Kertgazdaság, 1998 (30. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Gyümölcsfajta-tudomány - Tomcsányi Pál: Fajtaismeret és fajtaértékelés a III. évezred küszöbén
77 Kertgazdaság 1998. 30. (2) Fajtaismeret és fajtaértékelés a III. évezred küszöbén1 Tomcsányi Pál Magyar Tudományos Akadémia, Budapest Nagy megtiszteltetés számomra, hogy évezredekről beszélhetek. Szerénységem tiltotta volna, hogy magam ilyen ünnepélyes címet válasszak, bár ez különösen előnyös számomra, hiszen azt kevésbé tudnám ma már megmondani, mint a fiatalabb előadók, hogy holnap melyik új fajtát telepítsük. Viszont úgy vélem azt ismerték fel a Rendezők, hogy a fajtatudomány időben lefolyó változásait annál jobban tudja valaki felmérni, minél hosszabb időn keresztül foglalkozott ezzel. Vagyis a korosság néha hasznos - ha nem is érdem - mert a múltról többet tudhat és ennek folytán a jövőről többet sejthet a fiatalabbnál, akit a jelen mindennapok problémái teljesen lekötnek. Nem volt viszont számomra világos az, hogy mi is értendő egy évezred „küszöbén”? A XIX. század utolsó évtizedét, amikor Bereczki Máté 100 éve meghalt, később századvégként - vagy a műveltségüket fitogtatók „fine du siecle”-ként - emlegették. Ennek analógiájára jogosnak tűnik, hogy az egész XX. századot ezredvégnek tekintsük. Az új ezredév küszöbét pedig időben oda helyezhetnénk, amikor már olyan új vívmányok és jelenségek jelentek meg a szakmánkban, amelyeknek hatása átnyúlik a 2000-es évekbe is. Mikorra volna ez tehető? A fajtaismeret írásbeli nyomai már az I. évezred küszöbén megjelentek - elegendő Pliniusra utalnom - de a fajtaértékelés kezdetei csak a II. évezred vége felé a XIX. században ismerhetők fel. Ezért engedjék meg, hogy én ma önkényesen a III. évezred küszöbét - és kizárólag a magyar pomológia szempontjából -, a ma ünnepelt Bereczki Máté működésének évtizedeire helyezzem. Ez a mi szakmánkban nem is volt olyan régen, hiszen akadnak ennél régebben ültetett élő gyümölcsfák hazánkban, nem is szólva a Gecsemáné kert Krisztus óta élő olajfáiról. Különben is az ilyen hosszabb korszakokat vizsgáló elemzésekben, nem szabad pontos elhatároló időpontokat megadni, mert azok egymásba átnyúlnak, hatásuk párhuzamosan érvényesül. A túl markánsan magasra méretezett küszöbök csak arra jók, hogy azon elbotoljunk, és ez vonatkozik az évezredek küszöbére is. Elemzésem módszere tehát a fajtaismeret és -értékelés korszakainak áttekintése volna, nem szakirodalmi források, hanem egy ismeretalkotási módszer: a strukturális elemzés segítségével. Hogyan értelmezhetjük ezeket a többnyire utólag feltételezett - felismert vagy kitalált - korszakokat? a) Az egyes korszakok jellemző törekvései, bár csökkenő jelentőséggel megmaradnak, a későbbi korszakokban is felismerhetők; b) a korszakváltások határa elmosódott, a határos korszakokat jellemző célok, módszerek, hasznosítók, egyidejűleg fordulnak elő; c) egy újabb korszak „uralkodó eszméjének” felismerése időben jóval megelőzi korát. De egyáltalán miért van szükségünk ilyen korszakokra, amikor meghatározásuk ennyire bizonytalan? Csak azért mert ezek teszik lehetővé az együttjáró változások felismerését, kielemzését, ami nemcsak a múlt megítéléséhez, hanem a jövő előrevetítéséhez is segítséget nyújthat. A gyümölcsfajtaismeret és -fajtaértékelés korszakairól, múltjáról és jövőjéről szólva inkább az átmenetekről, a korszakváltásokról próbálok beszélni, - mint már említettem - egy e célra kigondolt strukturális elemzés alapján. Az ahhoz fűződő értelmezéseimben itt-ott példaként és nem méltatásként - mert arra nem jut idő - utalok majd kollégáim eredményeire. A pomológiáról - gyümölcsészetről - lesz szó, ami megint csak nem egyértelmű fogalom. A klasszikus latinban a „pomum” gyümölcsfát, gyümölcstermő növényt jelentett, nem a mai botanikus szaknyelv felnyíló tüszőtermését, az almagyümölcsöt. A pomológia tehát minden gyümölcsfajra vonatkozik, és a világszerte érvényes értelmezése szerint nemcsak a fajtatudományra, hanem a gyümölcstermesztés egyéb vonatkozásaira is. így aztán igencsak tág jelentésű tudományág a pomológia, és ezért célszerűnek vélem 4 fajta kutatási irányát megkülönböztetni, majd ezek segítségével értékelés korszakait meghatározni.a fajtaismeret és A pomológia szűkebb fogalmát azért értelmezték elsősorban fajtaismeretként, mert - Rapaics Raymund (5) meglátása szerint - a gyümölcstermesztés mindig fajtákat és nem fajokat hasznosított. Először csak a vadgyümölcsök legkiválóbb egyedeit hagyták meg (hagyásfák), majd azok tulajdonságokat megőrző vegetatív szaporítás a fajták megkülönböztetéséhez vezetett. Rapaics szerint a 16. században hazánkban 7 gyümölcsfaj több mint 50 fajtáját különböztették meg . Mint előadás 1995.dec 12-én a Bereczki Máté centenáriumi tudományos ülésen hangzott el. Közzététele akkor elmaradt, viszont a pomológiai irodalom napjainkban végbemenő felvirágzása idején aktuálisnak tűnik közlése, mivel mondanivalója nem avult el.