Kezilabdázás, 1987 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
KÉZILABDÁZÁS Egy ilyen mérsékelt szereplés után - gondolom nem éppen hálás feladat szövetségi kapitánynak lenni? - tettük fel a kérdést Barabás Zsoltnak, a női válogatott vezetőedzőjének. " Valóban így van, hiszen a közvélemény, de még a szakemberek egy része is a felmutatott eredmények alapján minősít. A mi bizonyítványunk pedig, ha csak az elért helyezést vesszük figyelembe, bizony nem a legjobban sikerült! Ennek ellenére - bár lehet, hogy most furcsán hangzik tőlem -, bátran állíthatom: a magyar válogatott továbbra is a világ élvonalához tartozik! A jelenlegi együttest olyan tehetséges, fiatal játékosok alkotják, akiket hiba lenne már "elfelejteni". Ha majd kiváló adottságuk egy kis nemzetközi rutinnal párosul, akkor még sok örömet szerezhetnek a sportág híveinek. A világbajnokság december 14-én befejeződött. Az azóta eltelt idő - közel egy hónap - talán elég volt arra, hogy a történeteket összegezze magában!? Erről szeretnénk most bővebben hallani! A sorsolás ismeretében az előzetes elvárásokban több alternatíva is szerepelt. Az 1-3. hely, mely az olimpiai kiküldetést jelentette, kimagasló szereplésnek, a 4-6. hely megfelelő szereplésnek, míg a 7-8. hely gyenge szereplésnek számított. Mint előzetesen várható volt, a csoportküzdelmek során rendkívül kiélezett küzdelemben alakult ki a végső sorrend. Csapatunk dicséretes akarattal harcolta ki "nagy" ellenfelekkel szemben, ezt mutatja, hogy az NDK ellen döntetlent ért el (14-14), a szovjet és a jugoszláv csapattól pedig egy-egy gólos vereséget szenvedett (18-19, 18-19). De milyen vereségeket!? Ha egy kicsit jobban összpontosítunk, akkor ezek a mérkőzések akár ugyanilyen arányú győzelmekkel is végződhettek volna. Végül így csak csoport negyedikként a másik ág hasonló helyezettjével, az NSZK válogatottjával játszhattunk a hetedik helyért. Erre az összecsapásra már egy csalódott, lelkileg teljesen összetört gárdával készültünk. Az elszenvedett egygólos vereség (17-18) azt jelentette, hogy csapatunk ezen a világbajnokságon a nyolcadik helyen végzett. A gyenge eredmény ellenére azonban nyugodt lelkiismerettel mondhatom: Mindent megtettünk a siker érdekében! Köztudott, hogy ma már minden sportágban a válogatottak szereplését jelentős mértékben befolyásolja a versenyek előtti felkészülés. A magyar válogatott esetében mennyire mondható sikeresnek mindez? A november 3-án kezdődő közvetlen felkészülésünk sajnos nem volt teljesen zavartalan. A hónap első felében, amikor a csapat fele a Kárpát Kupán szerepelt, volt olyan foglalkozásunk, melyen a sérülésből felépülő Nyári Zsuzsán kívül csak Szilágyi Katalin és Kovács Éva voltak egészségesek. Ezek után képzelheti, mennyire vártam már november 17-ét, az "igazi" közös munka tervezett időpontját. Erre mi történik? A Kárpát Kupán szereplő játékosok valamennyien betegen érkeztek haza. Ez a tény erősen megkérdőjelezi azt, hogy a későbbiek folyamán szabad-e ilyen tornán résztvennünk? A felkészülésünk utolsó hete sem volt sokkal zavartalanabb. A formábahozáshoz nagy szükségünk lett volna az eredetileg tervezett két román mérkőzésre, ami sajnos végül elmaradt. Kényszerből így "csak" férfi csapatokkal játszottunk edzőmérkőzéseket. Úgy hallottam, voltak egyéb más zavaró tényezők is, melyek hátráltatták a közös munkát!? RÁCZ MARIANN Egy kapus, akire mindig lehet számítani. 2