Kézilabda, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

1959-es új esztendőben a magyar kézilabdásokra fokozottabb feladatok várnak. Ebben az évben veszünk részt a ifi nagypályás világbajnokságon, ahol szeretnénk jobb eredményekkel szerepelni, mint négy évvel ezelőtt és mint általában eddig. Ehhez azonban sok minden szükséges. Elsősorban össze-­s fogni a magyar kézilabda egész táborának, segíteni, támogatni a válogatott csapat edzőjét, felkészülé­sét, hogy a szükséges előfeltételek valamennyi válogatott játékosnál biztosítva legyenek. Az eddigi tapasztalataink arra mutattak, hogy válogatott játékosaink nincsenek felkészítve megfe­lelően, erőnlétileg, gyorsaságilag, technikailag. Ennek következtében a válogatott edző nem tud eredmé­nyes munkát elérni. A segítségadás elsősorban abban nyilvánuljon meg, hogy a válogatott játékosok fel­készítését segítsék elő és fokozottan ellenőrizzék és az alapfeltételek biztosításával kerüljenek a válo­gatott edző keze alá. A magyar kézilabda sportot ezen a világbajnokságon a legjobb magyar csapatnak kell képvisel­nie és ezért félre kell tenni az egyesületi érdekeket, a kis- és nagypálya közötti ellentéteket, hogy minden gátló körülményt kiküszöbölve, minél jobb felkészülést tudjunk biztosítani részükre. Ezenkívül is sok nemzetközi mérkőzést játszunk úgy nagy, mint kispályás ifi és női vonatkozás­ban és szeretnénk, ha nemzetközi mérlegünk az eddigi negatív eredményekből, pozitív eredményekké alakulna át és az 1959-es év végén arról számolhatnánk be, hogy a magyar kézilabdasport válogatott csapatai sikeresen fejezték be évi szereplésüket Reméljük, hogy ez az új esztendő sikeresebb lesz, mint az elmúlt esztendők és a magyar sport eredményeiben a kézilabda is számottevőbb eredményeket fog felmutatni és méltó helyet kivívni a többi sportágak között Feladataink azonban nem merülnek ki nemzetközi találkozóink sikeres eredményeiben, hanem hazai viszonylatban is számtalan problémát kell megoldani. Elsősorban a hazai versenynaptárt és a bajnokságot kell hosszú évekre előre változatlan rendszerbe helyezni, mert az eddigi változások csak kárára voltak sportágunknak és csak akkor lehet jó munkát végezni ha évekre előre tervezhetnek egyesületeink nemcsak gazdaságilag, hanem szakszerű felkészítés szempontjából is. Szükség van to­vábbá arra is, hogy kézilabda sportunk utánpótlása biztosítva legyen. Ezért feladatul kell kitűzni, hogy minél több ifjúsági és serdülő csapatokat szervezzenek egyesületeink. Ezenkívül a szakmai fejlődés az egyik legfontosabb teendőink, melyet abban az esetben tudunk biztosítani, ha egyesületeink a közvetlen eredményhajhászás helyett, többet gondolnának a jövő kialakítására és a négyidőszakos edzésrendszer ___________________A MAGYAR ORSZÁGOS KÉZLABDA SZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA__________________ 1959. VI. évfolyam 4. szám - 3 -

Next