Kertészet és Szőlészet, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-10-30 / 44. szám
Időben végezzük el a bor első fejtését! Az idei esőe, kedvezőtlen időjárás következtében több helyen kisebbnagyobb mértékben rothadt szőlőt takarítottak be a szőlősgazdák. Ilyen esetben nemcsak a feldolgozás, a cefre kénezése, a must kezelése igényelt nagyobb figyelmet, hanem körültekintőbben kell végezni az első ejtést is. Erre azért is szükség van, mert a rothadt szőlőből nyert mustban, illetve újborban sokkal több az olyan — penészektől származó — anyag, amely barnatörést okozhat. Ez pedig borunk minőségét, fogyaszthatóságát veszélyezteti. A penészes szőlőből préselt borok első ejtését ezért mindenképpen korán, a kierjedés utáni egy-két hiten belül végezzük el. Ne zavarjon, ha ekkor még nem eléggé leülepedett, tiszta a bor. Sokkal fontosabb, hogy ne maradjon az újbor a seprőn. Ebben ugyanis a kikinyen bomló anyagok sokasága található, s ezektől meg kell szabadítanunk italunkat. A fejtés előtt ne mulasszuk el a törési próbát. A fejtendő borral színtelen, ún. fehér üveget töltsünk meg háromnegyedig, vattával dugjuk be, és egy-két napig tegyük a mintát szobahőmérsékleti helyre. A törésre hajlamos bor zavaros lesz, a felső szélén barna gyűrű észlelhető, amely lassan lefelé terjeszkedik. A törés mértéke szerint feltétlenül kéneznnünk kell. Ha a bor a próba során — 48 óra múlva kezd megtörni, és a barna gyűrű csak néhány mm, akkor 20 g/hl — 24 óra múlva lép föl a bámulás 30 g/hl , 12 órán belüli erős színváltozás esetén pedig 40 g/hl borként szükséget a borhoz kevernünk. Ha a hordón nincs csapnyílás, akkor gumicsővel fejthetünk. Vigyázzunk arra, hogy a seprőt ne keverjük föl. Még az egészséges bort la kénezzük; hektoliterenként 10 g-ot adagoljunk. Si. F. K % HAZUNK TA A 10 LEGYEN ' SPÁRGA IS! Egyre inkább zöldségkülönlegeség lett a spárgából, amióta a szedés nagy kézi munkaigénye folytán kiszorult a nagyüzemekből. A házikertek többségében azonban a rendszeres ápolás nem ütközik nehézségbe, s néhány sornyi telepítés már több családot is ellát ezzel a kora tavaszi zöldségkülönlegességgel. Ízletességén túl jelentős forrása az A- és a C- vitaminnak és különféle ásványi sóknak. A zsenge állományú sípok könnyen emészthetők. A betegek étrendjét változatosabbá is tehetjük a levesnek, főzeléknek és különféle salátáknak elkészíthető spárgával. Nálunk inkább a halványított spárga termesztésének van hagyománya. A talajtakarás nélkül termesztett, ún. zöldspárgát csak néhány nagyüzemünkben termesztik, exportra. (A zölden fogyasztható fajták sípjai sem tthol keserűek, s a halványítotthoz hasonlóan fogyaszthatók. Külföldön egyre keresettebb a zöldspárga, a hazai piac még idegenkedik tőle.) Jighajlatunk a sík- és dombvidékeken mindenütt megfelelő spárgatermesztéshez. A halványított spárgát csak laza talajra telepítsük, a zöldspárgát kötöttekre la tehetjük. Évelő növény, 15—20 évig kielégítően terem. Telepítésre az egy-két éves magoncok megfelelőek. Ezeket megbízható helyről vásároljuk, vagy magunk neveljük. A nyár közéti fogott magvakat ősszel és tavasszal egyaránt vethetjük szabadföldi palántaágyba. Az őszi vetésből a következő év őszén már telepítésre alkalmas, fejlett növényeink lesznek. A spárga magja nehezen csírázik, vertés előtt néhány napig 30—35 C- fokos vízben áztassuk. A vásárlásakor úgy számítsunk, hogy 10 gramm magból három-négyszáz palántát nevelhetünk. A 35—30 cm-es sorokba 5—6 cm-nyire, szemenként vessük a magvakat. A kelet után a gyomirtással egy időben a sűrű ál Ioxnányt 8—10 cm tőtávolságra ritkítsuk. Rendszeresen öntözzük és gyomláljuk, négyzetméterenként 1 dkg pétisóval fejtrágyázzuk. A telepítésre alkalmas töveket ősszel, október végén szedjük föl, és fagymentes helyen pincében, nedves homokba vermeljük. Tavasszal telepítsünk, de a talajt már ősszel készítsük elő. Szórjunk ki 100 minként 4—5 kg kálisó- és szuperfoszfát-keveréket, forgassuk meg a talajt 50—60 cm mélyen, s közben keverjünk be egyenletesen 6—7, mázsa érett szerves trágyát is 100 m-enként. Tavasszal 120 cm távolságra 30 cm széles és 30 cm mély árkoka ássunk ki az előkészített területen Ezekbe 50 cm tőtávolságra Ültessül a pincében teleltetett vagy vásárol magoncokat. A tövek alá tegyünk néhány kg érett komposztot is. Csak annyi talajjal takarjunk, hogy a töveket 2—3 cm-es réteg fedje. Száras időben néhány naponként alaposan öntözzük be az árkokat, s a növények fejlődése ütemében fokozatosan töltsük fel. A hiányokat azonnal pótoljuk, ne engedjük a felszínt cserepesedni és elgyomosodni. Ősszel az elszáradt hajtásokat a talajszintnél vágjuuk le és égessük el. A második évben öntözzük, gyomláljuk, kapáljuk, feltrágyázzuk a fiatal ültetvényt, s pótoljuk a hiányokat. A zöldspárga telepítése csak annyiban tér el az elmondottaktól, hogy kisebb területet igényel. A sortávolság 100—120 cm, a tőtávolság 40—50 cm lehet. A töveket laza talajon 20—25 cm, kötötteken 15 cm mélyre ültessük. A spárgaültetvény termése a harmadik évtől szedhető. Kora tavasszal, márciusban a sorokra 40 cm széles, és 30—35 cm magas bakhátakat húzzunk fel. A sípok április közepén kezdik áttörni a bakhát tetejét; s, akkor folyamatosan szedhetők. A repedezett bakhátat korán reggel bontsuk ki, és a legfejlettebb sípokat tőből vágjuk el. Az első évben 2—3, a továbbiakban 8—10 sípot szedhetünk tövenként az idényben. Június elejéig szedhetünk, utána bőségesen felvágyázzunk és bontsuk le a bakhátakat. 2—3 évenként négyzetméterenként 4—5 kg szerves trágyát ástunk be a sorközökbe a bakhát lebontása előtt A nyári, rendszeres, nagy adagú (60 mm-es) öntözést, a kórokozók és kártevők elleni védelmet nagyobb hozammal hálálja meg. A kiöregedett telepeket szakaszosan újítsuk fel. (bj)