Kertészet és Szőlészet, 1977 (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-01 / 35. szám
ÚJABB ISMERETEK A SZŰRŐAZBESZTRŐL A szűrést már az ókori szőlőtermelő népek ismerték. A hozzá használt különböző anyagok közül a szűrőazbeszt azonban csak mintegy százéves múltra tekinthet vissza. Az azbesztszűrők fejlődése a múlt század végén indult meg rohamosan. Jelentősebb esemény volt, midőn Schmitthener 1913- ban kidolgozta az azbeszt csírátlanító szűrőlapokat. Ezeket a Weil által kialakított lapszűrőkben 1923 óta napjainkig üzemileg használjuk a legszelektívebb szűrés, a hideg úton való csírátlanítás végrehajtására. Főbb jellemzők A szűrőazbeszt cellulóz- és azbesztszálak különböző arányú keveréke. A cellulóz növényi eredetű, relatíve durva szálú anyag, pH-értéke 4,5. A borászati célra használatos azbesztet főként krizotilból készítik, amelynek összetétele — egyszerűsített formában — MGG(OH)aSi4010. A tisztított azbeszt a cellulózhoz képest igen finom (150 000 szálfinomságú) szálakra aprózott anyag, pH-értéke 8,5—9,5. Egyegy azbesztszálat sűrűn egymás mellett álló kristályokból képzett kristálysorként képzeljünk el. Az azbeszttartalmú szűrőanyagok szűrőképességét mennyiségi és minőségi tekintetben az azbeszt keverési arányával szabják meg. Több azbeszt kisebb mennyiségi és magasabb fokú minőségi teljesítőképességet eredményez. A szűrőazbeszttel a bort nemcsak tisztára, de fényesre is lehet szűrni. Ez a szűrőanyag specifikus tulajdonsága, amely elektrokapilláris, adszorpciós, adhéziós képességein nyugszik. A szűrőazbeszt a bor pH-intervallumában pozitív elektromos töltésű. Ezzel szemben negatív töltésű például a csersav-zselatin derítés hatására keletkező csapadék (zselatin-tannát), a benitonit, a berlinikék, a vörös színanyagok, a borseprő, a bor kolloidjai. Káros hatások Legújabban a szűrőazbeszt használatával kapcsolatban ember-egészségügyi indokokkal észrevételeket támasztanak. Az emberi szervezetbe kerülő parányi azbesztrészecskék kóros elváltozásokat, rosszindulatú daganatokat okozhatnak. Az emberi szervezetbe általában háromféle úton kerülhet azbeszt: — por formájában a tüdőbe lélegezve, — azbeszten szűrt itallal a gyomorba, illetőleg a bélrendszerbe. — egyes gyógyszerekkel szintén a gyomort és a bélrendszert terhelve. Az első formából jelentkező kóros elváltozásokra, mint munkahelyi ártalmakra már régen (1936-ban) felfigyeltek. Az azbesztfeldolgozó üzemekben dolgozók között — sajnos — igen gyakori a tüdőrák. Az elfogyasztott élelmiszerek közül például a polírozott rizs s a felezett borsó is vihet a szervezetbe azbesztet azáltal, hogy e műveleteknél tömítő- és egyéb segédanyagként az azbeszt is használatos. Azonban ennél sokkal élesebben és valószínűbben vetődik fel a lehetőség az azbesztszűrőkön szűrt italok (bor, sör, pálinkafélék, szűrt gyümölcslevek stb.) fogyasztása esetében. (Franciaországban 1977 elejétől lapszűréshez már csak azbesztmentes szűrőlapok használhatók!) Az Egészségügyi Világszervezet a gyógyszeriparban az azbeszt használatát 1975- ben megtiltotta. De térjünk vissza a bennünket is közelebbről érdeklő azbeszten szűrt italokhoz. A már említett kifogások azáltal váltak közölhetőkké, hogy az azbesztrészecskéket a szűrt italokban kimutathatókká tették. Richards elektronmikroszkópos vizsgálati módszert dolgozott ki, amellyel a vizsgált ital krizotiltartalma határozható meg g/1 értékben. Ennek segítségével egyre növekvő számú vizsgálat és kísérlet indult el főleg a bor- és a söripar területén, egyelőre azzal a céllal, hogy adatokat gyűjtsenek, így az azbeszttel kapcsolatos irodalom rohamosan növekedik. Az újabb vizsgálatok arra igyekeznek fényt deríteni, hogy a gyomorba került krizofilkristályocskákkal mi történik. Az eddig arra utalnak, hogy (a gyomorsav pH-ja szerint) a kristályok magnéziumtartalma a morfológiai tulajdonságok érintetlenül hagyásával hosszabb-rövidebb időn belül 100%-osan eltűnik. Viszonylag gyorsabb (körülbelü 45 nap) ez a „kilúgozódási” folyamat a Pepsi-Cola és az égetett szeszes italok esetében (körülbelül 65 nap). Leglassúbb (95 nap) viszont a változás a víznél és a vízben gazdagabb italoknál (például bor, sör, gyümölcslevek stb.). Az azbesztkristályocskák élettani hatásának kutatása természetesen állatkísérletekkel folyik. De mint minden élettani kísérlet, természetéből adódóan hosszú időt és nagy körültekintést igényel a következtetések egyértelmű levonása tekintetében. Mit lehet helyette Már most is fölvethető azonban a kérdés: mi lesz akkor, ha a szűrőazbeszt használatát humán-egészségügyi okokból megtiltják? Ez esetben a jelenleg azbesztpehellyel végzett szűrést is kovaföldszűrőn kell elvégezni. A szűrőlapok helyett (például a bor palackozás előtti csírátlanítására) membránszűrőt fogunk alkalmazni. A szűrőmembrán, melyet először (1910) Zsigmondy alkalmazott laboratóriumi mikrobiológiai célra, tehát nem ismeretlen szűrőanyag. A mai, üzemi méretekben is alkalmazott szűrőmembránok különböző műanyagokból (cellulózészter, nylon, teflon stb.) készített, vékony (125—150 mikron), meghatározott pórusfinomságú (0,025 ... 14 mikron) filmek. A pórusok (aktív felület) az összfelület 70—84%-át teszik ki. A szűrőmembránok biológiailag ismertek, sterilizálás mellett ismételten használhatók. Átlagos nyomásterhelhetőségük 7att. A szűrőmembránok csak a szitahatás elve szerint működnek. Ennek megfelelően a kiszűrt szilárd részecskék irányában a membrán pufferoló hatást kifejteni nem képes. Ebből következik, hogy egy membránszűrő — az azbesztszűrővel szemben — sokkal érzékenyebb a szűrendő bor kémiai-fizikai összetétele és előkészítése tekintetében. Összehasonlítható értékelések Ezekből következik, hogy többen foglalkoznak a csírátlanításra használt szűrőlapok és membránok összehasonlító értékelésével. A kísérletek röviden összefoglalt megállapításai: — a membránszűrés mikrobiológiai szempontból nagyobb biztonságú, mint az azbesztszűrés, — a szűrőmembrán többször használható, de sterilizálására kizárólag csak alacsony nyomású (0,5 att) gőz használható, — a teljesítőképesség és a gazdaságosság nagyobb mértékben függ például a bor összetételétől és előkészítésétől (éles előszűrés, nagyobb fehérjestabilitás szükséges), — az azbesztlapok szennyezési terhelhetősége — mivel vastagságuk (3,5—4 mm) mélységi szűrést is lehetővé tesz — a szűrőmembránokénak körülbelül 35-szöröse, — a membránszűrőknek jelenleg nincs olyan átütő erejű előnye, amely a borászat területén való gyors elterjedésükre utalna. Ha azonban az azbeszttartalmú szűrőanyagok ember-egészségügyi hátránya bebizonyosodik, akkor minden ellenkező indokot félretéve a membránszűrésre kell a borászoknak áttérniük. Dr. Mercz Árpád (Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet) Oltványtermesztés Hegyalján A Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát az idén az Iván-tanyai és a Galambos dűlőben 18 hektár területre telepítette oltványnevelő iskoláját. 1977-ben 2,1 millió „oltványjelöltet” iskoláztak be, ebből 800 ezer volt Hárslevelű, 300 ezer a Furmint, 250 ezer Ottonel muskotály, míg a többi Szürkebarát, Sauvignon, Chardonnay és Piros tramini fajták. Ez utóbbiról a telepvezető, Szabó Lajos elmondta: a tapasztalatok szerint gépi oltással eredményesen szaporítható. Az oltványnevelés vízigényes tevékenység. Az idén kétszer kapott mesterséges csapadékot a terület, 40—40 millimétert. A növényvédelem szintén nagy figyelmet követel. A kórokozók ellen az oltványokat rendszeresen permetezik T-54-es lánctalpas traktorra szerelt Perla típusú növényvédő-gépekről. Ugyancsak állandó munkát ad az oltványiskola dolgozóinak a növényápolás, amely ma még meglehetősen kézi-munkaigényes művelet. Az oltványokat novemberben szedik föl. Az előzetes termésbecslések szerint az iskolázott „oltványjelöltek” 35 százalékából lesz I. és II. osztályú gyökeres oltvány, s ez - figyelembe véve a Hárslevelű és részben a Furmint gyönge eredési affinitását - jó eredménynek mondható. A várható 700-800 ezer gyökeres oltvány egy részét a borkombinát saját telepítésre használja fel, a másik részét szovjet exportra küldik. (hajdú)