Kincses Kalendárium, 1958
Horváth Sándor: A legelők javítása, felújítása
Több mint másfél millió hold legelőterületünk nem termeli meg azt a takarmánymennyiséget, amit megfelelő gondozás, trágyázás esetén meg tudna teremni. Csak májusban, júniusban nyújt kielégítő takarmányt a kihajtott állatoknak. Július-augusztusban már inkább csak jártató hely, mintsem takarmánytermő terület. Csukás Zoltán számításai szerint az átlagos alföldi legelő évi termése holdanként mintegy 50 mázsa zöldtakarmány, amelyből májusra 20, júniusra 15 mázsa esik, július-augusztusban jó, ha összesen mintegy 5 mázsát tud az állat lelegelni. A szeptember-októberi csapadékosabb időben azután ismét kizöldül a gyep és ebben a kéthónapos időszakban mintegy 10 mázsányi zöld hozamra lehet számítani. Ez a fűtermés igen kevés ahhoz, hogy az egész legeltetési idényben ellássa a kihajtott állatállományt. Különösen július-augusztusban feltétlenül pótlásra van szükség, ami nehezíti a legeltetés rendjét, szervezetét. Vannak olyan alföldi szikes legelők is, ahol az évi fűtermés értékét nem teszik többre 2 — 3 mázsa szénánál. A legelő javításával, gondozásával könnyű megkétszerezni, sőt a gyengébb, sziki gyepeken háromnégyszerezni a termést. Mik a teendők? 1. Gyomirtás. A gondozatlan legelőn az értékes fűfélék helyét az értéktelen, takarmányozásra alkalmatlan gyomok foglalják el. A gyomirtás mindennapos tennivalója a pásztoroknak. Télen, s kora tavaszszal rendszeresen el kell végezni az évelő gyomok, gyombokrok kivágását, elégetését. Igen jól bevált a kétszikű gyomok ellen a DIKONIRT gyomirtó szer. Olyan legelőkön, ahol a kétszikű gyomok, mint a tövises iglice, bogáncs, iringó, acat elszaporodott, 1—1,5 százalékos dikonirtos oldattal holdanként 200 — 250 litert kipermetezve igen jó eredményt érhetünk el. A fűfélékre a DIKONIRT ártalmatlan, a kétszikű gyomok föld feletti része viszont elpusztul, nem köt magot, s nem gyomosít tovább. 2. Trágyázás, műtrágyázás. Mezőgazdasági művelés alatt álló területeink közül a legelők kapják a legkevesebb trágyát. Az istállózott állatállomány után a legelő nem igen kap trágyát, mert az köt a szántóra, szőlőbe, kertészetekbe. A legeltetési idény alatt azonban össze lehet gyűjteni annyi trágyát, amennyi a legelő egy részére elegendő. Igen jól bevált Szolnok megyében, hogy minden kihajtott állat után egy szekér trágyát kell a legelőre kivinni. A legelőtrágyázásnak igen jól bevált módja a fektetéses trágyázás, amelynek segédeszköze a nehéz szántalpakon mindig más és más területre vontatható sózóvályú. Ez a módszer szintén a Szolnok megyei legelőn terjedt el. A legelő éppen úgy, mint minden föld, meghálálja a műtrágyát. Műtrágyázni azonban csak ott érdemes, ahol a legelőt már teljesen rendbehozták, a gyomokat kiirtották, csatornázással a káros vizeket levezették. A Duna—Tisza közi meszes-