Kertészet és Szőlészet, 1980 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-03 / 27. szám

Ai gomba­ szerek a kistermelő­knek 1980-ban a korlátozott beszerzési lehető­ségek fokozottabban éreztetik­­ hatásukat a kisüzemi növényvédőszer-ellátásban, mint a nagyü­zemekben, így a kistermelők által keresett tőkés viszonylatú szerek részleges hiánya elsősorban a gombaölő szerek al­kalmazásában okoz gondot. A kereskedelem elsősorban hazai szerek­kel, valamint új termékek bevezetésével igyekszik enyhíteni a feszültséget. A Cuprosan SD hiányára és pótlására az idei évtől a hazai­ gyártású Sandoz AG li­cence alapján a Miltox Special, a Dithane M 45 helyett a Polyram — Combi, továbbá a lisztbairmat elleni védekezésre a már is­mert és megkedvelt, por alakú Karathane mellett a folyékony Karathane—LC-t hoz­ták forgalomba. Miltox-Special: A lisztbairmat és­ a szür­kepenész kivételével gombabetegségek el­len használható — almástermésűekben, csonthéjasokban, bogyós gyümölcsösökben és szőlőben 0,3—0,5 ®/o-os­­ tömén­ységben (10 liter vízben 3—5 dkg). (Legyünk figyelem­mel a lézérzékenységre!) A burgonyában burgonyavész és alternáliás foltosság ellen; továbbá zöldségfélékben és gyógynövény­­kultúrákban is használható. Gyakorlatilag nem mérgező. A Peremar­toni Vegyipari Vállalat gyártja, és 1 kg-os csomagolásban forgalmazzák. Polgram Combi: Gscimel esősökben és szőlőben gombabetegségek ellen — liszt­­harmat kivételével — 0,2%-os (2 dkg/10 li­ter víz) töménységben juttassuk ki. Lisztharmat és szürkepenész kivételével használható gomba^betegségek ellen szántó­földön, üveg és fólia alatt termesztett zöld­ségfélékben, dísznövényi kultúrákb­a­n, vala­mint burgonyában burgonyavész és alter­náliás foltosság ellen. Gyakorlatilag nem mérgező. A BASF hajtóan­yagából a fűzfői Nitrokémia gyártja, 0,5 kg-os egységben kapható. Karathane LC. Felhasználható almafa­­lisztihanm­at ellen, 10—12 naponként 0,05— 0,06%-os (5—6 ml/10 liter víz) töménység­ben. Köszméte és ribiszke lisztharmata el­len 0,05%-os (5 ml/10 liter víz) permetlé­­ben. Jól bevált lisztharmat ellen szőlőbeli zöldségfélékben, valamint dísznövényeknél. Közepesen mérgező. A Böhm and Haas hatóanyagából az Alkaloida gyártja Tisza­­vasváriban, 0,2 literes csomagoláson. A most bevezetett új gombaölő szerek a Hermes szövetkezet és az Áfész vetőmag- és növényvédőszer-boltjaiban szerezheti Kováts Zoltán (Agrotröszt) Csonkázás, hónaljazás A június közepe körüli bőséges esők és a meleg idő megtette kedvező hatását, min­denütt gyors fejlődésnek indult a szőlő. Ugya­nak­kor az erős­en buja lomb­ozat, a túl hosszúra nőtt hajtások nem kívánato­sak. Feleslegesen vonják el a tökétől a táp­anyagot, visszahajolva pedig kedvezőtlenül beárnyékolják a fürtöket, a többi hajtást, s ezek rosszabbul érnek be. Nagymérték­­ben­ csökken a növényvédelem hatékonysá­ga is, mert a zárt lombozat belsejébe alig jut el a permetlé. Különösen veszélyes a buja lombozat az esős őszben, mert meg­gyorsítja a szürkepenész (a botritisz) terje­dését. A hajtásnövekedés szabályozásának, a termőegyensúly visszaállításának jól bevált régi módszere a csonkázás, a tetejezés. Az eltávolított felesleges hajtásrészek nem ár­nyékolnak, eredményesebb a permetezés, jól fejlődnek és kellően beérhetnek a ves­­­szők, a bogyók édesebbek, a fürtök pedig nagyobbak és szebbek lesznek. A csonkázást akkor érdemes elkezde­nünk, ha a tőkék hajtásai a kedvező ma­gasságot már 200—300 mm-rel meghalad­ták, ha túlnőtték a támasztékot. Legkedvezőbb a július eleji csonkázás, mert növeli a tőke erőnlétét, számottevően javítja a fürttermlés m­inőségét. A korai csonkázás azért nem hasznos, mert erősen megindítja a hajtások képződését, s ezzel gyengíti a tőkét. Ha a hajtások felső része még gyenge, kézzel csonkázzu­k, vagyis vissza­törjük a hajtásokat. Ha viszont már fásodottabbak és a kívánatos magasságban már erősek, ollót vagy sövénynyírót használjunk. Az új telepítésű és a 2—3 éves szőlőt ne csonkázzuk. Itt ugyanis arra kell töreked­nünk, hogy minél fejlettebb, erősebb gyö­kerű tőkét­­ kapjunk, s minél hama­rabb megkezdhessük a művelésmód szerinti ki­alakításokat. Csak akkor csonkázzunk, ha a szőlő a növekedését még szeptember köze­­p­ére se fejezné be. A késői csonkázással a vesszők beérését segítjük elő. A csonkázás kiegészítő művelete a hón­­aljazás. Erre azért van nagy szükség, mert a hajtások levélhónaljának nyári rügye a kialakulás után rendszerint kihajt, és fo­kozza a lombozat zsúfoltságát. A hónaljhajtás erős képződése mindig arra utal, hogy megbomlott a növény egyensúlya. (Ezt előidézheti az alacsony rügyterhelés, a sok csapadék, a túlzott nit­­rogéntrágyázás és a tú­l korai csonkázás is.) Régebben helytelenül a­­ teljes hónalj­hajtást eltávolították. Az újabb megfigye­lések szerint ez káros, mert bár a fiatal hónaljhajtás előszö­r inkább tápanyagot fogyaszt, az alsó levelei kifejlődése után azonban számottevően részt vesz az egész tőke szénhidrát-termelésében, és jelenléte feltétlenül kedvező a fürt fejlődésére. Hogy a kedvező hatást elérjük, két-há­­rom levelet meghagyva törjük vagy csíp­jük vissza a hónaljhajtásokat. Ezt a mű­veletet a tenyészidő alatt általában két-há­­romszor ismételjük meg. ^ Sat. M. F. BORASI- KISLEXIKON Spätlese (e. spétléze). A bor egy bizonyos minőségének törvényes né­met megjelölése. A S. túlérett sző­lőből, javítás nélkül készített, rend­szerint édeskés bor. Sűrített must. A friss vagy kénes­savval konzervált szőlőmustnak be­­párlás útján töményített terméke. Cukortartalma 55—65 súly­/o. Törvé­nyes keretek között javítási célra használjuk. Szafler: A vadsáfrány (Carthamus tinctorius) virágának szárított szir­ma. A fehérborok színének javítá­sára törvényesen megengedett a Sz. vizes kivonata. Szagtalanítás: Hibás szagú borok javító kezelése aktív szénkészít­ménnyel. Szalmabor (Strohwein): Német és francia borvidékeken az érett szőlő­­fürtöket szellős helyen (padláson) állványokra vagy szalmára rakják, s hetekig ott hagyják, így a bogyók betöppednek. Néhol karácsonyig is szikkasztják a szőlőt, s a párolgási vízveszteség 30 °/o, sőt több is lehet Nedves időjárás esetén felléphet a szürkepenész (a botritisz) és nemes­rothadás is lejátszódhat. Ebből szőlőből készült bor a Sz. Ize abban a különbözik a tőkén túlérett szőlő bo­rától, hogy benne a sav a kelleténél rendszerint jobban érezhető. Az ötvenes években az állami bor­­kereskedelmet egy félreértés alap­ján alaptalanul vádolták azzal, hogy szalmából készíti borait. A félreér­tés abból adódott, hogy még ekkor a borospalackok védőtokját, a szal­matokot zsúpszalmából készítették. A vagonszámra vásárolt szalma címzettjeként a vasutasok boros vál­lalatok nevét olvashatták le. Szamorodni. A megnevezés len­gyel eredetű. Annyit jelent, hogy termett. Tokaj hegy alján ez a borkü­lönlegesség úgy készül, hogy az aszúsodott szemeket is tartalmazó fürtöket válogatás nélkül feldolgoz­zák. A Sz. borban maradhat ki nem erjedt cukor (édes Sz.), és lehet a bor száraz. Szállítóhordó (transzport hordó). Minden 850 literen aluli, szállításra használt hordó megnevezése. Száraz bor. A nem édes bor szak­mai megnevezése. Szárított szőlő (fonnyasztott szőlő, mazsola, aszalt szőlő). Közvetlenül csemegeként étkezésre, cukrászati­ célra vagy csemegeborok készítésére aszalt szőlő. Sz. készítésére általá­ban magvatlan szőlőfajtákat (Szul­­tanina, Kori­nthusi) használnak. A szőlőt nagyobb részben napon, ki­sebb részben mesterséges szárító be­rendezésekben aszalják. A legtöbb aszalásra alkalmas szőlőt Kaliforniá­ban, Törökországban, Görögország­ban, Ausztráliában és Iránban ter­melik. Szekszárdi bikavér­► bikavér: M. A.

Next