Kezilabdázás, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

XI. ÉVFOLYAM A MAGYAR KÉZILABDA SZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA 1967. JANUÁR Mérlegen az 1966-os esztendő Pontosan egy esztendővel ezelőtt ugyanezen a helyen közöltük az MKSZ 1965-ös esz­tendőben végzett munkájával kapcsolatos értékelést, mely Dr. Varga Józseffel a Magyar Kézilabda Szövetség elnökével történt megbeszélés alapján született. Most amikor a nap­tárból újra elfogyasztottunk egy esztendőt, ismét leültünk az MKSZ elnökével, hogy mér­legre tegyük az elmúlt évi munkát, nagy vonalakban és részleteiben vázoljuk mit végez­tünk, mit nem, hogyan is néz ki az a munka, amit annak érdekében tettünk, hogy a kézilab­dázás színvonala emelkedjen, sportágunk felvegye a versenyt a többi élenjáró sportággal. Egyébként is, mindaz, amit elmondok, egyéni véleményem. A hazai versenynaptárból néhány esemény még hátra van, gondolok itt az idei MNK be­fejező küzdelmére, a minősítő osztályozó második részére, /Маг megtörtént. Szerk./ válo­gatott csapataink hátralévő feladataira. Férfi válogatottunk december 7. és 22. között túrára megy, mely a VB felkészülés utolsó szakasza. Ennek eredménye a lap megjelenésekor még ismeretes lesz, ugyanúgy a női válogatott első ezévi nagy feladatának a Bukarest Ku­pának végeredménye is. Női válogatottunk szereplésétől nem várunk sikert, teljesen újjá­szervezett fiatal csapattal vesszük fel a versenyt a többi résztvevő nemzet válogatott csapatával, így az eredmény is csak a jövőt illetően lesz érdekes, és esetleg értékes. - Ezek alapján a holtidén­y nem is olyan holtidény? - A kézilabda sportban már nem beszélhetünk ilyesmiről, mert nincs holtidény. Per­manens, folyik szövetségen belül, szusszanásra sincs idő. Az állandóan növekvő feladatok megoldása mind több és több munkát ró a szövetség vezetőire, mind aktiváira. - Hogyan fest a kézilabda sport helyzete az elmúlt évben végzett munka alapján? - Nem aprólékossággal megszerkesztett átfogó képpel szolgálok, csupán nagy vonalak­ban mondom el tapasztalataimat. Különben is jelentek meg már értékelések, tudomásom sze­rint a szervezési bizottsággal is készült ilyen értékelés, tehát felesleges az ismétlés. Helyette inkább egy érdekes eseményt mondok el, mely talán feleletet ad a feltett kérdés­­re. 1965. novemberében Romániában jártam a férfi válogatottal. A Bukarest Kupa mérkőzés sorozatán vettünk részt. Alkalmam nyílott baráti beszélgetést folytatni a román kézilabda sport vezetőivel. Többen közülük azon nézetüknek adtak kifejezést, hogy a magyar kézilab­da sport újjászületését éli. Kérdésemre, hogyan értelmezik ezt, a következőt felelték: nemcsak tömegekben, eredményeiben is fejlődött a magyar kézilabdázás. A korábbi évek egy­helyben állását felváltotta egy lendületes célratörő munka eredménye, a nemzetközi küz­dőtéren való sikeres szereplés. A mennyiség, minőséggé alakult. Ezzel az ottani megállapítással egyetértettem, az 1966-ban elért eredmények ezt to­vábbra is bizonyították. A lányok VB- győzelme, ami csaknem ugyanabban az időben született, már nemcsak azt mutatta, hogy tömegeiben fejlődött kézilabda sportunk, hanem eredményességben is. Ez a VB. győzelem nemcsak női vonalon hozott eredményt, igen jó élénkítő hatást gya­korolt kézilabda életünkre, pezsgőbbé tette azt. - Hogyan hatott ez az 1966-os esztendőben? - Kétfelé kell bontani ezt a kérdést, hazai és nemzetközi vonalra. S itt azonnal egy kéréssel fordulok a "gyengébb" nem felé. Ne vegyék udvariatlanságnak, de előbb a fér­fiakkal foglalkozunk ugyanis, most ők állnak világbajnoki szereplés előtt, rajtuk az or­szág szeme. Bár most is eléggé biztos Honvéd győzelem született az NB.I-ben, ennek ellenére olyan jelek tapasztalhatók, hogy rövidesen, talán már 1967-ben megszűnik az egyeduralom, hasonlóan a női mezőnyhöz ahol az FTC, Spartacus, TFSE külön, színvonalas versenyt futott a bajnoki címért. Arra gondolok, visszatérve a férfiakhoz, hogy a Győri Textiles csapata eléggé bizto­san szerezte meg a II. helyet, ami további erősödés esetében az elkövetkezendő bajnoki esztendőben meglepetést is okozhat. Hasonlóan a Bp. Spartacus fiataljai is harcos erényeket csillogtattak meg. Bár még messze vannak a régi csapattól, de megítélésem szerint, ha így dolgoznak tovább, legké­sőbb 1968-ban, újra ott lehetnek az élen. 1

Next