Kézilabdázás, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

* ÉV VÉGÉN... Mikor ezeket a sorokat írjuk, még nem zárult le teljesen az 1968-as esztendő. Tart az utószezon- MNB, minősítő osztály­­zók végső küzdelmei - de ezek a sportágban már kevés meglepetést okozhatnak. Alig hi­hető, hogy felboríthatnák a mérleget, me­lyet elkészítettünk. Szinte egyetlenegy perc megállás sincs a kézilabdasport áradatában. Nincs holtszezon, mindig akad olyan esemény, amelyet a sportrajongók végigiz­gulhatnak. Fenti megállapításunkhoz talán még azt fűzhetnénk hozzá, hogy a kézilab­dázás rajongóiban sincs hiány, legfeljebb - hála a technika fejlődésének - nem min­den rajongó a pályán, hanem sokan otthon a televízió képernyője előtt izgulnak és élvezik a játék szépségét, az egyre számo­sabb TV közvetítés alatt.­­ Eltelt egy újabb esztendő. Sok minden történt ez alatt a sokak számára rövid, illetve hosszú idő alatt. A sport váratlan fordulataival ámulatba tudja ejteni azokat, akikről némi felüle­tességgel mint sportközvélemény emlékezünk meg. Néha elfelejtjük, hogy a sportközvéle­mény ámulatára, örömére és bánatára éppúgy szükség van, mint a játékosok felkészülé­sére. Ők azok, akik érdeklődésükkel szint­és életet visznek a sportágba - ők a kie­melkedő eredmények ösztönzői... . Ezekkel a gondolatokkal ültünk le is­mét dr. Varga Józseffel az MKSZ elnökével, hogy az elmúlt esztendő eseményeit rögzít­ve, képet adjunk az 1968-as év munkájáról, hogy tájékoztassuk a sportág képviselőin keresztül a közvéleményt s nem utolsósor­ban, azokat, akik benne éltek a négy gépe­zetben,­­ a kézilabdázás népes táborát. "1968-ban 2350 szakosztályban 42700 volt a leigazolt kézilabdázók száma. A Nem­zeti Bajnokság különféle osztályaiban 124 csapat indult, a megyei és budapesti szintű küzdelmekben 46 csoportban folytak mérkőzé­sek­ a bajnoki pontokért. Ezeket a járási, a városi szintű bajnokságok egészítették ki. Továbbá szinte megszámlálhatatlan ser­dülő és ifjúsági csapat vetélkedett. Váro­si viszonylatban már több helyen küzdöttek rendszeresen a középiskolás együttesek is." /Népsport 1968. november 14./ Kétségtelen a kézilabdázás a létszám­­növelésben valamint a népszerűség és ered­ményesség terén hatalmas lépést tett előre 1968-ban. A fejlődés legmagasabb fokát a vidéki együttesek teljesítménye terén mérhetjük le. Bár az NB I férfi mezőnyében a legjobb helyezést a Pécsi Bányász csapata érte el, /4.hely/ de a nők élmezőnyében a bajnok FTC mögött, Pécs, Veszprém, és az Ózd lá­nyai következtek. Az NB I./b-ből felkerült 4 csapat kö­zül 3 vidéki-s mindössze egy fővárosi. A Tatabányai Bányász férfi és női, Debreceni Dózsa és Goldberger az NB I. osztály újdon­sült résztvevői. Az NB II-es férfi mezőny listavezetői és az NB I/b újoncai a DVTK, a Váci Fonó és a Székesfehérvári MÁV. A női mezőny NB II-es bajnokai Elzett, BHSC és a Csornai MEDOSZ. A minősítő osztályzók 6 férfi és 6 női csoportjából 11­ vidéki csapat jutott az NB II-be, ez figyelmeztetés a fővárosiak­nak. Mint az előbbi felsorolásból is kitű­nik, az elmúlt esztendőben megváltozott a bajnoki versenyek felépítése - az NB I és az NB II közé beépítettük az NB I/B-t a mi­nőségi középmezőny erősítése céljából. Ez többé kevésbé bevált, részletesebb elemzé­sére még visszatérünk. Az FTC női bajnok­csapatát külön di­cséret illeti. Látványos egyéni teljesítmények, határ­talan küzdőszellem, korszerű taktikai meg­oldások - s az eredmény - a büszke bajnoki cím. Minden dicséretet megérdemel a csapat edzője, Elek Gyula, aki bebizonyította, hogy a klub érdek és a válogatott érdekei­nek teljesítése együttesen a legmagasabb szintre képes emelni egy csapatot. A férfiak mezőnyében ismét a Bp.Honvéd a listavezető, a bajnok. A bajnoki szezon közben több héten ke­resztül egy csapatra való játékosát volt kénytelen nélkülözni, a már ismert okok miatt. A kézilabdázó berkekben már elköny­velték, hogy ebben a szezonban az a Honvéd együttes nem képes bajnokságot nyerni. A Honvéd új edzője, Varga Jenő kitűnő kollék­

Next