Kipszer Élet, 1973 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-31 / 3. szám
2 KIPSZER ESET A moszkvai brigád naplójából Az a bizonyos — a címben szereplő — napló sajnos csak a gondolatunkban létezik, mert a sokszor reggeltől késő estig tartó megfeszített munka közben arra már nem jutott idő, hogy a hálás utókor számára naplót vezessünk. Viszont az emlékek naplószerű rögzítése mégiscsak megvan: a fejekben, azok emlékezetében, akik a Moszkvában töltött hetekre szeretettel emlékeznek vissza. Ezekből az emléktöredékekből nyújtunk most át egy csokorra valót kedves olvasóinknak, a történések időrendi sorrendjében: 1972. július 19. Napsütéses moszkvai nap. A Frunze-rakparton, az Összövetségi Állandó Építőipari Kiállítás területén, mint máskor is, a sokfelül érkezett látogatók a szabadtéren kiállított építőipari gépeket nézegették. Ha e napon a látogatóknak valaki azt mondta, volna, hogy azon a helyen ahol járnak alig három és fél hónap múlva majd egy hatalmas csarnok emelkedik, nos , ezt még szédületes tempójú építkezéshez szokott moszkvaiak is csak hitetlenkedő fejcsóválással fogadták volna. Pedig ezen a délelőttön Budapesten, az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztériumban tartott értekezleten már megszületett a határozat: november hetedikén át kell adni egy körülbelül 100 négyzetméteres kiállítási csarnokot, amely magyar építőipari vállalatok közös munkájával kell, hogy elkészüljön. És az a tény, hogy az építésügyi tárcához tartozó vállalatok mellett KIPSZER volt. az egyedüli, a a más minisztériumhoz tartozó vállalat, amelynek képviselői ott voltak a részvevők között, bizonyította: vállalatunk részvételét a könnyűszerkezetes program megvalósításában az ÉVM-ben is elismeréssel nyugtázzák. A feladat: egy 24 méteres fesztávú térrácsszerkezet megtervezése, gyártása és helyszíni szerelése volt. Hamar beigazolódott egy régi közmondás igaza: minden kezdet nehéz! Az idő egynede már eltelt, a naptár augusztus 22-t mutatott, és annak ellenére, hogy tervezőink terveket soron kívül elkészítették, a külső vállalatok által gyártandó szükséges szerszámok még mindig nem voltak készen. Mikor azután ezek augusztus végére megérkeztek, acélszerkezeti osztályunk műhelye mondhatni csodát művelt és éjt nappallá téve (a szó szoros értelmében) legyártották magát a szerkezetet is. És az eredmény: szeptember 9—10-én kisebb hetivásárrá változott a KIPSZER udvara. Öt darab 12 tonnás platós teherautóra pakoltunk fel mindent, amire csak szükség lehet Moszkváiban. Mindenesetre nagy kő esett le mindenkinek a szívéről , amikor a rakomány végire kigördült a vállalat kapuján, hogy Moszkváig lehetőleg meg se álljon.... Most már a kivitelezés részvevőin volt a sor... 1972. szeptember 14-e 9 óra, Ferihegy. A vállalat vezetői és a hozzátartozók érzékeny búcsút vettek a tizenegy tagú csoporttól, akiket az induló moszkvai géphez, a vámvizsgálathoz szólított a hangszóró. Azután a hangszóró újra megszólalt: a gép órás késéssel indul. Lett félaz végül négy óra is. Na tessék! A légiforgalom késését is nekünk kell behozni... Hiába, szegény embert még az ág is húzza. Persze, már akit... Mert akadt, akit gyomra „húzott”. Előzetesben. a Mert még javában a váróterem padjain ücsörögtünk. ■.amikor a csoport egy része már órabérben szedte a Deadalon tablettát, légibetegség ellen. Ami végül is nem csoda, mert a tizenegy indulóból 9 „légiújonc” először repülő utas volt. Az már külön hiányzott a légirekrutáknak, hogy egy tréfáskedvű MALÉV-es „megnyugtatásul közölte: a gépet már kijavították, és minden esetre tartalékszárnyat is visznek a fedélzeten, ha a két meglévőből egyik talán elveszne... Ezt a viccet, valahogy kevesen tudták értékelni ... Mindenesetre estére szerencsésen megérkeztünk ma. Innen aztán Seremetyevókülönjáratú autóbusszal (emlegetik is néhányan) jutottunk el szálláshelyünkre a Hotel Jaroszlavszkajába. Másnap megtanultuk komolyan azután venni a moszkvai távolságokat. Szálláshely—munkahely, mint a KIPSZER-től Tárnok Arról azután hamar meggyőződtünk, hogy a légiközlekedés gyorsabb, mint a földi Mi még csak ott voltunk, de az öt teherautó sehol. Tartották az időközt: három nappal előttünk indultak és hárommal utánunk, 17-én éjjel érkeztek. Addig, jobb híján a várossal ismerkedtünk délutánonként. * Két hónap telt el az említettt értekezlet óta és végre szeptember 18-én munkához láttunk. Sajátos munkához: az egyik konténert öltözővé alakítottuk át, a másikat pedi KIPSZER-presszóvá. Tehettük, mert még szerelésre kész alap nem állt rendelkezésünkre. Szeptember 20-án már volt alap is. Végre komoly munkáihoz láthatott narancssárga formaruhás csodacsapat. Ez a szín különben osztatlan elismerést aratott különösen a rakparti horgászok között, akiknek a szemük akadt fel tőle és nem a halaik a horgukra. Szóval együtt volt minden. Megjött a második hat fős csoport is, és rögtön utánuk a „jó idő” is. 26-án még csak az eső szakadt. Mint addig mindennap. Nem mondhatjuk, hogy osztatlan lelkesedésünkre. E sorok írója aznap este a szovjet—kanadai jégkorong mécsesét nézte végig. Hazafelé — úgy éjféltájt — keresztül a városon gyönyörködhetett tízcentis, frissen esett hóban a is. És hazaérve közölte szobatársaival: itt a tél. Ők nem hitték. Joggal: a Jaroszlavszkajánál nyoma sem volt a hónak. Fogadták is, hogy csak ugratás az egész. Reggel elindultak a metróval. És 30 kilométeres út végén kénytelenek voltak elismerni: vesztetitek. A Frunze rakparton szinte „térdig ért” a hó. Még szerencse, hogy hamar elolvadt. 29-én délre tető alá jutottunk, azaz két negyven tonnás autódaru helyére emelte a tetőlemezzel ellátott szerkezetet. Derűs volt a kedvünk, mert ennek tiszteletére még a nap is kisütött. Ettől kezdve gyorsabban gördültek a napok, október 4-én a kis térrácsszerkezetet és az álmenyezetet is helyére emeltük. És 6-án már indulhatott is haza az első 12 főnyi csoport Seremetyevóból. Ezúttal már minden komplikáció nélkül Bár egyesek az odautazási példa nyomán inkább vonattal jöttek volna. És mivel a munka legnehezebb fázisán sárban-hóban túljutottunk, mi sem természetesebb, hogy ettől kezdve sütött a nap ... Persze, csak addig, amíg az automatiika- és villamossági gyárrészleg szerelői munkához nem láttak. Mert az ő tiszteletükre újra bemutatkozott az időjárás, majd odafagytak a szerkezethez. Közben a többi vállalat is jó ütemben haladt saját munkájával, amely a nemcsak szovjet és magyar, hanem a más KGST-országokból az építkezésre látogató magasszintű küldöttségek elismerését is elnyerte. Persze, a mi munkánkkal együtt. Végre az átadás napja, november 4. I. T. Novikov elvtárs, a szovjet kormány miniszterelnök-helyettese vágta át a szalagot. Feledhetetlen emlék .marad a Metropolszállóbeli fogadás is, mint azt már lapunkban ahol közöltük, átadták a Szovjetuis nió Népgazdasági Kiállítás Legfőbb Bizottsága diplomájának ezüstfokozatát dr. Pongrácz Pál elvtársnak, vállalatunk igazgatójának. A csarnok is végeredményben egy kiállítási tárgy, kiállítást most is megtekinthetik az érdeklődők. És az impozáns épület maga a bizonyíték : akármilyen körülményekközött is, nehéz bármilyen feszített határidőkkel is, de a KIPSZER dolgozói is bebizonyították: a könnyűszerkezetes programban lalt feladataikat idő- és váltérbeli akadályokat nem ismerve teljesítik. És remélem, hogy sikeres külföldi szereléseink képzeletbeli naplójában nem ezek az utolsó sorok. Szatmári Jenő „Félkész állapotban” a moszkvai könnyűszerkezetes csarnok. - Munkában a hegesztők - A könnyűszerkezetes csarnok világítását szerelik. 1073. január 31. Vállalati üdülő — Galyatetőn Az átadás határideje: május 1. Vállalatunk szakszervezeti bizottsága a mátraszentistváni üdülő helyett Galyatetőn, a Mező Imre út 3 szám alatt bérelt egy villát. Az üzemfenntartás javítórészlegének szakemberei 1972. december 4-én megkezdték a nyaraióviilla teljes felújítását, munkálatokat május 1-ire szeretnék befejezni. Január 10-én tekintettük meg a munkálatokat és beszélgettünk az ott dolgozó munkásokkal. Konecsni István kőműves csoportvezető: — A villa, — amely négy szobából, egy konyhából és egy fürdőszobából áll — eléggé elhanyagolt állapotban van. Mi újjá szeretnénk varázsolni. Egy-egy turnusban 12 dolgozó veheti majd igénybe a nyaralót. Laczkó István vízvezetékszerelő: — Sok munka van itt... A vízvezeték-rendszer kiépítése, szerelése, a központi fűtésihőz óz a tárnák létrehozása, modern konyha kialakítása (hideg-melegvíz), olajkiállyihák beállítása, a fürdőszoba teljes felszerelése, csempézése, a konyhai mosogatók villanyfűtése és még sok más tennivaló vár ránk. Péter András villanyszerelő: — Nem tétlenkedünk... Ki kell cserélnünk a világítás és elektromos fűtés egész hálózatát. Új vezetékeket építünk be, modern kapcsolókat és égőtesteket szerelünk fel... Egészséges fényt, világítást akarunk teremteni, praktikus, könnyű kapcsolással. A kényelem, a jó környezet biztosítása a legfontosabb célunk. .. Pretka János kőműves: — A kerítésoszlopok helyének kiásása és az oszlopok betonozása nehéz munka volt. Nem könnyebb az ablakok és ajtók áthelyezésével (ahol az szükséges) faliak bontásával kapcsolatos munkák elvégzése sem.. . A vésés, bontás, az ajtók, ablakok beépítése egyik igen fontos tennivalónk. Ezeknél még nagyobb munkát jelent majd a társalgó megépítése. • Na és a szobák festése, azok padlózatának felújítása, az udvarrendezési -parkosítási munkák elvégzése; mindmind hátralevő feladat még... Csak a végén jöhet majd a korszerű és kényelmet biztosító bútorok elhelyezése a helyiségekbe. Természetesen még más szakemberek is dolgoznak majd itt, hogy a pihenni vágyóik megelégedésére fejezzük be tervezett feladatainkat. Szervezeti változások az építési gyárrészlegnél A KÖNNYŰSZERKEZETES ÉPÍTÉSI MÓD mindjobban tért hódít. Tavaly ősszel, amikor már az egy évi tervfeladatok körvonalait, nagyságrendjét már nagyvonalakban látni lehetett felvetődött az átszervezés gondolata az acélszerkezeti osztályon. Ugyanis szinte teljesen biztos volt, hogy a meglevő létszámmal ez az osztály nem tud eleget tenni kötelezettségének. Az is bizonyos volt, hogy nemcsak létszámnövelésre, hanem más szervezési intézkedésekre is szükség lesz. Az átszervezés gondolatát folytatta a végrehajtás, majd a megvalósítás. Ez év január 1-ével kettévált az acélszerkezeti osztály, könnyűszerkezetes főépítésa vezetőségre, valamint csökkentett létszámmal a volt acélszerkezeti osztályra. Mi a szervezés célja, lényege? Mint írták a szervezést az élet adta körülmények, a magasabb, szebb feladatok tették szükségessé, ez pedig nem más, mint az 1973-as esztendő könnyűszerkezetes építési programjának megvalósítása. Az építési gyárrészleg idei terve csaknem 160 millió forinttal emelkedett. E nagymérvű tervnövekedést csakis új feltételek és intézkedések egész sorával lehet végrehajtani. Ezért vált szükségessé egy olyan egység létrehozása, amely kizárólag kivitelezési tevékenységgel foglalkozik, s ez a könnyűszerkezetes főépítésvezetés, míg az acélszerkezeti osztály a kivitelezéshez szükséges könnyűszerkezetes termékeiket gyártja, valamint a HUNGEXPO és az esetleges külföldi kivitelezési munkákat végzi el. A két gazdasági egység létrehozása következtében a létszámot mintegy 50 fővel kellett emelni. A létrehozott fő-építésvezetőséget 125 fős létszámra tervezték, míg az acélszerkezeti osztályt 110-ére. A tervezett 50 dolgozóból mintegy 20-at sikerült ezideig felvenni, azonban nincs még főépítésvezető, építésvezető, művezető, előkészítő. A műszaki irányítás, valamint termelés egyaránt sürgeti a a létszámfeltöltést, a tervek, az elképzelések valóra váltását. Az építési gyárrészlegnél ez az esztendő tehát jól megfontolt átszervezéssel kezdődött. Koránt sincs még vége az intézkedés-sorozatnak, amelyek következtében az a bizonyos csaknem 160 milliós rés megvalósul többlettermeebben az esztendőben. A JANUÁR ELSEJE ÓTA MŰKÖDŐ KÉT GAZDASÁGI EGYSÉGNEK nem lesz könnyű a feladata ebben az esztendőben, bár az acélszerkezeti osztály vezetője továbbra is Borza Sándor, fő-építésvezető viszont pillanatnyilag még nincs, a fő-építésvezető helyettes Gábori Andor. A vezetők tehát területük jó ismerői, s ez minden bizonnyal nagy segítségükre lesz további munkájukban. Sz. K. A.