Kezilabdázás, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
XI. ÉVFOLYAM A MAGYAR KÉZILABDA SZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA 1967. JANUÁR Mérlegen az 1966-os esztendő Pontosan egy esztendővel ezelőtt ugyanezen a helyen közöltük az MKSZ 1965-ös esztendőben végzett munkájával kapcsolatos értékelést, mely Dr. Varga Józseffel a Magyar Kézilabda Szövetség elnökével történt megbeszélés alapján született. Most amikor a naptárból újra elfogyasztottunk egy esztendőt, ismét leültünk az MKSZ elnökével, hogy mérlegre tegyük az elmúlt évi munkát, nagy vonalakban és részleteiben vázoljuk mit végeztünk, mit nem, hogyan is néz ki az a munka, amit annak érdekében tettünk, hogy a kézilabdázás színvonala emelkedjen, sportágunk felvegye a versenyt a többi élenjáró sportággal. Egyébként is, mindaz, amit elmondok, egyéni véleményem. A hazai versenynaptárból néhány esemény még hátra van, gondolok itt az idei MNK befejező küzdelmére, a minősítő osztályozó második részére, /Маг megtörtént. Szerk./ válogatott csapataink hátralévő feladataira. Férfi válogatottunk december 7. és 22. között túrára megy, mely a VB felkészülés utolsó szakasza. Ennek eredménye a lap megjelenésekor még ismeretes lesz, ugyanúgy a női válogatott első ezévi nagy feladatának a Bukarest Kupának végeredménye is. Női válogatottunk szereplésétől nem várunk sikert, teljesen újjászervezett fiatal csapattal vesszük fel a versenyt a többi résztvevő nemzet válogatott csapatával, így az eredmény is csak a jövőt illetően lesz érdekes, és esetleg értékes. - Ezek alapján a holtidény nem is olyan holtidény? - A kézilabda sportban már nem beszélhetünk ilyesmiről, mert nincs holtidény. Permanens, folyik szövetségen belül, szusszanásra sincs idő. Az állandóan növekvő feladatok megoldása mind több és több munkát ró a szövetség vezetőire, mind aktiváira. - Hogyan fest a kézilabda sport helyzete az elmúlt évben végzett munka alapján? - Nem aprólékossággal megszerkesztett átfogó képpel szolgálok, csupán nagy vonalakban mondom el tapasztalataimat. Különben is jelentek meg már értékelések, tudomásom szerint a szervezési bizottsággal is készült ilyen értékelés, tehát felesleges az ismétlés. Helyette inkább egy érdekes eseményt mondok el, mely talán feleletet ad a feltett kérdésre. 1965. novemberében Romániában jártam a férfi válogatottal. A Bukarest Kupa mérkőzés sorozatán vettünk részt. Alkalmam nyílott baráti beszélgetést folytatni a román kézilabda sport vezetőivel. Többen közülük azon nézetüknek adtak kifejezést, hogy a magyar kézilabda sport újjászületését éli. Kérdésemre, hogyan értelmezik ezt, a következőt felelték: nemcsak tömegekben, eredményeiben is fejlődött a magyar kézilabdázás. A korábbi évek egyhelyben állását felváltotta egy lendületes célratörő munka eredménye, a nemzetközi küzdőtéren való sikeres szereplés. A mennyiség, minőséggé alakult. Ezzel az ottani megállapítással egyetértettem, az 1966-ban elért eredmények ezt továbbra is bizonyították. A lányok VB- győzelme, ami csaknem ugyanabban az időben született, már nemcsak azt mutatta, hogy tömegeiben fejlődött kézilabda sportunk, hanem eredményességben is. Ez a VB. győzelem nemcsak női vonalon hozott eredményt, igen jó élénkítő hatást gyakorolt kézilabda életünkre, pezsgőbbé tette azt. - Hogyan hatott ez az 1966-os esztendőben? - Kétfelé kell bontani ezt a kérdést, hazai és nemzetközi vonalra. S itt azonnal egy kéréssel fordulok a "gyengébb" nem felé. Ne vegyék udvariatlanságnak, de előbb a férfiakkal foglalkozunk ugyanis, most ők állnak világbajnoki szereplés előtt, rajtuk az ország szeme. Bár most is eléggé biztos Honvéd győzelem született az NB.I-ben, ennek ellenére olyan jelek tapasztalhatók, hogy rövidesen, talán már 1967-ben megszűnik az egyeduralom, hasonlóan a női mezőnyhöz ahol az FTC, Spartacus, TFSE külön, színvonalas versenyt futott a bajnoki címért. Arra gondolok, visszatérve a férfiakhoz, hogy a Győri Textiles csapata eléggé biztosan szerezte meg a II. helyet, ami további erősödés esetében az elkövetkezendő bajnoki esztendőben meglepetést is okozhat. Hasonlóan a Bp. Spartacus fiataljai is harcos erényeket csillogtattak meg. Bár még messze vannak a régi csapattól, de megítélésem szerint, ha így dolgoznak tovább, legkésőbb 1968-ban, újra ott lehetnek az élen. 1