Kertgazdaság, 1979 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1979-01-01 / 1. szám

A Kertészeti Egyetem 1978. szeptember 12. és 13-án jubileumi ülésen emlékez­tek meg a kertészeti szakoktatás és a Kertészeti Egyetem jogelődje megalapítá­sának 125. évfordulójáról. Ez alkalommal került sor a Lippai János tudományos ülésszakra is. A jubiláló intézményt Dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi minisz­ter üdvözölte. Beszédét az alábbiakban közöljük. Tisztelt Egyetemi Tanács, Rektor Elvtárs! Tisztelt Ünnepi Ülés! A budapesti kertészeti oktatás jeles évfordulója joggal ünnepi alkalom, amelyen örömmel veszek részt. Tisztelettel köszöntöm nagy múltú intézményünket, vala­mennyi jelenlevőt. Az ünnepre szükségünk van, a hétköznapok ritmusát megszakító jelenlegi megemlékezésre és tudományos ülésszakra is. Az ünnep erőgyűjtés is, tiszteletadás is az ünneplés tárgya előtt, hozzátartozik az emberi méltósághoz, életünk része. Az ünnephez pedig hozzátartozik az emberek találkozása, az érzelmekben, az ünnep­lésben közösséget vállalók találkozása. Alkalom arra, hogy a találkozók együttesen emlékezzenek a tovatűnt időkre, közösen vállalják tanulságait, közösen tervezzék a jövendőt. A Kertészeti Egyetem évfordulóját, mai ünnepét is el kell helyeznünk az ünnepek és hétköznapok koordinátáiba, életünk törvényszerű keretei közé. Országunknak vannak a jelenleg ünnepeltnél régebbi, nagyobb múltú felsőoktatási intézményei mind a humán, mind a műszaki tudományok művelésére. Az agrártudományok körében ugyancsak ismerünk hasonlókat. Elég utalnom első mezőgazdasági felsőfokú tan­intézetünkre, a 181 évvel ezelőtt alapított Keszthelyi Georgikonra. Patinások a rek­tori jelvények Sopronban is, a több mint 200 éves erdészeti oktatásnak helyt adó városban. Joggal illeti tiszteletünk a kezdeményezőket, a XVIII. század itt most fel nem sorolható progresszív erőit, tudósait. Ugyanezzel a tisztelettel adózhatunk azon­ban a XIX. század reformtörekvéseinek, a magyar világ politikai és gazdasági meg­újítását vállalóknak, az előmozdítóknak. Köztük volt a kertészeti ismeretek apostola, a 125 évvel ezelőtt elindított tanintézet szervezője, Entz Ferenc is. Entz és munkatársa, követői — az elbukott szabadságharc, a hamvába holt polgári forradalom után — nagy kortársak Széchenyi István szavait követték. Széchenyi felhívása — mert annak lehetett nevezni — így szólt: „Csinosítsuk értel­minket, terjesszük tapasztalásainkat, keressük fel a tudóst, társalkodjunk az elme­tehetéssel, nagyobbítsuk könyvtárunkat, jutalmazzuk a tudományokban, művé­szetekben haladót — üljünk kocsira, szálljunk hajóra s nézzük a világot — s emeljük hazánkat dicsőbb nemzetek sorába!” (Széchenyi válogatott írásai. Gondolat Kiadó, 1958. 11. oldal.) Immár történelmi távlatból mondhatjuk, hogy az intézmény munkája, majd eredménye megfelelt ennek a törekvésnek. A megalapítástól ez ideig 8326 végbi­zonyítványt, oklevelet adott ki az intézmény, 8326 fiatal szakember jegyezte el magát a kertészettel, a kertészeti termények tartósításával, a kertészeti termelés fejlesztésé­vel. Más szóval: a magyar föld intenzív hasznosításával, szebbé tételével. A kerté­szeti munka általuk s velük vált igazán szakmunkává, majd mérnöki munkává.

Next