Kezilabdázás, 1987 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

KÉZILABDÁZÁS Egy ilyen mérsékelt szereplés után - gondolom nem éppen hálás feladat szövetségi kapitánynak lenni? - tettük fel a kérdést Barabás Zsoltnak, a női válogatott vezetőedzőjének. " Valóban így van, hiszen a közvélemény, de még a szakemberek egy része is a felmutatott ered­mények alapján minősít. A mi bizonyítványunk pedig, ha csak az elért helyezést vesszük figyelembe, bizony nem a legjobban sikerült! Ennek ellenére - bár lehet, hogy most furcsán hangzik tőlem -, bátran állíthatom: a magyar válogatott továbbra is a világ élvonalához tartozik! A jelenlegi együttest olyan tehetséges, fiatal játékosok alkotják, akiket hiba lenne már "elfelejteni". Ha majd kiváló adottságuk egy kis nemzetközi rutin­nal párosul, akkor még sok örömet szerezhetnek a sportág híveinek. A világbajnokság december 14-én befejeződött. Az azóta eltelt idő - közel egy hónap - talán elég volt arra, hogy a történeteket összegezze magában!? Erről szeretnénk most bővebben hallani!­­ A sorsolás ismeretében az előzetes elvárásokban több alternatíva is szerepelt. Az 1-3. hely, mely az olimpiai kiküldetést jelentette, kimagasló szereplésnek, a 4-6. hely megfelelő szereplésnek, míg a 7-8. hely gyenge szereplésnek számított. Mint előzetesen várható volt, a csoportküzdelmek során rendkívül kiélezett küzdelemben alakult ki a végső sorrend. Csapatunk dicséretes akarattal harcolta ki "nagy" ellen­felekkel szemben, ezt mutatja, hogy az NDK ellen döntetlent ért el (14-14), a szovjet és a jugoszláv csapat­tól pedig egy-egy gólos vereséget szenvedett (18-19, 18-19). De milyen vereségeket!? Ha egy kicsit jobban összpontosítunk, akkor ezek a mérkőzések akár ugyanilyen arányú győzelmekkel is végződhettek volna. Végül így csak csoport negyedikként a másik ág hasonló helyezettjével, az NSZK válogatottjával játszhattunk a he­tedik helyért. Erre az összecsapásra már egy csalódott, lelkileg teljesen összetört gárdával készültünk. Az elszenvedett egygólos vereség (17-18) azt jelentette, hogy csapatunk ezen a világbajnokságon a nyolcadik he­lyen végzett. A gyenge eredmény ellenére azonban nyugodt lelkiismerettel mondhatom: Mindent megtettünk a siker érdekében! Köztudott, hogy ma már minden sportágban a válogatottak szereplését jelentős mértékben befolyásolja a versenyek előtti felkészülés. A magyar válogatott esetében mennyi­re mondható sikeresnek mindez?­­ A november 3-án kezdődő közvetlen felkészülésünk sajnos nem volt teljesen zavartalan. A hónap első felében, ami­kor a csapat fele a Kárpát Kupán szerepelt, volt olyan foglalkozásunk, melyen a sérülésből felépülő Nyári Zsu­zsán kívül csak Szilágyi Katalin és Kovács Éva voltak egészségesek. Ezek után képzelheti, mennyire vártam már november 17-ét, az "igazi" közös munka tervezett időpontját. Erre mi történik? A Kárpát Kupán szereplő játékosok valamennyien betegen érkeztek haza. Ez a tény erősen megkérdőjelezi azt, hogy a későbbiek folyamán szabad-e ilyen tornán résztvennünk? A felkészülésünk utolsó hete sem volt sokkal zavarta­lanabb. A formábahozáshoz nagy szükségünk lett volna az eredetileg tervezett két román mérkőzésre, ami sajnos végül elmaradt. Kényszerből így "csak" férfi csapatok­kal játszottunk edzőmérkőzéseket. Úgy hallottam, voltak egyéb más zavaró tényezők is, melyek hátráltatták a közös munkát!? RÁCZ MARIANN Egy kapus, akire mindig lehet számítani. 2

Next