Kertészet és Szőlészet, 2001 (50. évfolyam, 27-52. szám)

2001-09-20 / 38. szám

7. ALFÖLDI SZOLŐ-BOR KONFERENCIA ■ Marketing önerőből? Az Európai Uniós csatlakozásunk jegyében, olasz előadók részvételével rendezték meg a 7. Alföldi Szőlő-Bor Konferenciát Kecskeméten. Az egész napos rendezvényről ezúttal a magyar előadásokat foglaljuk össze, az Európai Unió előírásairól és az olasz gyakorlatról szóló beszámolókra visszatérünk. Bevezetőjében Benito Righetti, az olasz nagykövetség tanácsosa a nemzetközi együttműködésre hívta fel a magyar borászok figyelmét. Az unió bortermelő tagországaiban a nemzeti termék fontos tétele a bor, ezért együtt lépnek föl érdekeik védelmében Brüsszelben. Ehhez az együttműködéshez a magyaroknak is csatlakozniuk kellene már most. A magyar bortermés gyakorlatilag ál­landónak tekinthető, mondta a tanácsos, na­gyobb árbevételt korszerű eljárások alkalma­zásával, jobb minőségű termékekkel érhetünk el. Óriási lehetőségek állnak előttünk a bortu­rizmus jobb kihasználásában is. A géntechnika betört a szőlészet-borászat területére: az USA-ban génmódosított szőlő­fajtát hoztak létre, amelyik ellenálló egy ve­szélyes baktériumos betegséggel szemben. Génmódosított élesztő szolgálhat például Ka­nadában savcsökkentésre, Dél-Afrikában pe­dig a tartósító szerek részleges kiváltására. Az ágazat helyzetéről Éder Tamás, a Föld­művelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára adott összefoglalót. Ma­gyar bort továbbra is szállítunk az Európai Unióba, ahol a fokozatosan magára találó ke­let-európai országokkal is versenyeznünk kell. Ezen az igényes piacon a minőség, az ár és a marketing együtt számít, a magyar gazdasá­gok hatékonyságát mindenképpen javítanunk kell. Ma a 106 ezer ha szőlő 89%-át egyéni gazdaságokban művelik, többségében gondo­san, a megfelelő terheléssel. Az ágazat nagy gondja, hogy a magánosítás során elvált egy­mástól a szőlőtermesztés és a borkészítés. Ma szőlőterülettel nem rendelkező gazdasági tár­saságok készítik a hazai bor 66%-át, ők ren­delkeznek a tárolótér 73, és a palackozó telje­sítmény 86%-ával. Segítheti az ágazat fejlődését a SAPARD, és a kistérségi támogatás, valamint a pálya­kezdő gazdák támogatása. Fontos feladat a bo­rászatok korszerűsítése, továbbá a célratörő marketing kidolgozása, amellyel jó hírnevet szerzünk a magyar boroknak. Kitörési lehetőségek az Alföldön Igen nagy erőt képviselnek az alföldi borvidé­kek, mondta dr. Botos Ernő, az FVM SZBKI főigazgatója, marketingről szóló előadásában. A magyar borpiac 40 százaléka tartozik a Kunsági, a Hajós-Bajai és a Csongrádi Borvi­dékhez. Ezen a vidéken az emberek hajlamo­sabbak arra, hogy együttműködjenek, és az Alföldön látható területi egység is nagy érték a marketing szempontjából. Ugyanakkor a nagy egységen belül megkülönböztethetünk más-más értéket képviselő területeket, fajtákat vagy borokat. Botos Ernő szerint a főként asz­tali borokat készítőket kevésbé veszélyezteti az uniós tagságunktól teljesen nyitottá váló borpiac. A minőségi kategóriába sorolt, ám annak kevésbé megfelelő borokat fenyegeti a legnagyobb veszély. Itt az ideje, hogy közösségi marketing in­duljon az alföldi borvidékeken és másutt az országban. Az egyéni források kimerülnek, a közösségi marketing pedig egységre vetítve olcsóbb és hatékonyabb. Nagyobb egységet lehet kollektív formában megjeleníteni a pia­con, ami egyébként maga is egyre inkább köz­pontosul. A hazai borpiac már igencsak köze­lít a német vagy a francia piac felépítéséhez. Térségi, borvidéki és körzeti marketing terve­ket kell kidolgozni az alföldi borászoknak, sa­ját forrásból, saját szellemi erőfeszítéssel. A marketing terv célja a piac bővítése, a gazdasági növekedés. Az utóbbi évtizedben nem csökkent az alföldi borok piaci részese­dése, tehát inkább a bevétel növelésén kell dolgozniuk. Ennek két módja van, az önkölt­ség csökkentése, vagy a hozzáadott érték és egyben az ár növelése. Inkább ez utóbbi meg­oldás ajánlható az alföldi borászoknak, mert nagy lehetőségeik vannak még a szelekció és az ellenőrzés terén. Magyarországon minden szinten a piacra­­juttatás a marketing tevékenység leggyengébb láncszeme. Tudatni kell a fogyasztóval, hogy olyan terméket kínálok, amire szüksége van, amit meg akar szerezni. A marketinggel átfo­gó szervezetnek kell foglalkoznia, a termelők részvételével és irányításával, ám semmikép­pen sem állami formában. T­úlszabályozottság Alföldi borokat jellemzően helyben és közepes méretű élelmiszerüzletekben árulnak. Ez ko­moly hiányosságokra utal, hiszen manapság nem lehet kihagyni az értékesítésből a hálózato­kat, amelyek a piac 70%-át uralják, sem az étter­meket, borszaküzleteket, rendezvényszervező­ket. Rendkívül változatossá váltak az alföldi bo­rászatok, sok kicsi és nagy szereplő jelent meg, ami sajnos nem tükröződik a piaci munkában. A hegyközségek feladatait Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) fő­titkárhelyettese vette számba. Az 1994. évi CII. törvény keltette új életre a magyar hegy­községeket, majd 1996-ban alakult meg a HNT. Közigazgatási, szakmai és terméktaná­csi feladatokat lát el a szervezet, egyben részt vesz az érdekvédelemben is. A hegyközségek adják ki az eredetigazolásokat, ami a legfonto­sabb feladatuknak számít. A hegyközségek igyekeznek minőségköz­pontú fejlesztésre ösztönözni, segédkezni a technológia-fejlesztésben és a piacszervezés­ben. Most kell hosszú távú terveket készíteni, mert a jövőben a jövedelemkiegészítésként űzött borászkodás a háttérbe szorul, vagy csak megfelelő együttműködés keretében, piacké­pes mennyiségben és minőségben lehet foly­tatni ezt a tevékenységet. Az ágazat növekedési pályára állításához össze kell hangolni a jogi kereteket, ugyanis a bortörvény, a hegyközségi törvény, a jövedéki törvény olykor ellentmond egymásnak. A jog­szabályok módosítására a HNT tesz javaslatot, a hegyközségek összegzett véleménye alapján. A csatlakozó jogszabályok közül például az élelmiszertermelésre vonatkozó előírások túl­zóak, az EU-ban általánosan külön szabályok vonatkoznak a borhigiéniára. A gazdasági sza­bályozás átalakítása legalább olyan fontos, mint az előzőek. A hegyközségek szeretnék el­érni, hogy a támogatási, az adó- és a járulék­­szabályozás tegye lehetővé azt, hogy az uniós források és előnyök is eljussanak az ágazatba, ne csupán a már érzékelhető kötelezettségek. Dr. Kállay Miklós, a Magyar Bor Akadémia elnöke főként piaci lehetőségeinkről beszélt. A hazai 4,5 millió hektoliter körüli bortermés fedezi a 30-32 literes belső fogyasztást és az évi egymillió hl körüli kivitelt. A jövőben nagy veszélynek vagyunk kitéve, mert a nagy európai bortermelő országokban az évtized végére 52 literre csökken a 60 literes borfo­gyasztás. Ez azt jelenti, hogy Olaszország, Franciaország és Spanyolország még több bor kivitelében lesz érdekelt. Korábban nem fél­tünk az újvilági versenytársaktól sem, mert azt gondoltuk, hogy az emberek egyszer megkós­tolják a tengerentúli újdonságokat, aztán visszatérnek a megszokott boraikhoz. Sajnos a nemzetközi porondon folyamatosan élénk ér­deklődéssel kísérik az amerikai, ausztrál, chi­lei és más borokat. Ezekben az országokban néhány fajtát termesztenek nagy tömegben, fegyelmezetten, és korszerűen dolgozzák föl a szőlőt, így ugyan éppen a borok egyedisége vész el, de viszonylag olcsón kínálják azokat. Az alföldi borok hírneve rosszabb, mint a valós értékük, ezen mindenképpen változtatni kell. Az ágazat nem mondhat le az alföldi bor­vidékek biztonságot nyújtó, a belföldi piacot megalapozó termeléséről. A körzetben megol­dódik a fajtakérdés is, hiszen a borturizmus várható fellendülésével (az EU a turizmus év­tizedének nyilvánította a következő időszakot) a helyi fajták válnak érdekessé. Érdemes len­ne kialakítani egy vagy több, csak az Alföldre jellemző, sajátos terméket, a tudományos eredmények fölhasználásával. Egy százalék jövedelem A három alföldi borvidék képviselői a gazda­ságtalan termelésről, a nyomasztó borkészle­tekről, az olcsó szőlőárakról beszéltek. Sokat segítene, ha létezne még az a bormarketing program, amelyik segített a Kunsági Borvidék jelmondatának (A Kunsági bor a mindennapok bora) és emblémájának megtervezésében. A legfontosabb mégis a pince saját arculatának megteremtése, de csak akkor, ha megfelelő mi­nőségű bort készít. A tavalyi, országos átlagban egy százalékos nyereség azonban nem nyújt fe­dezetet önálló fejlesztésre, marketing tevékeny­ségre. 1995 óta folyamatosan csökken a bor­­marketingre fordított összeg, ami megmutatko­zik a kivitel mélyrepülésében is. Tavaly 86 ezer hektoliter bort adtunk el külföldön, összesen 65 millió dollárért. 1996-ban a kivitel 1,3 millió hl volt a bevétel pedig 130 millió dollár. Horváth Csilla 6 KERTÉSZET ÉS SZŐLÉSZET 2001/38

Next