Hajtatás, Korai Termesztés 24. (1993)

1993 / 1. szám - Gilingerné Pankotai Mária: A réz szerepe a táplálékláncban

A réz szerepe a táplálékláncban Gilingerné dr.Pankotai Mária tudományos munkatárs KÉK Zöldségtermesztési Tanszék A réz talán a legérdekesebb mikroelem. Régóta ismert, hogy a növényi és állati szervezetek számára egyaránt létfontosságú tápelem, egy sor enzim alkotórésze, a legalapvetőbb életfunkciók szabályozásában vesz részt. Ugyanakkor az is régóta ismert, hogy hatékony, súlyos méreg. A növény­­védelem kezdete óta használják, ma is nélkülöz­hetetlennek tűnik. Rendszeres használatából következik, hogy a rézmérgezés is jól ismert betegség. Az élelmiszerek réztartalmát pedig szigorú határértékek szabályozzák. Mindezekből számos ellentmondás adódik. Réz a talajban A hazai talajok összes réztartalma, alapvetően a talajképző kőzet ásványi összetételének függ­vényében átlagosan 3-40 mg/kg értékben jellemző, de a növények számára felvehető formában általában 20 mg/kg alatt fordul elő. A réz erősen kötődik az agyagásványokhoz és a humuszanyagokhoz, ezért a kimosódási veszteség kicsi, ugyanakkor a növények számára is nehezen hozzáférhető. A réz felvételét gátló antagonista elemként ismert elsősorban a Mo, kisebb mértékben a P és a Zn, és általában nehezebb a felvétel magas pH esetén. A hazánkban művelt területeken általában nem jellemző az abszolút rézhiány. Kézben különösen szegények a láptalajok, a podzolos talajok és a nagyon sovány homoktalajok. A talajok túl magas, nem természetes réztartalma azonban gyakori jelenség. Régi szőlőültetvényekben, ahol folyamatosan használnak réztartalmú szereket, több száz mg/kg érték jellemző, de ez általában nem rontja a szőlő minőségét. Más kultúrákban használt réztartalmú szerek szintén feldúsulnak a talajban, ez a termesztett növények réztartalmának növe­kedéséhez vezet, ennek jelentőségéről a későbbiek­ben lesz szó. Súlyosabb a helyzet az ipari eredetű, illetve a szennyvíziszapból származó szennyeződéseknél, elsősorban azért, mert itt általában nemcsak a rézkoncentráció magas, hanem egyéb nem kívánatos elemek is feldúsulnak, így károsítják a talaj humuszanyagait, mikroélővilágát és megváltoztatják a redoxpotenciált. Réz a növényekben A réz létfontosságú növényi enzimek alkotórésze, ilyenek pl. a polifenol-oxidáz, aszkorbinsav-oxidáz, tirazináz. Szerepe van a klorofill szintézisében és stabilizálásában, a réz a kloroplasztiszban kon­centrálódik. A növényen belül nehezen mozog, valószínűleg szerves komplexek formájában szállítódik. Rézhiány esetén az említett enzimek csökkent működése következtében általános leromlás tapasz­talható, a levelekben csökken a turgor, kékeszöld elszíneződés mutatkozik, ami később klorotikussá válik, a levelek begöndörödnek, a növény nem vi­rágzik. Jellegzetes rézhiány tünetek a gabonaféléken fordulnak elő leggyakrabban, a levélcsúcsok kifehé­rednek, a levelek kicsik maradnak, összesodródnak, súlyos esetben a növény erősen bokrosod­ik, de szárat nem fejleszt. Rézmérgezés önmagában kevésbé jellemző a növényekre, réztartalmú növényvédőszerek hasz­nálata után a levelek felületi sejtsoraiban kialakuló több százalék nagyságrendű réztartalom sem szokott gondot okozni. Néhány rézérzékeny zöldségfélét ismerünk, ezek fejlődését, növekedését időlegesen gátolja a rezes permetezés. Ilyenek a kabakosok, legérzékenyebb a sárgadinnye, valamivel kevésbé az uborka, legke­vésbé a görögdinnye. A paprika virágai érzékenyek, amelyeket közvetlenül ér réztartalmú szer, azok elpusztulnak, de a növény nem károsodik, a következő virágok normálisan fejlődnek és kötnek. Vigyázni kell azonban az első, legértékesebb virágokra, nehogy a korai terméseket elpusztítsuk. A paradicsom és a burgonya a nagy adagú, többszöri rezes kezelést is jól tűrik. Jellemzően réztartalmú szerekkel gyakran kezelt növény a komló. A növények réztartalma rezes kezelés nélkül általában 2-20 mg/kg szárazanyagra vonatkoztatva. A zöldségnövények réztartalma általában 2-10 mg/ kg, a hüvelyes zöldségeké 10-15 mg/kg. Réztartalmú növényvédőszeres kezelések után a levelek réztartalma méréseink szerint 100-300 mg/ kg-tól 1500-2000 mg/kg értékig változik, a termések réztartalma pedig 20-200 mg/kg tartományban jellemző, feltéve, hogy az előírt töménységet alkal­maztuk és betartottuk az előírt várakozási időt. Ellenkező esetben nagyságrenddel nagyobb értékek is előfordulhatnak. Réz az állatokban Az állati (emberi) szervezetben a réz számos protein és enzim alkotóeleme. A hemoglobin képződéséhez nélkülözhetetlen. Réz hiányában csökkent növekedés, anémia, termékenyülési zavarok, vetélés fordulhat elő. Enyhébb rézhiány

Next