Kertészet és Szőlészet, 2001 (50. évfolyam, 27-52. szám)
2001-09-20 / 38. szám
7. ALFÖLDI SZOLŐ-BOR KONFERENCIA ■ Marketing önerőből? Az Európai Uniós csatlakozásunk jegyében, olasz előadók részvételével rendezték meg a 7. Alföldi Szőlő-Bor Konferenciát Kecskeméten. Az egész napos rendezvényről ezúttal a magyar előadásokat foglaljuk össze, az Európai Unió előírásairól és az olasz gyakorlatról szóló beszámolókra visszatérünk. Bevezetőjében Benito Righetti, az olasz nagykövetség tanácsosa a nemzetközi együttműködésre hívta fel a magyar borászok figyelmét. Az unió bortermelő tagországaiban a nemzeti termék fontos tétele a bor, ezért együtt lépnek föl érdekeik védelmében Brüsszelben. Ehhez az együttműködéshez a magyaroknak is csatlakozniuk kellene már most. A magyar bortermés gyakorlatilag állandónak tekinthető, mondta a tanácsos, nagyobb árbevételt korszerű eljárások alkalmazásával, jobb minőségű termékekkel érhetünk el. Óriási lehetőségek állnak előttünk a borturizmus jobb kihasználásában is. A géntechnika betört a szőlészet-borászat területére: az USA-ban génmódosított szőlőfajtát hoztak létre, amelyik ellenálló egy veszélyes baktériumos betegséggel szemben. Génmódosított élesztő szolgálhat például Kanadában savcsökkentésre, Dél-Afrikában pedig a tartósító szerek részleges kiváltására. Az ágazat helyzetéről Éder Tamás, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára adott összefoglalót. Magyar bort továbbra is szállítunk az Európai Unióba, ahol a fokozatosan magára találó kelet-európai országokkal is versenyeznünk kell. Ezen az igényes piacon a minőség, az ár és a marketing együtt számít, a magyar gazdaságok hatékonyságát mindenképpen javítanunk kell. Ma a 106 ezer ha szőlő 89%-át egyéni gazdaságokban művelik, többségében gondosan, a megfelelő terheléssel. Az ágazat nagy gondja, hogy a magánosítás során elvált egymástól a szőlőtermesztés és a borkészítés. Ma szőlőterülettel nem rendelkező gazdasági társaságok készítik a hazai bor 66%-át, ők rendelkeznek a tárolótér 73, és a palackozó teljesítmény 86%-ával. Segítheti az ágazat fejlődését a SAPARD, és a kistérségi támogatás, valamint a pályakezdő gazdák támogatása. Fontos feladat a borászatok korszerűsítése, továbbá a célratörő marketing kidolgozása, amellyel jó hírnevet szerzünk a magyar boroknak. Kitörési lehetőségek az Alföldön Igen nagy erőt képviselnek az alföldi borvidékek, mondta dr. Botos Ernő, az FVM SZBKI főigazgatója, marketingről szóló előadásában. A magyar borpiac 40 százaléka tartozik a Kunsági, a Hajós-Bajai és a Csongrádi Borvidékhez. Ezen a vidéken az emberek hajlamosabbak arra, hogy együttműködjenek, és az Alföldön látható területi egység is nagy érték a marketing szempontjából. Ugyanakkor a nagy egységen belül megkülönböztethetünk más-más értéket képviselő területeket, fajtákat vagy borokat. Botos Ernő szerint a főként asztali borokat készítőket kevésbé veszélyezteti az uniós tagságunktól teljesen nyitottá váló borpiac. A minőségi kategóriába sorolt, ám annak kevésbé megfelelő borokat fenyegeti a legnagyobb veszély. Itt az ideje, hogy közösségi marketing induljon az alföldi borvidékeken és másutt az országban. Az egyéni források kimerülnek, a közösségi marketing pedig egységre vetítve olcsóbb és hatékonyabb. Nagyobb egységet lehet kollektív formában megjeleníteni a piacon, ami egyébként maga is egyre inkább központosul. A hazai borpiac már igencsak közelít a német vagy a francia piac felépítéséhez. Térségi, borvidéki és körzeti marketing terveket kell kidolgozni az alföldi borászoknak, saját forrásból, saját szellemi erőfeszítéssel. A marketing terv célja a piac bővítése, a gazdasági növekedés. Az utóbbi évtizedben nem csökkent az alföldi borok piaci részesedése, tehát inkább a bevétel növelésén kell dolgozniuk. Ennek két módja van, az önköltség csökkentése, vagy a hozzáadott érték és egyben az ár növelése. Inkább ez utóbbi megoldás ajánlható az alföldi borászoknak, mert nagy lehetőségeik vannak még a szelekció és az ellenőrzés terén. Magyarországon minden szinten a piacrajuttatás a marketing tevékenység leggyengébb láncszeme. Tudatni kell a fogyasztóval, hogy olyan terméket kínálok, amire szüksége van, amit meg akar szerezni. A marketinggel átfogó szervezetnek kell foglalkoznia, a termelők részvételével és irányításával, ám semmiképpen sem állami formában. Túlszabályozottság Alföldi borokat jellemzően helyben és közepes méretű élelmiszerüzletekben árulnak. Ez komoly hiányosságokra utal, hiszen manapság nem lehet kihagyni az értékesítésből a hálózatokat, amelyek a piac 70%-át uralják, sem az éttermeket, borszaküzleteket, rendezvényszervezőket. Rendkívül változatossá váltak az alföldi borászatok, sok kicsi és nagy szereplő jelent meg, ami sajnos nem tükröződik a piaci munkában. A hegyközségek feladatait Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) főtitkárhelyettese vette számba. Az 1994. évi CII. törvény keltette új életre a magyar hegyközségeket, majd 1996-ban alakult meg a HNT. Közigazgatási, szakmai és terméktanácsi feladatokat lát el a szervezet, egyben részt vesz az érdekvédelemben is. A hegyközségek adják ki az eredetigazolásokat, ami a legfontosabb feladatuknak számít. A hegyközségek igyekeznek minőségközpontú fejlesztésre ösztönözni, segédkezni a technológia-fejlesztésben és a piacszervezésben. Most kell hosszú távú terveket készíteni, mert a jövőben a jövedelemkiegészítésként űzött borászkodás a háttérbe szorul, vagy csak megfelelő együttműködés keretében, piacképes mennyiségben és minőségben lehet folytatni ezt a tevékenységet. Az ágazat növekedési pályára állításához össze kell hangolni a jogi kereteket, ugyanis a bortörvény, a hegyközségi törvény, a jövedéki törvény olykor ellentmond egymásnak. A jogszabályok módosítására a HNT tesz javaslatot, a hegyközségek összegzett véleménye alapján. A csatlakozó jogszabályok közül például az élelmiszertermelésre vonatkozó előírások túlzóak, az EU-ban általánosan külön szabályok vonatkoznak a borhigiéniára. A gazdasági szabályozás átalakítása legalább olyan fontos, mint az előzőek. A hegyközségek szeretnék elérni, hogy a támogatási, az adó- és a járulékszabályozás tegye lehetővé azt, hogy az uniós források és előnyök is eljussanak az ágazatba, ne csupán a már érzékelhető kötelezettségek. Dr. Kállay Miklós, a Magyar Bor Akadémia elnöke főként piaci lehetőségeinkről beszélt. A hazai 4,5 millió hektoliter körüli bortermés fedezi a 30-32 literes belső fogyasztást és az évi egymillió hl körüli kivitelt. A jövőben nagy veszélynek vagyunk kitéve, mert a nagy európai bortermelő országokban az évtized végére 52 literre csökken a 60 literes borfogyasztás. Ez azt jelenti, hogy Olaszország, Franciaország és Spanyolország még több bor kivitelében lesz érdekelt. Korábban nem féltünk az újvilági versenytársaktól sem, mert azt gondoltuk, hogy az emberek egyszer megkóstolják a tengerentúli újdonságokat, aztán visszatérnek a megszokott boraikhoz. Sajnos a nemzetközi porondon folyamatosan élénk érdeklődéssel kísérik az amerikai, ausztrál, chilei és más borokat. Ezekben az országokban néhány fajtát termesztenek nagy tömegben, fegyelmezetten, és korszerűen dolgozzák föl a szőlőt, így ugyan éppen a borok egyedisége vész el, de viszonylag olcsón kínálják azokat. Az alföldi borok hírneve rosszabb, mint a valós értékük, ezen mindenképpen változtatni kell. Az ágazat nem mondhat le az alföldi borvidékek biztonságot nyújtó, a belföldi piacot megalapozó termeléséről. A körzetben megoldódik a fajtakérdés is, hiszen a borturizmus várható fellendülésével (az EU a turizmus évtizedének nyilvánította a következő időszakot) a helyi fajták válnak érdekessé. Érdemes lenne kialakítani egy vagy több, csak az Alföldre jellemző, sajátos terméket, a tudományos eredmények fölhasználásával. Egy százalék jövedelem A három alföldi borvidék képviselői a gazdaságtalan termelésről, a nyomasztó borkészletekről, az olcsó szőlőárakról beszéltek. Sokat segítene, ha létezne még az a bormarketing program, amelyik segített a Kunsági Borvidék jelmondatának (A Kunsági bor a mindennapok bora) és emblémájának megtervezésében. A legfontosabb mégis a pince saját arculatának megteremtése, de csak akkor, ha megfelelő minőségű bort készít. A tavalyi, országos átlagban egy százalékos nyereség azonban nem nyújt fedezetet önálló fejlesztésre, marketing tevékenységre. 1995 óta folyamatosan csökken a bormarketingre fordított összeg, ami megmutatkozik a kivitel mélyrepülésében is. Tavaly 86 ezer hektoliter bort adtunk el külföldön, összesen 65 millió dollárért. 1996-ban a kivitel 1,3 millió hl volt a bevétel pedig 130 millió dollár. Horváth Csilla 6 KERTÉSZET ÉS SZŐLÉSZET 2001/38