokhasznosítás valamennyi kérdése komplex formában kerül napirendre, és a résztvevők a helyszíni bemutatókon meggyőződhetnek a homoki gazdálkodás eredményeiről, gazdaságosságáról és jövedelmezőségéről. Alig van még egy téma, amely a jelenlegi körülményeink között a szélesebb értelemben vett szakmai közvélemény részéről nagyobb figyelmet érdemelne. Mert ha egy kissé a kívánatosnál gyorsabban is hirdettük meg az aranyhomok elméletét, körültekintéssel, korszerű ökonómiai szemlélettel, alapos talajtani felvértezettséggel, a növényélettani ismeretek alkalmazásával és bölcs gyakorlati tapasztalatokkal képesek lehetünk arra, hogy valóban egyre több „aranyat” termeljünk ki a homoktalajokból.