Kertészet és Szőlészet, 2020 (69. évfolyam, 1-26. szám)
2020-04-29 / 18. szám
GYÜMÖLCS A hazai „szamóca-magonczozás’ kezdetei A köztudatban az él, hogy Magyarországon nem nemesítettünk szamócát, minden termesztett fajta külföldi származású. Mint cikkünkből kiderül, már a 19. század közepén születtek hazai fajták keresztezéses nemesítésből, aztán az 1930-as években id. Porpáczy Aladár, majd néhány évtizeddel később Szilágyi Kálmán munkásságából származtak államilag minősített fajták a fertődi gyümölcstermesztési kutatóállomáson. A magyar gyümölcs című, 1940-ben 7_1 megjelent munkájában Rapaics A. \.Raymund az 1860-as évekre visszatekintve megállapítja, hogy „Abban az időben németek, hollandok, angolok foglalkoztak ananászeperfajták tenyésztésével, s hozzánk főként német fajták kerültek. Hazai fajtáink még nincsenek.” Ugyanitt emlékezik meg Entz Ferenc korabeli szamócafajta-behozataláról „[...] Angolországból, de ♦ megjárta vele, mert az első tövek gyönyörű első termését egy holdvilágos éjtszakán Pest városának __~ örök névtelenségbe bujkáló sötét lovagjai orozva leszedték. Saját élvezetükre, vagy szívük hölgye kedvéért, senki sem tudja.” Rapaics előbbi állítását erősíti Mohácsy Mátyás 1928-ban megjelent Bogyósgyümölcsűek termesztése című könyve, amelyben a felsorolt szamócafajták között egyetlen hazait sem találunk. A nevek - sokszor magyar fordításban - német, angol és francia származásra utalnak. A fentiekkel szemben azonban előkerült egy olyan faiskolai leírás, amely korai nemesítő tevékenységre utal. Szilágyi Kálmán örökségéből került hozzám a Magyar Királyi Közalapítvány Szegzárdi uradalomhoz tartozó Puszta-Ózsákon fennálló Faiskola és Magtermelési Telepnek Árjegyzéke, amelyet 1886-ban adtak ki, és számos hazai nemesítésű szamócafajtát ismertetnek benne. Az említett telep elhelyezkedésére az Észrevételek fejezet első pontja ad magyarázatot: „1. A faiskola és magtermelő telep Szegzárd városától 1.2/8, hasonnevű gőzhajó-állomástól 3/8 mérföldnyire esvén, az áruk úgy postán, vasúton mint hajón egyaránt rendeltetésű helyükre kedvezően szállíthatók.” A tulajdonos Leopold Sándor ars poeticája a negyedik oldalon olvasható, úgy vélem, idézésre érdemes. ^ „Midőn kertészetem f. ’ ^ c. árjegyzékét közrebocsátatam, csak azt kívánom felemlíteni, miszerint minden megrendelés személyes felügyeletem alatt foganatosíttatik - mi mint szerénytelenség nélkül mondhatom a nagy érdemű vevő " közönségnek elég biztosítékot nyújt arra nézve, .»■" hogy a kiszolgálás minden irányban a lehető legnagyobb, lelkiismeretséggel eszközöltetik.” Leopold Sándor a következőkben külön kiemeli szamócafajta-ajánlatát, a következőképpen: „Gyümölcsfaiskolám termékein kívül, mint kertészetem különlegességeit kiválóan ajánlhatom a nagy gonddal előállított, az orsz. gazd. egyesület kertészeti szakosztálya által jelesnek elismert, úgyszintén az orsz. kiállításon kitüntetésre méltatott szamócza válfajokat és spárgagyököket.” A hivatkozások bizonyítják, hogy a fajtaminősítés rendszere már akkor is működött és a forgalmazó számára fontos volt a hivatalos formaságok eredményeit a nagyérdemű tudomására hozni. Az árjegyzék 14. oldalán a szamócakínálat ismertetése előtt a következő tájékoztató olvasható: „2. Szamócza- vagy földi eper Szamóca gyűjteményünk csak a legkitűnőbb, saját magunk által vetett magvakból kelesztett s szaporításra méltó magyar újdonságok, úgyszintén régibb külföldi tenyész érdemes válfajokból gondosan összeállítva. Hitvány, értéktelen fajok gyűjteményünkben meg nem türetik. A 7. 8. 14. 17. 19. 21. 24. és 25. számú szamócza változmányok »gróf Széchenyi emléke« válfaj elvetett magvaiból Teleki János puszta-ózsáki főkertész és magonczozó által nyerettek és ezen jeles fajok gyümölcsei az 1882.-ik évi junius hó 1.-én és 11.-én a pomológiai múzeum, illetve az állandó kiállítás t. látogatóinak is bemutattattak.” Az árjegyzék összesen 30 fajtát ajánl a „nagyérdeműnek” két címszó alatt: Hónapos szamócza, valamint Nagygyümölcsű szamócza és Szamócza újdonságok. A fajtanév után zárójelben feltüntetik a fajta nemesítőjét is. Az összes fajtából 12 Teleki Pál munkásságához kapcsolódik. Az összes fajta leírását nem tudjuk megtenni, csak a neveket sorolom fel. Csokonai Vitéz Mihály (hónapos szamóca). Az országos magyar gazdasági egyesület emléke. Báró Kemény Gábor ne felejtse. Báró Nyáry Gyula páratlanja, Bereczki Máté jutalma, Girókuti P. Ferencz csemegéje, Lukácsy Aladár ízletese, Máday Izidor netovábbja, Puszta Ózsák diadala, Trefort Erwin emléke, Villási Pál csodája, Wágner László koraija, Trefort Ágoston. Ez utóbbi fajta leírása megérdemli a közlést: „Trefort Ágoston. Akik az újdonságok ezen legkiválóbbját akár az orsz. kiállításon, akár itthon a kertészetben megízlelték, mindannyian el voltak ragadtatva eme páratlan, finom zamatja által különösen feltűnő változvány által. Szakférfiakat talán érdekelni fogja, miszerint ezen örvendetes eredmény az évekkel ezelőtt importált Mac-Mahon kitűnő franczia válfajból, következetesen keresztülvitt magnemesítés útján éretett el. Nagyméltósága, vallás- és közoktatási miniszterünk, a haladásnak minden téren ismert fáradhatatlan előharczosa, a siker mintegy elismeréséül kegyesen megengedni méltóztatott, miszerint ezen válfaj az ő nevét viselje.” Kertészet és Szőlészet i isae. l rszT.v ti/.^ÁS(»N FAiaCU- £ S íiliaWI.£ S!-taEHffli A]!.JE ÍYZÍ'.KK.