Kertészet és Szőlészet, 1993 (42. évfolyam, 1-25. szám)
1993-03-04 / 9. szám
A magyar bor egyik legbiztosabb piaca évszázadokon át Lengyelország volt. A krakkói lengyel borkereskedők már a 16. században megvetették lábukat Hegyalján. Tállyán ma is élnek még a Lippóczy-család leszármazottai, akik annak idején Tarnowon keresztül látták el Lengyelországot tokaji borokkal. A Rákóczi-szabadságharc legfontosabb anyagi bázisát a hatalmas családi birtokok bortermése jelentette, amit túlnyomórészt lengyel kereskedők értékesítettek. Talán a magyar fülnek nem cseng olyan szépen a latin nyelvű lengyel mondás: Vinum in Hungaria natum in Polonia educatum. Azaz akkor jó igazán a magyar bor, ha lengyel pincékben érlelik. Történelmi kapcsolatok Mikszáth Kálmán sok novellában, regényben ír a lengyel borkereskedőkről. A Kísértet Lublón című regényben így örökít meg egy varsói borospincét: „A pince a világ legjobb boraival volt megtöltve. A hatalmas százak és hordók, mindegyik egy-egy apostol faragott arcképével, vagy valamely bibliai jelenettel úgy állottak sorban, mint egy nagy zegzugos város utcáin a házak, és gyönyörűen beosztva az illető szent férfiak rangja és érdeme szerint. A Júdás hordóban csiger volt. Szent Pál szekszárdi vörössel vala megtöltve. A szelíd János apostol gyomrában Egri Bikavér forrt, a Szent Antaléban gránátvillogású Burgundi. Messze, a pince legvégében csapóajtón kellett lemenni egy fiókpincébe, melynek fekete falairól szürke pókhálók lógtak. Ott csupa kis hordók voltak, mégpedig befalazva, hogy valamiképp lábat ne kapjanak. Ez a tokaji aszúk birodalma..." Másfél évszázadra, egészen az első világháború végéig Lengyelország eltűnt Európa térképéről. A cári udvar a borkereskedelmet természetesen szívesen vállalta ebben az időben a saját hasznára. A két világháború között - a történelmi hagyományokra emlékezve - újra felvirágzott a borkereskedelem. Ám a sors ezúttal sem volt kegyes, a békés időszakot ismét a háború borzalmai váltották fel. A két nép a sok szenvedés jutalmául egy táborba került, s megint csak kiszorult a művelt Európából. A KGST kényszerpályái fellendítették a kapcsolatokat, de ez a számszerű növekedés nem versenyhelyzet eredménye volt, kényelmessé és kiszolgáltatottá tett eladót és vevőt egyaránt. Gazdasági válság Lengyelországban a kommunizmus végórái előbb kezdődtek, mint nálunk. Már a 70-es években is csak a nyugati kölcsönök segítségével tudták életben tartani a rendszert, de a gazdaság a 80- as évek elejére gyakorlatilag összeomlott. Ennek ellenére a magyar borimport 1986-ig stabilan tartotta pozícióit. A KGST fölszámolásakor derült ki, hogy milyen törékeny az erőszakkal egyben tartott kapcsolat. Nem haragudtunk mi egymásra lengyel barátainkkal, nem voltak milliárdos kifizetetlen számlák, a magyar bor sem lett sokkal rosszabb, mégis évről évre csökkent a borexport. 1991-ben már csak 5 millió dollár értékű bort és pezsgőt adtunk el, 1992-re ennél is kevesebbet. Ma a lengyel boltok polcain széles választék található a világ szinte minden tájának boraiból. A legolcsóbbak a bolgár borok, a közép kategóriában Nyugat-Európa mellett Észak-Afrika és Dél- Amerika is képviselteti magát. A luxust vásárlók találhatnak francia vagy német borkülönlegességeket is. E tarka kínálat, aminek zöme a magyar termékeket szorította ki, elfeledteti a vásárlókkal, hogy nem is olyan régen általában magyar bor került az ünnepi asztalokra. Elárvulva, mutatóban szomorkodik csak néhány palack Bikavér vagy Szürkebarát, csak a leghűségesebb borbarátok keze nyúl utánuk, hogy leemelje a polcról. Néhány éve még üresek voltak a lengyel élelmiszerboltok, az alapvető cikkeket is csak nagy nehézségek árán lehetett beszerezni. A kormány a nehéz helyzetben kemény piacvédő intézkedéseket hozott, ami a borra különösen kedvezőtlenül hatott. Az általános vámkötelezettségen kívül még 170%-os különadó is sújtja a bor forgalmazását. Aligha vigasztalja a hoppon maradt borkereskedőket, hogy ez a különadó egyes égetett szeszes italok esetén a 1000%-ot is meghaladhatja. • •ünnepek itala Pedig a lengyel emberek szeretik a jó bort. És mert szőlőtermesztésre nem alkalmasak az ökológiai feltételek, az országban megszokták már, hogy külföldről szerezzék be a bort, így az ára sohasem volt alacsony, elsősorban ritka alkalmakkor került a poharakba. Az egészséges életmód kialakításához is kívánatos lenne, ha a vodka helyett a bor népszerűsége növekedne. Ha akarjuk, ha nem, ma is egy csónakban evezünk a szomszédos népekkel. Közös érdek, hogy gazdaságunk újra nyitott legyen egymás irányába. Sajnos a kijózanodás időszakát éljük, mind egyértelműbb, hogy a gazdag nyugat kisujját sem mozdítja megsegítésünkre. A Közös Piac, vágyaink netovábbja, még csak hátrányait mutatta nekünk, sokkal inkább a kirekesztést, mint a befogadást. Ebben a helyzetben közös érdek, hogy újból egymásra találjon a magyar bortermelő és a lengyel borfogyasztó. A kormány dolga eldönteni, hogy ennek milyen ára van, mivel lehet viszonozni azt, ha megnyílik ez a régi-új piac a magyar borok számára. Új megállapodások A „visegrádi hármak” szabadkereskedelmi övezet kialakításában egyeztek meg. Nem minden ország nézi jó szemmel az ilyen típusú megállapodásokat, hiszen ez új versenyhelyzetet teremt, amiben az egyezményből kimaradók hátrányosan indulhatnak. Ezt az állapotot, ha valaki, akkor mi magyarok ismerjük igazán, gondoljunk csak bármely mezőgazdasági termény eladásának lehetőségére. Lengyelországban súlyosabb volt a válság, ezért a kibontakozás is már jobban körvonalazódik. A tegnap még üres boltok roskadoznak a sok árutól, a szinte elfelejtett kávé, csokoládé, hús soha nem látott gazdagságban csalogatja vásárlókat. A pénzváltás is liberalizálódott, manapság törvényesen adhatóvehető a dollár, a márka vagy akár a forint. Sajnos a vevők pénztárcája még nem vastagodott meg ott sem, de a fejlődés jelei már szemel láthatóak. Találjunk újra egymásra, ne szégyelljük egymás barátságát! Mi tehetünk róla a legkevésbé, hogy ezt a kapcsolatot negyven éven át az erőszak tartotta össze. Most, egy megváltozott világban, bátran nyújthatjuk kezünket egymás felé, a kölcsönös előnyökön alapuló kereskedelem mindkét ország érdeke. Kopcsay László KITEKINTÉS Szeret-e Lengyelországban a mmn bort! 1993/9 KERTÉSZET ÉS SZŐLÉSZET 3